Az immunrendszere rosszabbá teszi az asztmáját?

Az immunrendszer központi szerepet játszik az asztma kialakulásában és súlyosságában. Lényegében az asztma olyan betegség, amelyet túlzott immunválasz jellemez, amelyben a test agresszívan reagál a környezeti tényezőkre azáltal, hogy felszabadítja a sejteket, amelyek gyulladást gerjesztenek a légutakban. A gyulladás hirtelen növekedése a légutak szűkülését és görcsét okozza, ami légszomjhoz, ziháláshoz, köhögéshez és mellkasi szorításhoz vezet, amelyet az emberek asztmának ismernek.

Valaha úgy gondolták, hogy az asztmát kizárólag a megszerzett (adaptív) immunválasz változásai okozzák. Egyre több bizonyíték van azonban arra, hogy az a mód, ahogyan társadalomként élünk, olyan betegségeket okozott, mint az asztma azáltal, hogy megváltoztatta a veleszületett (veleszületett) immunválaszt.

A gyulladás hatása

Az immunrendszer összehangolja a szervezet védekezését a fertőzésekkel és a betegségekkel szemben. Ha bármivel szembesül, ami károsíthatja a testet, az immunrendszer különféle fehérvérsejteket szabadít fel, amelyek megcélozzák és semlegesítik a betegséget okozó betolakodókat (kórokozókat).

Ide tartoznak a monociták, amelyek kiváltják az általános frontális támadást (más néven veleszületett immunitás), valamint a specifikus kórokozó felismerésére és megcélzására tervezett B-sejtek és T-sejtek (más néven adaptív immunitás).

Az immunroham részeként a fehérvérsejtek különféle anyagokat, úgynevezett citokineket szabadítanak fel a véráramba. Ezek a citokinek gyulladásos választ váltanak ki, ami a szövetek és az erek rendellenes duzzadását okozza, így a nagyobb immunsejtek képesek hozzáférni a fertőzés vagy a sérülés helyéhez.

A gyulladás jótékony reakció, amely felgyorsítja a betegség feloldódását és elindítja a gyógyulási folyamatot. De az is okozhat lokalizált fájdalmat, duzzanatot, érzékenységet és bőrpírt az érintett szövetekben.

Kiváltók és asztma

Bármennyire is elengedhetetlen a gyulladás, amikor a szervezet védekezéséről van szó, ártalmat okozhat, ha nem megfelelően provokálják. Ilyen az olyan betegségek, mint az asztma, amikor a szervezet olyan környezeti tényezőkhöz hat, amelyek általában alig vagy egyáltalán nem ártanak az emberi testnek.

Asztmás embereknél az immunrendszer reagál ezekre a kiváltó okokra, aktiválva a tüdő légutainak gyulladását, az úgynevezett hörgőket és a hörgőket. Ez szűkületet (hörgőszűkület), akaratlan összehúzódást (hörgőgörcs) és felesleges nyálkaelválasztást okoz, ami asztma tüneteihez vezet.

A krónikus gyulladás hátterében a légutak egyre hiperreaktívabbá válnak, ami azt jelenti, hogy a szövetek rendkívül érzékenyek lesznek a kiváltókra, és nagyobb valószínűséggel váltanak ki asztmás rohamot.

A fertőzések hatása az asztmára

Az asztmát sokféle dolog kiválthatja. Az egyik leggyakoribb kiváltó ok a fertőzések, beleértve a légzőszervi vírusokat, és kisebb mértékben a légúti baktériumok és gombák fertőzései.

A légzőszervi vírusok az asztmás rohamok legfőbb fertőző okai. Amint a vírusok a légutak bélésén található receptorokhoz kötődnek, hatékonyan "riasztják a riasztásokat" az immunrendszer támadásához, ami gyulladáshoz és az akut asztma tüneteinek megjelenéséhez vezet.

Bizonyos esetekben a fertőzés tünetei megelőzik a támadást; másokban a fertőzés és az asztma tünetei együtt jelentkeznek.

Az asztma tüneteihez szorosan kapcsolódó légúti vírusok közül a következők:

• A nátha elsődleges oka a rhinovírusok
• Koronavírusok, amelyek némelyike ​​megfázást okoz
• Adenovírusok, amelyek megfázással, hörghurutgal és tüdőgyulladással társulnak
• Influenzával társuló influenzavírusok
• Parainfluenza vírusok, amelyek főleg csecsemőket és kisgyermekeket érintenek
• A légzőszervi szinkitális vírus (RSV), amelyet a legtöbb gyermek 2 éves koráig eljut

A vírus által kiváltott asztma rendkívül gyakori, az asztmában szenvedő gyermekek nagyjából 85% -át és a felnőttek 50% -át érinti.

Ritkábban a baktériumok kedvelikStreptococcus pneumoniae,Hemophilus influenzae, ésMoraxella catarrhalisköztük ismert, hogy asztmás rohamokat váltanak ki, különösen, ha sinusfertőzésről van szó.

A gombás fertőzések szorosabban társulnak az asztma gyenge kontrolljához, mint a roham kezdetéhez, bár előfordulhat.

Az asztmával összefüggő fertőzésveszély

A másik oldalon az asztma növelheti a légúti fertőzések kockázatát, részben azért, mert a tartós gyulladás veszélyeztetheti a légutak bélésének integritását. Ez megkönnyítheti a fertőző kórokozók hozzáférését a tüdő mélyebb szöveteibe, ami súlyos alsó légúti fertőzésekhez vezethet, például pneumococcusos tüdőgyulladáshoz ésBordetella pertussis (szamárköhögés).

Az asztma gyenge kontrollja a másodlagos fertőzések kialakulásának fő kockázati tényezője, mivel lehetővé teszi a gyulladásos károsodások akadálytalan fennmaradását. Bizonyos gyógyszerek, például a kortikoszteroidok, szintén veszélyeztethetik a légúti szöveteket és növelhetik a fertőzés kockázatát.

Bizonyíték van arra is, hogy az asztmában szenvedőknél az adaptív immunválasz az idő múlásával kevésbé robusztus lehet, és elkezdheti "elfelejteni" azokat a kórokozókat, amelyeknek korábban kitettek. Ennek okai nem teljesen egyértelműek, de ezt részben a nem légzőszervi fertőzések megnövekedett aránya bizonyítja az asztmás betegeknél, ideértve a bőrfertőzéseket, a genitális fertőzéseket, a húgyúti fertőzéseket és a gyomor-bélrendszeri fertőzéseket.

Az asztmában szenvedők is nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a korábbi fertőzések újraaktiválódását.Az egyik példa az övsömör, a bárányhimlő vírus újbóli aktiválása által okozott betegség, amely kétszer olyan gyakran éri az asztmás embereket, mint azok, akiknek nincs.

Amikor sztrájkol az allergia

Az allergének (általában ártalmatlan anyagok, amelyek allergiás tüneteket váltanak ki) az immunrendszert is megrongálhatják és támadásokat válthatnak ki az asztmás betegek egy részében, de nem minden esetben. Az érintetteknek az allergiás (vagy atópiás) asztmának nevezett formája lesz.

Az asztmának vannak atópiás és nem atópiás formái is. Definíció szerint az atópiás betegségek azok, amelyeket az allergénekre adott túlzott immunválasz jellemez. Az atópiás asztma bizonyos fokig az asztmában szenvedők 80-90% -át érinti, és messze az asztma leggyakoribb formája.

Az allergiás emberek asztmás tüneteinek megjelenése leginkább a légutakat szegélyező hámsejtekben kezdődik. Amikor levegőben lévő allergéneket juttatnak a tüdőbe, például pollent vagy háziállatot, az immunrendszer aktiválja az epithelium immunsejtjeit, és számos eseményt indít el, amelyeket allergiás kaszkádnak neveznek.

Ez nemcsak allergiás tüneteket okoz (beleértve a tüsszentést, a könnyező szemeket, az orrfolyást és a viszketést), hanem serkenti az eozinofil néven ismert fehérvérsejtek termelését is. Az eozinofilek felhalmozódása a légutakban kiváltja a gyulladás gyors növekedését és az akut asztma tüneteinek kialakulását.

Az ételallergiák az asztmához is társulnak, de nem annyira kiváltják az asztma tüneteit, mint inkább növelik a súlyos roham valószínűségét.

Az allergiás kaszkád

Az allergiás kaszkád általában a következő lépésekben fordul elő. Bár részt vesz, ez a folyamat gyorsan megtörténik, bár lehetséges, hogy a kapcsolódó légzési problémák egy napig elhúzódhatnak:

1. Allergén expozíció: A test allergénnek van kitéve. A légutakat, a bőrt és az emésztőrendszert bélelő hámsejtek azok az elsődleges helyek, ahol az allergiás reakció kiváltható.
2. IgE-termelés: Az immunrendszer arra reagál, hogy utasítja a B-sejteket, hogy válasszák ki az immunglobulin E-t (IgE) a véráramba. Ez egy olyan antitesttípus, amely csak ezt az allergént ismeri fel.
3. IgE-kötődés: Az IgE-antitest kötődik a hízósejtek receptoraihoz (a test szövetébe beültetett granulocita-típusok) és a bazofilekhez (a vérben szabadon keringő fehérvérsejt-típusok).
4. Degranuláció: A kötődés hatására a hízósejtek és a bazofilek degranulálódnak (kinyílnak). A degranuláció gyulladásos vegyületek, köztük hisztamin és kemotaktikus faktorok felszabadulását okozza az érintett szövetekben és azok körül.
5. Azonnali reakció: A hisztamin és más gyulladásos anyagok felszabadulása a testnek perceken belül azonnali allergiás reakciót okoz. A válasz, amely kiütést, viszketést és tüsszentést is magában foglalhat, általában 15 perc alatt éri el a csúcspontját, és 90 perc múlva elmúlik.
6. Késői fázisú reakció: A felszabadulás órákon belül késői fázisú reakciót is kiválthat, ha az eozinofileket és más fehérvérsejteket vonzza az allergiás reakció helyére. A késői fázisú reakcióban a légzőszervi tünetek, például az orr duzzanata, légszomj és köhögés, akár 24 órán át is fennállhatnak.

Az eozinofilek felhalmozódása nemcsak gyulladást vált ki, és támadást vált ki, hanem a légutakat olyan vegyi anyagokkal árasztja el, amelyek irritálhatják és károsíthatják a szöveteket, növelve ezzel a hiperreaktivitást.

Nem allergiás asztma

A nem allergiás asztma, más néven nem atópiás asztma vagy belső asztma, a betegség egy másik formája, amelyet az allergiától eltérő tényezők váltanak ki. A gyulladásos folyamatok hasonlóak az allergiás asztmához (ideértve a hízósejtek aktiválódását és az eozinofíliát is), de nem tartalmaznak IgE-t.

A nem allergiás asztma az asztma ritkább formája, az összes eset 10–30% -át teszi ki, és gyakoribb a felnőtteknél, mint a gyermekeknél.

A nem allergiás asztmát számos dolog kiválthatja, beleértve:

• Légi irritáció
• Légzőszervi vírusok
• Gyakorlat
• Hideg, száraz hőmérséklet
• Forró, párás hőmérséklet
• Feszültség
• Bizonyos gyógyszerek, beleértve az aszpirint is
• Bizonyos élelmiszer-adalékanyagok

Tekintettel a kiváltó okok sokféleségére, nem teljesen világos, mi okozza a nem allergiás asztmát. Egyes tudósok úgy vélik, hogy az autoimmun betegségekben szerepet játszó autoantitestek központi szerepet játszanak. Ezt részben az autoimmun betegségek, mint az 1-es típusú cukorbetegség, a myasthenia gravis és a lupus fokozott aránya bizonyítja az asztmás betegeknél.

Más hasonlóságok utalnak az asztma és az autoimmunitás kapcsolatára. Például úgy vélik, hogy a hízósejt-aktiváció részt vesz az autoimmun betegségek, például a reumás ízületi gyulladás és a sclerosis multiplex akut tüneteinek megjelenésében.

A stressz és a szélsőséges hőmérséklet számos autoimmun betegségre is hatással van, beleértve a lupuszt, a köszvényt és a pikkelysömört.

Atópia és az asztma kockázata

Az immunrendszer nemcsak az asztma tüneteinek gyakoriságában és súlyosságában vesz részt, hanem nagy szerepet játszik a betegség kialakulásában is. Bármennyire is hozzájárul az ember genetikája az asztma kockázatához, az immunrendszer környezeti reakciójának fő szerepe van.

Úgy gondolják, hogy az asztma az atópiás menetként emlegetett betegségek progressziójának része. A tudósok körében elfogadott hipotézis azt állítja, hogy az atópia szakaszokban fordul elő, amikor az egyik atópiás betegség másikat eredményez.

Az atópiás menet következetes módon halad előre, a következőket foglalja magában:

1. Atópiás dermatitis (ekcéma)
2. Ételallergiák
3. Asztma
4. Allergiás nátha (szénanátha)

Úgy gondolják, hogy az atópiás menet csecsemőkorban kezdődik az ekcéma megjelenésével, amely betegség leggyakrabban a 3 és 6 hónap közötti csecsemőket érinti.

Ekcémás gyermekeknél egyébként ártalmatlan anyagok a bőrtörések révén juthatnak be a szervezetbe, és olyan immunrendszert válthatnak ki, amely még nem képes felismerni az anyagot ártalmatlannak. Ennek során olyan "memória" sejteket hagy maga után, amelyek nem megfelelő immunválaszt váltanak ki, valahányszor az ártalmatlan anyag újra megjelenik.

Az immunrendszer ezen alapvető változásai ételallergiákat okozhatnak, mivel hiperreaktivá teszik azokat az élelmiszerfehérjéket, amelyeket vagy nem ismernek, vagy nélkülöznek. Ez viszont további változásokat indíthat el, amelyek asztmát és szénanáthát okoznak.

Az atópiás menet progressziója változhat, de tipikusan ekcémával kezdődik, egy olyan betegséggel, amely 5 éves korukban a gyermekek 80-90% -át érinti.

Az asztma és a higiénés elmélet

Egyéb tényezők, amelyek hajlamosíthatják az embert az atópiás betegségekre, ahiányaegészséges immunválaszt létrehozó anyagokkal való érintkezés. Ez egy hipotézis, amelyet "higiéniai elméletnek" neveznek.

A higiéniai elmélet szerint az iparosodott életmód - amelyet jobb higiénia, nagyobb fertőzéskontroll és gyakori antibiotikum-használat jellemez - megfosztja a gyermeket a robusztus immunválasz kialakításához szükséges mikrobáktól.

Ilyen például a földimogyoró elkerülése a kisgyermekeknél, ami növelheti a mogyoróallergia kockázatát. Ezzel szemben a csecsemő földimogyorónak való kitétele 6 hónap előtt csökkenti a kockázatot.

Hasonló értelemben a tanulmányok kimutatták, hogy a farmtól való születés születésétől kezdve csökkenti az asztma kockázatát. Ez arra utal, hogy az állatokkal, köztük a háziállatokkal való érintkezés védelmet nyújthat az asztma ellen azáltal, hogy az immunrendszert korai életkorban kiteszi a kedvtelésből tartott állatok szőrének, baktériumainak és más mikrobáknak.

Amit tehetsz

Ez egyértelműen összetett, és csak annyit tehet, hogy megváltoztassa az asztma immunológiai kiváltó tényezőire adott válaszát.

A túlaktív immunválasz kezelésének egyik elsődleges eszköze az asztmás gyógyszerek. Néhány nem gyógyszeres stratégia hasznos kiegészítő lehet.

Gyógyszerek

A légúti gyulladást mérséklő gyógyszerek lokálisan vagy szisztémásan tehetik meg, vagy blokkolhatják az allergiás kaszkád bizonyos szakaszait.

Az általánosan felírt asztmás gyógyszerek a következők:

• Rövid hatású béta-agonisták (SABA), más néven mentő inhalátorok, amelyek igény szerint csökkentik a légúti gyulladást
• Inhalált kortikoszteroidok, amelyeket naponta alkalmaznak a légúti gyulladás csökkentésére
• Hosszú hatású béta-agonisták (LABA-k), amelyeket naponta (gyakran inhalációs kortikoszteroidokkal együtt) alkalmaznak a légúti gyulladás kontrolljának fenntartására
• A leukotrién módosítók, mint a Singulair (montelukast), amelyek megakadályozzák a leukotriéneknek nevezett gyulladásos vegyületek felszabadulását a hízósejtekből és az eozinofilekből
• A hízósejt-stabilizátorok, például a kromolin-nátrium, segítenek megakadályozni a hízósejtek degranulációját
• Monoklonális antitestek, például a Xolair (omalizumab), amelyek megcélozzák és eltávolítják az IgE antitesteket a véráramból
• Orális kortikoszteroidok, például a prednizon, amelyek szisztémásan enyhítik a gyulladást

Az asztma tüneteinek kezelésének kulcsa akövetkezetes használatasztmás gyógyszerek közül. Ez különösen igaz az inhalációs kortikoszteroidokra és a LABA-kre, amelyek terápiás hatása gyorsan csökken, ha nem napi rendeltetésszerűen alkalmazzák őket.

Azoknál az embereknél, akik napi asztma gyógyszereket az előírás szerint szednek, 67% -kal ritkábban fordul elő súlyos roham, 62% -kal ritkábban kerülnek kórházba, és 52% -kal kisebb a funkcionális korlátozások valószínűsége, mint a nem optimálisan tapadó embereknél.

Életmód és öngondoskodási stratégiák

A gyógyszereken kívül vannak dolgok, amelyekkel megakadályozhatja az immunreakciót asztma esetén:

• Azonosítsa és kerülje az asztma kiváltó okait. Az asztma kiváltóinak elkerülése vitathatatlanul előnyösebb, mint az asztma tüneteinek kezelése. Ezek lehetnek allergének, irritáló anyagok, stressz és bizonyos gyógyszerek.
• Agresszívan kezelje a légúti fertőzéseket. Ez csökkenti a vírus által kiváltott asztma kockázatát. Ez magában foglalja a megfázást, az orrmelléküreg-gyulladást, az influenzát és más felső vagy alsó légúti fertőzéseket.
• Szerezd meg az éves influenza oltást. Az influenza elleni védőoltás az egyik legfontosabb tennivaló asztma esetén. Sokan kapják meg lövéseiket októberben, de a legjobb lehet, ha korábban megszerzik a tiédet, ha hajlamos vagy súlyos támadásokra.
• Kerülje a tömegeket hideg és influenza idején. Ez magában foglalja a nyilvános összejöveteleket és a zárt tereket, például a repülőgépeket. Ha légi úton kell utaznia, viseljen arcmaszkot.
• Vegyen antihisztamin profilaxist. Ha hajlamos a súlyos asztmára a szénanátha-szezonban, a napi antihisztamin (antihisztamin-profilaxisként emlegetve) enyhítheti a hisztaminok hatásait és csökkentheti az asztmás roham kockázatát.
• Ellenőrizze a pollenszámot. Azok számára, akik súlyosan reagálnak a pollenekre, nyomon kell követniük a pollenszámot, és bent kell maradniuk, ha az magas. Csukja be az összes ajtót és ablakot, és klímaberendezéssel tartsa a hűvös hőmérsékletet.
• Bemelegítés és lehűlés edzés közben. Ha a testmozgás asztma kiváltója, kerülje az állóképességi sportokat vagy az agresszív testmozgást. A fokozatos bemelegítés és lehűlés, valamint a rendszeres testmozgási szünetek segíthetnek a testhőmérséklet szabályozásában és a túlzott immunreakció megelőzésében.