A légcső anatómiája

A légcső, közönségesen szélcső néven ismert, az a nagy cső, amely a felső légutakból (az orrjáratokból, a torokból és a gégéből) juttatja a levegőt a hörgőkbe (a két nagy légút, amely az egyes tüdőkbe elágazik). Ennek során felmelegíti és nedvesíti a levegőt, és elkapja a törmeléket és a mikrobákat, mielőtt azok a tüdőbe kerülnének.

A légcső sérülékeny a fertőzések, gyulladások és egyéb stresszek miatt, amelyek károsíthatják a sejteket. Ez olyan állapotokhoz vezethet, mint a légcső szűkület, amelyben a légcső szűkül és korlátozza a légzést, valamint a légcső rákja, a rák rendkívül ritka formája.

Anatómia

A légcső az alsó légutak része, a tüdővel, a hörgőkkel, a hörgőkkel és az alveolákkal együtt.

Szerkezet

A légcső nagyjából 4-5 hüvelyk hosszú és 1 hüvelyk átmérőjű. Közvetlenül a gége (hangdoboz) alatt kezdődik, és a mellkas közepén fut végig a szegycsont (mellcsont) mögött és a nyelőcső előtt.

A légcső a gégéhez kapcsolódik egy porcgyűrűn, amelyet cricoid porcnak neveznek. Amint a légcső leereszkedik a mellkasról, 16–22 U alakú porckarika veszi körül, amelyek állványként nyitva tartják a szélcsövet, lehetővé téve a levegő áramlását.

A légcső porcával nem takart hátsó fala kötőszövetből és simaizomból áll. Az izom hajlik és tágul, ha szükséges a légcső átmérőjének megváltoztatásához.

A légcső a carinánál végződik, egy porcgerincen, amely elválasztja és a hörgőkbe képezi a csomópontot.

Membrán összetétele

A légcső bélése nyálkahártya, amely hámsejtekből, nyálkaszekretáló serlegsejtekből és csillónak nevezett hajszerű kinyúlványokból áll, amelyek idegen részecskéket mozgatnak fel és ki a légutakból.

Ezen membránokon belül vannak a nyálkahártya mirigyek, amelyek a serlegsejtek társaként működnek azáltal, hogy vízmolekulákat és mucint (a nyálka gélszerű összetevőjét) szekretálnak a légcső bélésére.

A légcsövet az erek és a nyirokerek hálózata járja át. Az erek ellátják a szöveteket oxigénnel és tápanyagokkal, és szabályozzák a hőcserét a légutakban. A nyirokerek segítenek eltávolítani a mikrobákat a légcső falának felületén, így az immunrendszer el tudja őket szigetelni és semlegesíteni tudja.

Funkció

A légcső szolgál a fő átjáróként, amelyen keresztül a levegő a felső légutakból a tüdőbe jut. Mivel az inhalációk során a levegő a légcsőbe kerül, a tüdőbe jutás előtt felmelegítik és hidratálják.

A légutakba kerülő részecskék többsége a légcső falainak vékony nyálkarétegében rekedt. Ezeket a csillók aztán felfelé mozgatják a száj felé, ahol lenyelhetők.

A légcsövet szegélyező U alakú porcszakaszok rugalmasak és kissé záródhatnak és kinyílhatnak, amikor a gyűrűk hátsó részén lévő trachealis izom összehúzódik vagy ellazul. A légcső finom összehúzódásai önkéntelenül jelentkeznek a normális légzés részeként.

Ha azonban idegen tárgy, folyadék vagy irritáló anyag (például füst) kerül a légcsőbe, az izmok hevesen összehúzódhatnak, ami köhögést okozhat az anyag kiürítésében.

Az összehúzódások önkéntesek lehetnek, mint például az ellenőrzött köhögés esetén, amelyet krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) vagy cisztás fibrózisban szenvedő embereknél a légutak megtisztítására használnak, vagy a Valsalva manőverrel (a szupraventrikuláris tachycardiában szenvedő betegek gyors szívverésének megállítására használják).

Társított feltételek

A légcső, csakúgy, mint a légzőrendszer minden része, sérülékeny a belélegzett anyagokkal szemben, amelyek károsíthatják a szöveteket és zavarhatják a légzést. Bizonyos fertőzések és betegségek szintén befolyásolhatják a légcsövet, aláásva annak szerkezetét és / vagy működését.

Fulladás

A köhögés a szervezet módja az idegen anyagok eltávolítására a légcsőből, a torokból vagy a tüdőből. Ha egy tárgyat nem lehet eltávolítani a légcsőből, fulladás léphet fel. Az agy és a test többi részének táplálásához elegendő oxigén nélkül szinkop (ájulás), fulladás (fulladás) és halál léphet fel.

Sürgősségi beavatkozásokra, például Heimlich-manőverre vagy tracheostomiára lehet szükség a légcső elzáródásának megtisztításához. A nem életveszélyes akadályokat általában a sürgősségi osztályon lehet kezelni bronchoszkópiával, amelyben az idegen tárgyak felkutatására és eltávolítására rugalmas tágulást helyeznek a torokba.

Tracheitis

A tracheitis a légcső gyulladása, amely szinte kizárólag gyermekeknél fordul elő. Leggyakrabban bakteriális fertőzéssel társul, amely a felső légutakból terjedt el. A baktériumokStaphylococcus aureusgyakori bűnös.

A tracheitis különösen aggasztó a csecsemőknél és a kisgyermekeknél, mert a kisméretű szélcsöveik bármilyen gyulladása eltömődéshez és egyes esetekben fulladáshoz vezethet.

A Stridor (a légutak elzáródása vagy korlátozása által okozott magas sípoló légzés) a tracheitis gyakori tünete. Krupp is kísérheti.

A légcső fertőzésének potenciálisan életveszélyes formája, az úgynevezett epiglottitis szorosan kapcsolódik aB típusú Haemophilus influenzae(Hib) baktériumok, bár manapság ritkábban fordulnak elő rutin Hib oltással.

A bakteriális tracheitist általában antibiotikumokkal kezelik. Súlyos esetekben intravénás antibiotikumokra, valamint intubálásra és mechanikus szellőzésre lehet szükség a légzés megkönnyítésére.

Tracheoesophagealis sipoly

A tracheoesophagealis fistula egy rendellenes folyosó a légcső és a nyelőcső között, amely lehetővé teszi a lenyelt étel bejutását a légcsőbe és onnan a tüdőbe. Ez fulladáshoz, öklendezéshez, légzési nehézségekhez és cianózishoz vezethet (az oxigénhiány miatt kékes bőr). Aspirációs tüdőgyulladás is előfordulhat.

Transzesophagealis fistula előfordulhat trauma vagy rák következtében, bár az ilyen okok ritkák. Gyakrabban egy veleszületett hiba eredménye okozza a nyelőcső hiányos kialakulását (más néven nyelőcső-atresia).

Nagyjából minden 4000 gyermek közül az egyik tracheoesophagealis fistulával születik, amelyet a legtöbb esetben műtéttel lehet kezelni.

Trachealis stenosis

Valahányszor a légcső megsérül, hegesedés alakulhat ki, és a légutak beszűkülhet. Ez trachealis stenosis néven ismert.

A légcső szűkülete stridort és nehézlégzést (légszomjat) okozhat, különösen fizikai megterhelés esetén. A trachealis stenosis okai a következők:

• Golyva
• Nagy vokális polipok
• Szarkoidózis
• Amyloidosis
• Diftéria és más súlyos légúti fertőzések
• Wegener granulomatosis
• Pajzsmirigy rák
• Tüdőrák
• A mellkas limfóma

Az intubáción és mechanikus lélegeztetésen áteső emberek 1–2% -a között alakul ki trachealis stenosis. Azok a személyek vannak kitéve, akiknek hosszan tartó szellőzésre van szükségük.

A szűkületet sztentekkel és a légcső dilatációjával lehet kezelni. Súlyos esetekben műtétre lehet szükség.

Tracheomalacia

A tracheomalacia nem gyakori állapot, amikor a légcső a légzés során és köhögéssel összeomlik. Gyakran hosszan tartó intubáció eredménye. Ez egyben a COPD fel nem ismert szövődménye, amelyet a trachealis porc krónikus gyulladás és köhögés okozta progresszív romlása okoz.

A tracheomalacia az újszülötteket is érintheti a trachealis porc veleszületett gyengeségének eredményeként. A tünetek közé tartozik a stridor, a zörgő légzési hangok és a cianózis.

A megszerzett tracheomalacia miatt műtétre lehet szükség a legyengült légutak kijavításához és támogatásához. A veleszületett tracheomalacia ritkán igényel műtétet, és általában önmagában megszűnik, mire a gyermek 2 éves lesz.

Trachealis rák

A légcső rákja rendkívül ritka, 500 000 emberenként körülbelül egy esetben fordul elő. Legtöbbjük a cigarettafüstölés okozta laphámrák. A közeli struktúrákból eredő rákok, például a tüdő, a nyelőcső vagy a pajzsmirigy néha áttétet adhatnak (átterjedhetnek) a légcsőbe.

Jóindulatú daganatok, beleértve a chondromákat és a papillómákat, szintén kialakulhatnak a légcsőben. Bár jóindulatúak, ezek mégis blokkolhatják a légutakat, befolyásolhatják a légzést és kiválthatják a szűkületet.

A tracheális daganat műtéti eltávolítása az előnyben részesített kezelési módszer (sugárterápiával vagy anélkül). Lehet, hogy egyes embereket csak sugárzással lehet kezelni. Sugárzással járó kemoterápiát gyakran alkalmaznak, ha a daganat nem távolítható el.

Kezelés és rehabilitáció

A légcső sérülései, fertőzései és betegségei néha helyrehozhatatlanul károsíthatják a légutakat. A légcső szűkülete az egyik olyan eset, amikor a fibrózis (hegesedés) kialakulása leggyakrabban tartós. A légcső sérülésének kiváltó okának kezelését követően erőfeszítéseket lehet tenni a légcső helyreállítására vagy működésének támogatására.

Mellkas fizikoterápia

Mivel a legtöbb tracheomalaciás gyermek 3 éves korára kinövi az állapotot, a kezelési erőfeszítések általában támogatóak lesznek. Ez nemcsak a rendszeres laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokat foglalja magában, hanem a mellkas fizikoterápiáját (CPT) is a légutak megfelelő tisztaságának fenntartása érdekében.

A technikák magukban foglalják a mellkas ütését, rezgését / rezgését, mély légzését és ellenőrzött köhögését. Párásító és folyamatos pozitív légúti nyomást (CPAP) is javasolhatunk.

A CPT ajánlott lehet tracheomalaciában szenvedő felnőtteknek vagy bárkinek is, aki krónikus légúti elzáródást vagy korlátozást tapasztal. A rendszeres testmozgás, hetente ötször 20-30 perc, szintén segíthet.

A légcső tágulása és a stent elhelyezése

A légcső szűkületének bizonyos eseteiben a bronchoszkópia során hajlékony, csőszerű műszer, amelyet bougienage-nek neveznek, a légcsőbe tágítva a légcsőbe bővíthető. Ezután egy merev szilikon vagy fém hüvelyt, úgynevezett stentet helyeznek be, hogy a légcsövet nyitva tartsa.

A légcső kitágulását és a stent elhelyezését általában akkor alkalmazzák, amikor a műtét nem lehetséges. A legtöbb eljárás ambulánsan végezhető, és csak rövid hatású érzéstelenítőre van szükség, mint például a propofol.

A stent elhelyezése önmagában is alkalmazható tracheomalaciában szenvedő felnőtteknél, ha a konzervatív terápiák nem nyújtanak enyhülést. Ennek ellenére általában kevésbé hatékony a légcső "floppiness" -ja miatt. Gyakori a légúti fertőzés és a sztentmigráció.

Ablációs terápia

A szűkület gyakran kezelhető a visszahúzódó hegszövet megsemmisítésével, amely a légutak szűkülését okozza. Az ablációnak nevezett eljárás felszabadíthatja a visszahúzódó szövetet és javíthatja a légzést.

Az ablatív technikák magukban foglalják a lézerterápiát (keskeny fénysugár használatával), elektrokauterát (áramot használva), krioterápiát (hideg használatával), brachyterápiát (sugárzást használva) és argon plazmát (argongázzal).

Az ablációs terápiákat általában ambulánsan, enyhe, rövid hatású nyugtatóval lehet elvégezni, és általában sikeresek, bár fájdalom, köhögés és fertőzés lehetséges.

Sipolyjavítás

A tracheoesophagealis fistulák szinte mindig sebészeti javítást igényelnek a légcső és a nyelőcső közötti lyuk lezárásához. Bár a légcső stentelését néha használják a rés beillesztésére, a stent megcsúszhat, és újrapozícionálást vagy cserét igényelhet.

A műtét egy állandóbb megoldás. A fistula helyétől függően thoracotomia (metszés a bordák között) vagy cervicotomia (metszés a nyakon) alkalmazható a légcsőbe való belépéshez. Miután a lyukat varratokkal javították, teljes vastagságú bőr graft vagy izomgraft felhasználható a fistula újbóli megnyílásának megakadályozására.

A fistula helyreállítását követő műtétek aránya magas - 32% és 56% között. A tüdőgyulladás, a légutak elzáródása, a sebfertőzés és a fistula újranyitása a leggyakoribb probléma.

Tracheális reszekció

A légcső reszekciója és rekonstrukciója (TRR) egy nyílt műtéti eljárás, amelyet gyakran alkalmaznak a légcső daganatok eltávolítására és a súlyos intubáció utáni szűkület vagy sipoly kezelésére.

A légcső reszekciója a légutak egy részének eltávolítását jelenti, amelynek vágott végeit ezután varratokkal varrják össze. Az újjáépítés magában foglalja egy kis porc (egy másik testrészből vett) elhelyezését a légcső újjáépítéséhez és jól alátámasztva tartásához.

A TRR jelentős műtétnek számít, és általában két-három hét gyógyulást igényel. A szövődmények közé tartozik a posztoperatív szűkület vagy a sipoly, valamint a hangszalag diszfunkciója.

Tracheális rekonstrukció

Az olyan technikák, mint a Maddern-eljárás és a REACHER-technika, a beteg szövetek teljes vastagságú bőrátültetéssel történő eltávolítását foglalják magukban a combból, és olykor a légcső felső részén a gége melletti szűkület kezelésére használják.

A nyílt reszekcióval szemben a Maddern-eljárás transzorálisan (szájon keresztül) végezhető. A REACHER eljárás cervikototómiát igényel, de még mindig gyorsabb, mint a reszekció, és sokkal rövidebb a gyógyulási ideje.

Ezen technikák egyetlen hátránya, hogy nem minden sebész tudja, hogyan kell végrehajtani őket. Ebből a célból előfordulhat, hogy a közvetlen környéken kívül kell kezelni egy speciális fül-orr-gégész-fül-orr-gégész szakorvosnál.

Tracheostomia

A tracheostomia, más néven tracheotomia, egy sebészeti beavatkozás, amelynek során a torok metszésén keresztül egy légzőcsövet helyeznek a légcsőbe. Akkor alkalmazzák, ha az orron vagy a szájon át történő intubálás nem lehetséges, vagy ha hosszú távú lélegeztető támogatásra van szükség.

Tracheostomia jelezhető, ha a tüdő vagy a nyelőcső daganata a légcső összenyomódását okozza és zavarja a légzést. Traumatikus mellkasi falsérülés vagy epiglottitis sürgősségi tracheostomiát igényelhet.

Állandó tracheostomiára lehet szükség súlyos gerincvelő-sérülésben szenvedő embereknél, akik önmagukban nem tudnak megfelelő lélegezni, vagy akiknek végstádiumú tüdőbetegségük van.