A zidovudin (ZDV) egy antiretrovirális gyógyszer, amelyet a HIV kezelésére vagy megelőzésére használnak. Valójában ez volt az első gyógyszer, amelyet még 1987-ben engedélyeztek a HIV kezelésére, és amelyet ma is használnak. Korábban azidotimidinnek (AZT) hívták
Paul Bradbury / Getty ImagesA Retrovir és mások márkanéven forgalmazott ZDV generikus gyógyszerként kapható, és megtalálható a Combivir (zidovudin és lamivudin) és a Trizivir (abakavir, zidovudin és lamivudin) fix dózisú kombinált gyógyszerekben is.
Bár továbbra is fontos, a ZDV-t már nem a HIV első vonalbeli kezelésében alkalmazzák, hanem a későbbi terápiákban, amikor más kezelések sikertelenek. Ennek oka az, hogy az újabb antiretrovirális szerek kevésbé hajlamosak a gyógyszerrezisztenciára és jobban képesek legyőzni a vírus gyógyszerrezisztens törzseit.
Használ
A zidovudint nukleozid reverz transzkriptáz inhibitor (NRTI) kategóriába sorolják, és HIV fertőzés kezelésére vagy megelőzésére használják. Felnőttek és gyermekek számára egyaránt használható.
Kezelés
A ZDV úgy működik, hogy blokkolja az úgynevezett reverz transzkriptáz enzimet, amelyet a vírus a saját egyszálú RNS-jének kettős szálú DNS-vé történő átalakítására használ. A genetikai kódolás beillesztésével a gazdasejt sejtmagjába a HIV hatékonyan "eltéríti" a sejtet, és HIV-termelő gyárrá változtatja.
A reverz transzkriptáz blokkolásával a ZDV leállítja a vírus replikációs képességét. Nem "megöli" a HIV-t, inkább megakadályozza más sejtek szaporodását és megfertőzését. Ennek ellenére a ZDV önmagában nem képes elnyomni a vírust.
Ha önmagában alkalmazzák, a ZDV felgyorsítja a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia kialakulását - és nem csak önmagával szemben, hanem az osztályába tartozó egyéb gyógyszerekkel szemben is. Emiatt a ZDV-t csak legalább két másik antiretrovirális gyógyszerrel kombinált terápiában szabad alkalmazni.
Megelőzés
A ZDV a HIV-fertőzés megelőzésére is használható, akár terhesség alatt, akár véletlenül a vírusnak kitéve. Bár a ZDV-t manapság ritkábban használják ezekre a célokra, még mindig helye van az erőforrásokkal korlátozott körülmények között, vagy ha az előnyben részesített gyógyszerek nem állnak rendelkezésre.
A zidovudint néha a következő megelőző stratégiákban alkalmazzák:
Az anya-gyermek terjedésének megakadályozása
Egy 1993-ban publikált mérföldkő vizsgálat szerint a ZDV 50% -kal csökkentette az anyától a születendő csecsemőig terjedő HIV-fertőzés kockázatát. Kombinált terápiában alkalmazva az antiretrovirális szerek akár 2-re is megfordíthatják a fertőzés valószínűségét. %.
Míg a ZDV-t manapság ritkábban használják erre a célra - kevésbé mérgező gyógyszerek helyettesítik az egyszerűbb adagolási ütemezéssel -, még mindig az a helye, hogy az utolsó pillanatban infúziós terápiában részesüljenek kontrollálatlan vírusban szenvedő nők, akik hamarosan születtek.
Az expozíció utáni profilaxis (PEP)
A ZDV sok éven át a PEP gerinccsoportja volt, egy megelőző stratégia, amelyet véletlenül HIV-fertőzésnek kitett embereknél alkalmaztak. Úgy gondolják, hogy a 28 napos gyógyszeres terápia csökkenti az átvitel kockázatát, ha az expozíciót követő 24–48 órán belül elkezdődik.
Bár a zidovudint még mindig használják erre a célra a fejlődő világ egyes részein, az olyan újabb gyógyszerek, mint a Truvada (tenofovir + emtricitabin), kiszorították az alkalmazását az Egyesült Államokban.
Egyéb felhasználások
Annak ellenére, hogy nincsenek konkrét iránymutatások, a ZDV-t néha kombinált terápiában alkalmazzák a HIV encephalopathiában szenvedők számára. Az AIDS dementia komplexeként is ismert, ez a fejlett HIV-fertőzés gyakori szövődménye, amelyet jelentős memóriavesztés, kognitív funkció, ítélőképesség és verbális folyékonyság jellemez.
Néhány antiretrovirális gyógyszerrel ellentétben a ZDV jobban képes behatolni a vér-agy gátba, amely elválasztja az agyat a test többi részétől. Az agyszövetekhez való közvetlen hozzáféréssel a ZDV elősegítheti a HIV-vel összefüggő szövődmény progressziójának lassítását vagy enyhítheti a tüneteket.
Vétel előtt
A HIV diagnosztizálása után további teszteket hajtanak végre az immunrendszer állapotának és a test vírusaktivitásának mértékének értékelésére. Ez lehetővé teszi orvosának, hogy ne csak nyomon kövesse a terápiára adott válaszát, de megállapítsa, hogy szükség van-e más beavatkozásokra, ha az immunrendszere sérül.
Az alapvizsgálatok a következőket tartalmazzák:
- CD4-szám: A CD4-szám egy olyan vérvizsgálat, amely a HIV által célzott és elpusztító CD4 T-sejtes limfociták számát méri. Ezeknek a fehérvérsejteknek a kimerülése jelzi az immunállapotot. Az 500-as és annál magasabb CD4-számokat "normálisnak" tekintik, míg az 500 alatti értékek immunszuppresszióra utalnak.
- Vírusterhelés: A HIV vírusterhelés a vérmintában lévő vírus mennyiségét méri, amelynek értéke nulla és millió között lehet. Optimális antiretrovirális terápia esetén a vírusterhelésnek nem észlelhetőnek kell lennie (vagyis a jelenlegi vizsgálati technológiák kimutatási szintje alatt van).
Más szokásos vérvizsgálatokat végeznek, beleértve a teljes vérképet (CBC) és a májfunkciós vizsgálatokat (LFT) annak megállapítására, hogy vannak-e olyan rendellenességek, amelyek kizárhatják vagy korlátozhatják a ZDV alkalmazását.
Genetikai tesztelés
A kezelési terv megfogalmazásának következő lépése a vírus genetikai jellemzőinek meghatározása. Ez magában foglalja a genetikai rezisztencia tesztet, egy egyszerű vérvizsgálatot, amely azonosíthatja a vírus genetikai szerkezetét (genotípusát) és a vírus genetikai mutációinak típusait.
A mutációk típusa és mértéke alapján a labor meghatározhatja, hogy mely antiretrovirális szerek „kerülhetik el” leginkább a mutációkat és működnek a leghatékonyabban.
A laboratórium a vírus genotipizálása mellett fenotípusos vizsgálatokat is végezhet a vírus megfigyelhető tulajdonságainak értékelésére. Ez magában foglalja a vírus kitettségét az összes rendelkezésre álló HIV-gyógyszerrel, hogy lássa, melyek működnek a legjobban.
A genetikai rezisztencia tesztelése ajánlott mind az újonnan kezelt emberek, mind azok számára, akiknek a kezelése már nem működik. Fenotípusos vizsgálat rendelhető el, ha a kezelés sikertelensége vagy a kezelésre adott optimális válasz nem megfelelő.
Mivel a HIV-gyógyszerekkel szembeni rezisztencia átvihető - vagyis egyik emberről a másikra továbbadható -, a genetikai rezisztencia tesztet alapvető fontosságúnak tekintik, ha egy személy újonnan fertőzött vagy a kezelés sikertelenségét tapasztalja.
Óvintézkedések és ellenjavallatok
A ZDV néhány embernél csontvelő-elnyomást okozhat. Ugyanakkor, mivel a gyógyszer főleg a vesén, és kisebb mértékben a májon keresztül választódik ki, toxicitást okozhat vese- vagy májműködési zavarban szenvedő embereknél.
Noha nem ellenjavallt a használata, a zidovudint körültekintően kell alkalmazni bárki számára, aki a következő betegségekkel küzd:
- Súlyos vérszegénység
- Súlyos neutropenia
- Vesebetegség
- Májbetegség (beleértve a cirrhosist és a hepatitis C-t)
- Myopathia (az önkéntes izomkontroll károsodása)
A ZDV alkalmazásának egyetlen abszolút ellenjavallata a gyógyszerrel szembeni ismert vagy feltételezett túlérzékeny reakció, ideértve az anafilaxia vagy a Stevens-Johnson-szindróma (SJS) előzményeit is.
Egyéb gyógyszerek
Négy másik NRTI van jóváhagyva az Egyesült Államokban, valamint öt kombinált gyógyszer, amelyek egy vagy két NRTI-t tartalmaznak:
- Combivir (zidovudin és lamivudin)
- Descovy (tenofovir-alafenamid és emtricitabin)
- Emtriva (emtricitabin)
- Epivir (lamivudin)
- Epzicom (abakavir és lamivudin)
- Trizivir (abakavir, zidovudin és lamivudin)
- Truvada (tenofovir-dizoproxil-fumarát és emtricitabin)
- Viread (tenofovir-dizoproxil-fumarát)
- Videx (didanozin)
Az NRTI Zerit (sztavudin) gyógyszer 2000-ben felhagyott az Egyesült Államokban, részben a súlyos mellékhatások magas aránya és a rossz ellenállási profil miatt.
Adagolás
A ZDV tabletta, tabletta, kapszula, folyékony és intravénás (IV) kiszerelésben kapható. A folyékony készítményt főleg fiatalabb gyermekeknél használják, de olyan embereknél is, akik nem képesek lenyelni a tablettákat. A IV készítményt elsősorban az anya-gyermek átvitel megakadályozására használják.
Az adagolás és az erősség a formulától függően változik:
- Tabletta: 300 milligramm (mg)
- Kapszulák: 100 mg
- Szirup: 10 mg / ml (mg / ml)
- IV infúzió: 10 mg / ml 20 mg egyszeri felhasználású injekciós üvegben
Az ajánlott adag életkor, testtömeg és a kezelés célja szerint is változhat.
Módosítások
Bizonyos helyzetekben szükség lehet a ZDV adagjának módosítására vagy a kezelés leállítására, ideértve:
- Súlyos vérszegénység vagy neutropenia: Azoknál az embereknél, akiknél a kiindulási hemoglobinszint 25% -kal vagy annál nagyobb mértékben csökken (anémiás marker), vagy a kiindulási granulocita szintjük legalább 50% -kal (a neutropenia markere), a kezelés megszakítását vagy megváltoztatását igényelhet .
- Veseelégtelenség: A dialízis alatt álló vagy 15 ml / percnél kevesebb kreatinin-clearance-ű embereknek az adagot hat-nyolc óránként 100 mg-ra kell beállítani.
Májkárosodásban szenvedőknek nincs ajánlott dózismódosítás. Ennek ellenére a májenzimeket rendszeresen ellenőrizni kell a hepatotoxicitás (májmérgezés) és a májkárosodás elkerülése érdekében.
Hogyan kell bevenni és tárolni
A ZDV étellel vagy anélkül is bevehető. A gyógyszer viszonylag stabil, és 15 C és 25 C (59 F és 77 F) közötti hőmérsékleten tárolható. A legjobb, ha a tablettákat, kapszulákat vagy szirupot eredeti tartályukban tartják, ideális esetben hűvös, sötét fiók vagy szekrény
Bár a gyógyszerek nem igényelnek hűtést, nem szabad napos ablakpárkányon vagy a kesztyűtartóban tárolni. Mindig ellenőrizze a lejárati dátumot, és a lejártakat dobja el.
Mellékhatások
A mellékhatások minden gyógyszer esetében gyakoriak. A ZDV-hez társulók közül sokan hajlamosak nem sokkal a kezelés megkezdése után jelentkezni, és fokozatosan lecsökkennek, ahogy teste megszokja a kezelést.
Mások idővel kialakulhatnak, és egyre tűrhetetlenebbé vagy súlyosabbá válhatnak. Ennek elkerülése érdekében tájékoztassa kezelőorvosát, ha szokatlan tüneteket tapasztal a ZDV vagy a ZDV-t tartalmazó kombinált gyógyszerek megkezdése után.
Gyakori
A ZDV köztudottan az emberek akár 60% -ánál is okoz gyomor- és bélrendszeri mellékhatásokat, nem sokkal a kezelés megkezdése után. Ezek általában átmeneti jellegűek és több nap vagy hét után megszűnnek. Néhány embernek semmilyen mellékhatása nincs.
A felhasználók több mint 5% -át érintő leggyakoribb mellékhatások (gyakorisági sorrend szerint):
- Fejfájás
- Rossz közérzet
- Hányinger
- Étvágytalanság
- Hányás
- Gyengeség
- Székrekedés
Álmatlanság és savas reflux (gyomorégés) is előfordulhat, bár ritkábban.
Szigorú
Néhány embernél mellékhatások jelentkezhetnek a ZDV hosszan tartó alkalmazása következtében. Ennek oka lehet a csontvelő szuppressziójának kezdete vagy a vese- vagy májműködés károsodása.
Folyamatos használatával a ZDV befolyásolhatja a mitokondriumokat is (a sejteken belüli energiát termelő struktúrák), ami kóros változásokhoz vezet az anyagcserében, az izomban, a zsírban és az idegekben.
A ZDV-kezelés súlyos hatásai lehetnek:
- Súlyos vérszegénység: A tünetek közé tartozik a rendkívüli fáradtság, gyengeség, sápadtság, mellkasi fájdalom, gyors szívverés, szédülés és légszomj.
- Súlyos neutropenia: A tünetek közé tartozik a láz, hidegrázás, erős izzadás, hasi fájdalom, hasmenés, szájfekély, köhögés és légszomj.
- Hepatomegalia (megnagyobbodott máj): A tünetek közé tartozik a fáradtság, gyengeség, hasi fájdalom, émelygés, hányás és sárgaság.
- Myopathia: A mitokondriális károsodás által okozott állapot izomtünetekkel, többek között gyengeséggel, fájdalommal, merevséggel, merevséggel, görcsökkel és sorvadásokkal (pazarlással) járhat.
- Lipodistrófia: A mitokondriális károsodás is okozza a lipodystrophiát, amely a testzsír rendellenes újraeloszlását okozza, főleg az arcot, a feneket, a hasat, az emlőt és a hát felső részét érintve.
- Tejsavas acidózis: A tejsav rendellenes felhalmozódása, amelyet a mitokondriumok megzavarása okoz, fáradtsághoz, görcsökhöz, hasmenéshez, gyors pulzusszámhoz, zavartsághoz, nyelési nehézséghez, súlyos esetekben sokkhoz és halálhoz vezethet.
Az allergiás reakciókat, beleértve az anafilaxiát is, ritkának tekintik a ZDV-vel. Ha allergia lép fel, ez általában enyhe diffúz kiütéssel jelentkezik nem sokkal a kezelés megkezdése után, és gyakran önmagában megszűnik (bár antihisztamint írhatnak fel a tünetek enyhítésére).
Figyelmeztetések és kölcsönhatások
Bármely gyógyszerrel kapcsolatban vannak kockázatok. A ZDV esetében fekete doboz figyelmeztet, amely a fogyasztókat a súlyos vérszegénység, neutropenia és myopathia kockázatáról, valamint a tejsavas acidózis és a hepatomegalia potenciálisan halálos kimeneteléről tájékoztatja.
A terhesség tekintetében a ZDV előnyei általában meghaladják a kockázatokat. Ennek ellenére az állatkísérletek kimutatták a magzat károsodásának lehetőségét (bár kicsi), és embereken nincsenek jól kontrollált vizsgálatok.
Azonban a gyógyszert használják, fontos, hogy tájékozottabb döntést hozzon az orvosával az előnyökről és a kockázatokról.
Gyógyszerkölcsönhatások
Vannak bizonyos gyógyszerek, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a ZDV-vel, akár az egyik, akár a másik gyógyszer koncentrációjának növelésével vagy csökkentésével a vérben. A csökkent szint csökkentheti a gyógyszer hatékonyságát, míg a magasabb szint növelheti a mellékhatások kockázatát. Más kölcsönhatások fokozhatják a ZDV toxikus hatásait.
Ennek kiküszöbölésére dózismódosításra vagy gyógyszerpótlásra lehet szükség. Más esetekben előfordulhat, hogy az adagokat több órával kell elválasztani.
Azok a gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy kölcsönhatásba lépnek a ZDV-vel:
- Benemid (probenecid): köszvény kezelésére szolgál
- Citovén (ganciklovir): citomegalovírus (CMV) kezelésére használják
- Depakene (valproinsav): görcsrohamok és bipoláris rendellenességek kezelésére szolgál
- Diflucan (flukonazol): gombás fertőzések kezelésére használják
- Dilantin (fenitoin): görcsrohamok kezelésére szolgál
- Lipodox (doxorubicin): kemoterápiás gyógyszer
- Mepron (atovakvon): a pneumocystis carinii tüdőgyulladás (PCP) kezelésére használják
- Metadon: Opioidhasználati rendellenességek kezelésére szolgál
- Multiferon (interferon alfa): Hepatitis és rák kezelésére használják
- Norvir (ritonavir): HIV kezelésére használják
- Ribavirin: A légúti syncytialis vírus (RSV) és a hepatitis C kezelésére szolgál
- Rifadin (rifampin): a tuberkulózis kezelésére használják
- Viracept (nelfinavir): HIV kezelésére használják
Az interakciók elkerülése érdekében mindig tájékoztassa kezelőorvosát az Ön által szedett bármilyen gyógyszerről, legyen szó vényköteles, vény nélkül kapható, táplálkozási, gyógynövényes vagy szabadidős gyógyszerekről.