A rekeszizom anatómiája

A rekeszizom, amelyet gyakran mellkasi rekesznek neveznek, egy nagy izom, amely elválasztja a mellkasat a hastól. Ez az izom fontos szerepet játszik a légzésben, mivel váltakozó mozgása segíti a belégzést és a kilégzést.

Nem könnyű felismerni, hogy a membránját érintő orvosi probléma van. A tünetek, ha vannak, magukban foglalhatnak olyan problémákat, mint a gyomorégés, hányinger és légszomj. A rekeszizomot érintő egészségügyi állapotok a kisebb problémáktól - például a csuklásig - a súlyosabb problémákig, például a hiatus sérvig vagy a bénulásig terjedhetnek. A rekeszizom problémái általában orvosilag kezelhetők vagy sebészeti beavatkozással kezelhetők.

Anatómia

A rekeszizom ejtőernyő alakú rostos izom, amely a mellkas és a has között fut, elválasztva ezt a két nagy üreget. Aszimmetrikus, mivel a jobb kupola nagyobb, mint a bal kupola. A rekeszizom nyílásokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik bizonyos struktúrák számára a mellkas és a hasüregek átfedését.

Miközben ritmikusan mozog, a rekeszizom a bordákhoz, a szegycsonthoz (mellcsont) és a gerinchez marad rögzítve.

Szerkezet

A rekeszizom elsősorban izomból és rostos szövetekből áll. A központi ín a rekeszizom nagy része, amely a membránt a bordákhoz rögzíti.

A membránon keresztül három nagy nyílás (lyuk) van:

• A nyelőcső nyílása (nyelőcső hiatus), amelyen át a nyelőcső, a jobb és a bal vagus idegek, valamint a bal gyomorartéria és véna halad
• Az aorta nyílás (aorta hiatus), amelyen át az aorta, a mellkasi csatorna és az azigóta véna halad
• A kavális nyílás (cavus hiatus), amelyen keresztül az alsó vena cava és a frenikus ideg részei haladnak

Ezen nyílások mellett több kisebb nyílás is lehetővé teszi a kisebb idegek és erek átfutását.

Elhelyezkedés

A rekeszizom elöl-hátul átnyúlik a testen. A mellüreg padlója és a hasüreg mennyezete.

A szíved, a tüdőd és a nyelőcsöved felső része (táplálékcső) a mellüregben található a rekeszizom felett. Az alsó nyelőcső, a gyomor, a belek, a máj és a vesék a rekeszizom alatt vannak, a hasüregben.

A bal és a jobb frenikus idegek jeleket küldenek a rekeszizom irányítására, amely vérellátását elsősorban az alsóbb frenikus artériákból kapja.

Anatómiai variációk

Egy egészséges embernek lehetnek kisebb eltérései a rekeszizom anatómiájában. Például a bal vagy a jobb oldal kissé magasabb vagy alacsonyabb lehet anélkül, hogy befolyásolná a fizikai funkciókat.

Terhesség alatt a nő megnagyobbodott méhe kissé elmozdíthatja a hasüreget, emelve a rekeszizmát és légszomjat okozva.

Funkció

A rekeszizom szerves szerepet játszik a légzésben (légzésben). Legtöbbször a rekeszizom önkéntelenül mozog.

A mellkasi rekeszizma is szerepet játszik az izmok mozgásának elősegítésében szülés közben, a bélmozgásban, a vizelésben és a nehéz tárgyak emelésében. Ez az izom segít fenntartani a nyirokfolyadék áramlását az egész testben.

Diafragmatikus mozgás

Amikor a rekeszizmát egy ideg aktiválja, összehúzódik és ellapul. Ez a művelet csökkenti a nyomást és megnöveli a mellüregben lévő teret, lehetővé téve a tüdeje kitágulását belégzéskor. Amikor a rekeszizom ellazul, a mellkasürege kisebb lesz, a tüdeje pedig levegőt enged. A

A rekeszizmája ritmikusan és önkéntelenül (például alvás közben) összehúzódik az agyából érkező jelek miatt. Ön is önként összehúzhatja a rekeszizmáját, hogy visszatartsa a lélegzetét, mélyebben vagy gyorsabban lélegezzen, vagy megerőltesse izmait. A

A rekeszizom légzése egy olyan technika, amelyet a rekeszizom megerősítésére használnak, lehetővé téve több levegő be- és kilépését a tüdőbe anélkül, hogy fárasztaná a mellkas izmait. Ezt "hasi légzésnek" is nevezik, és az énekesek gyakran használják.

Társított feltételek

Számos olyan betegség van, amely a mellkasi rekeszizomra vonatkozik. A traumás sérülések vagy anatómiai hibák megzavarhatják az izom működését, és a rekeszizom mozgását olyan kérdések is károsíthatják, mint az idegbetegségek vagy a rák.

Csuklás

Ha a rekeszizom irritálódik, például ha gyorsan eszik vagy iszik, ismételten önkéntelenül összehúzódhat, csukláshoz vezethet. Csuklás hangja akkor keletkezik, amikor a membrán összehúzódásával egyidejűleg kilégzik a levegőt.

Általában a csuklás általában önmagában megoldódik, de a tartós esetekre vannak kezelések.

Hiatus hernia

A hiatal sérv az alsó nyelőcső (és néha a gyomor is) kiemelkedése a mellüregbe. Ez a hiba gyomorégést, emésztési zavarokat és hányingert okozhat.

Számos állapot okozhat hiatal sérvet, beleértve a megnövekedett hasi nyomást (elhízás vagy terhesség miatt) vagy erőlködést (például súlyos emeléssel, köhögéssel vagy bélmozgással). A dohányzás növeli a kockázatot, csakúgy, mint néhány genetikai állapot, például az Ehlers-Danlos-szindróma.

Néha a hiatal sérveket csak életmóddal és gyógyszerekkel lehet kezelni. Bizonyos esetekben műtét ajánlott a szövődmények, például a szövetek volvulusának (csavarodása) és fojtásának (a vérellátás megszüntetése) kockázatának csökkentése érdekében.

A műtét elvégezhető nyílt eljárással vagy laparoszkópos úton. Ez utóbbi technikával több apró bemetszést végeznek a hasban, és a javítást speciális kamerával felszerelt műszerekkel végzik.

Diafragmatikus sérvek

A rekeszizom sérvek olyan szerkezeti hibák, amelyek lehetővé teszik a hasi szervek bejutását a mellkasüregbe. Lehetnek születésüktől kezdve, vagy ritkábban traumából eredhetnek.

• Veleszületett: A rekeszizom nem úgy fejlődik, mint kellene, kb. 2000 születésből 1-ben. Ennek eredményeként a hasüreg néhány tartalma bejuthat a mellkasüregbe. Ez a tüdő hiányos fejlődését eredményezheti (pulmonalis hypoplasia). Jelentős előrelépések történtek a veleszületett rekeszizom-sérvvel rendelkező csecsemők támogatásában. Például műtéttel mesterséges rekeszizom építhető fel.
• Szerzett: A rekeszizom sérvei a felnőtteket is érinthetik sérülések, például gépjármű-balesetek, puskalövések vagy szúrt sebek következtében. Ezek a sérvek életveszélyes problémákat okozhatnak, például tüdőtömörítést, és általában szükségük van műtéti úton helyrehozni.

Bénulás

A rekeszizomot irányító idegeket befolyásoló állapotok gyengeséget vagy teljes bénulást eredményezhetnek az izomban.

Ezek az idegek számos mechanizmus miatt károsodhatnak:

• Tumor tömörítés
• Károsodás a műtét során
• Traumás sérülés
• Neurológiai állapotok, például diabéteszes neuropathia, Guillain-Barré szindróma és izomdisztrófia.
• Vírusfertőzések, például gyermekbénulás
• Bakteriális fertőzések, például Lyme-kór

Az idegkárosodás okozta rekeszizom-gyengeség légszomjat okozhat, különösen fekve. A menedzsment gyógyszeres kezelést, műtétet, rehabilitációt vagy mechanikusan segített légzéssel járhat.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)

A tüdőbetegség, különösen a COPD, a rekeszizom gyengeségét okozhatja. Ez egy progresszív folyamat révén történik, amely számos járulékos tényezőt érint.

A COPD hiperinflált tüdőt eredményez, amely fizikailag nyomja a membránt. Az egész izom ellapul, mozgékonysága csökken. Az idő múlásával a rekeszizom sejtjei megváltoznak a túlzott megterhelés miatt, aminek következtében elveszítik a maximális erővel történő működési képességüket. A COPD miatti krónikus oxigénhiány szintén károsítja ezeket a sejteket.

A COPD által kiváltott rekeszizom-gyengeség következménye a légszomj súlyosbodása.

A COPD kezelése lelassíthatja a rekeszizom károsodását. Ha ez befolyásolja az oxigénszintet, kiegészítő oxigénnel történő kezelésre lehet szükség.

Rák

A daganatok átterjedhetnek a rekeszizomra, vagy helyet foglalhatnak a mellkasban vagy a hasüregben, fizikai nyomást gyakorolva a rekeszizomra és zavarva annak működését. Például a mesothelioma - a mellhártyarák (a tüdő bélése) - átterjedhet a rekeszizomra. A tüdőrák, a limfóma és a gyomorrák a rák egyéb típusai, amelyek hatással lehetnek a rekeszizomra.

A tünetek lehetnek fokozatosak vagy hirtelenek, és lehetnek légszomj, légzési fájdalom vagy eszméletvesztés. A kezelés általában magában foglalja a tumor műtéti eltávolítását, sugárkezelést és / vagy kemoterápiát.

Értékelés

A rekeszizom értékelése különféle vizsgálatokat tartalmazhat, amelyek a feltételezett orvosi problémához igazodnak. Képalkotó tesztek, például mellkasi vagy hasi számítógépes tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy ultrahang segítségével azonosíthatják az anatómiai variációkat vagy daganatokat.

A hiatal sérv diagnózisa olyan vizsgálatokat tartalmazhat, mint egy felső endoszkópia vagy egy bárium fecske, amelyek értékelik a gyomor-bél rendszer szerkezetét. A COPD-vel összefüggő rekeszizom-problémák értékelhetők légzési tesztekkel, például spirometriával vagy tüdőfunkciós tesztekkel.