Férfiaknál a prosztata fontos mirigy, amely a pénisz és a hólyag között helyezkedik el, és csak a végbél elejéig ül. A húgycső, amely a vizeletet a hólyagból viszi ki a testből, átmegy ennek a dió méretű szervnek a közepén. Ez a mirigy elsősorban a folyadék szekrécióját szolgálja, amely mind táplálja, mind biztonságban tartja a spermát. A prosztata számos egészségi állapotban vesz részt, és meglehetősen befolyásolja az általános egészségi képet. Ezek közül a legjelentősebbek a jóindulatú prosztata hiperplázia (amelyet a mirigy megnagyobbodása jellemez), a prosztatarák, valamint a prosztatagyulladás (bakteriális fertőzés).
ChrisChrisW / Getty ImagesAnatómia
Szerkezet és elhelyezkedés
A prosztatát a kismedence belsejében, közvetlenül a hólyag alatt és a végbél eleje körül kapszulának nevezett rostos réteg veszi körül. Körbefogja a húgycső proximális (középső) részét, és a szemüreg vezikulái e mirigy felett és mögött futnak. Alakja kúpszerű, a húgyhólyag nyakát körülvevő aljzattal, a záróizom alatt pedig csúccsal. . Anatómiailag nézve öt különálló lebenyből áll:
- Elülső lebeny: Ez az elülső rész, közvetlenül a húgycső előtt helyezkedik el, inkább fibromuscularis - nem mirigyes - szövetből áll.
- Középső lebeny: A prosztata kúp alakú része, a középső lebeny a két magömlő csatorna (amelyek spermát juttatnak az ivarhólyagokba) és a húgycső közé ülnek.
- Oldalsó lebeny: Ez a két lebeny - a jobb és a bal oldalsó lebeny - alkotják a prosztata testének többségét. Hátsó (hátsó) végük folyamatos, és a prosztata húgycső választja el őket, amely a húgycső legszélesebb része.
- Hátsó lebeny: A prosztata hátsó irányú lebenye csatlakozik az oldalsó lebenyekhez, és leggyakrabban orvosi vizsgálatnak vetik alá.
Ezt a mirigyet több különböző zónára is fel lehet osztani, beleértve:
- Központi zóna: A prosztata ezen része körülveszi a magömlő csatornákat, és tömegének 25% -át teszi ki.
- Perifériás zóna: Ennek a szervnek a 70% -át kitevő zóna körülveszi a központi zóna többségét, miközben a prosztata húgycső egy részét is körbefedi.
- Átmeneti zóna: Ez a kisebb - 5% -ot kitevő - rész a húgyhólyag és a verumontanum közötti húgycső részét veszi körül, a húgycső padlója felé tartó szerkezetet.
Amint azt fentebb jeleztük, több tubuláris struktúra halad át a prosztaton, beleértve a proximális húgycsövet és két ejakulációs csatornát. Ezek közül az utóbbi abban a pontban jut el a prosztatához, ahol az a maghólyagokból kijön, és mindkét szerkezet a prosztatán belüli húgycső egy részében összefog, az úgynevezett „szeminális kolliculus”.
Anatómiai variációk
Előfordul, hogy az orvosok veleszületett eltéréseket találnak a prosztata anatómiájában, vagyis a mirigy szabálytalan tulajdonságokkal rendelkezik. Bár viszonylag ritkák, a mirigy középső lebenyének hiányáról számoltak be, ami azt jelenti, hogy az elülső és az oldalsó lebeny közvetlenül kapcsolódik, és emellett néhány egyénnek külön lebenye születik ehhez a mirigyhez.
Funkció
A prosztata a férfi reproduktív rendszer fontos támogató szerve, amely alapvető funkciót tölt be a spermiumok (hím nemi sejtek) egészségében és fenntartásában. Ennek a mirigynek elsődleges szerepe egy lúgos oldat kiválasztása, amely körülveszi és megvédi a hím spermiumokat a női hüvely savas környezetében. Alapvetően a prosztatából származó folyadék - beleértve a prosztata-specifikus antigént (PSA) - semlegesíti a területet közvetlenül körülvevő spermiumok, amelyek hozzáfértek az anatómia ezen részéhez, így hosszabb ideig hagyják őket elérni a petesejtet. Ezenkívül a prosztata folyadékai táplálják és táplálják a spermiumokat.
Ezek a funkciók elengedhetetlenek a fogantatás folyamatához, és a PSA különösen fontos szerepet játszik a hím termékenységben, mivel hozzájárul a spermiumok mozgékonyságának növeléséhez. Lényegében ez a folyadék kombinálódik a herék spermájával, valamint az üreges vezikulák és a bulbourethralis mirigy folyadékával (egy kis mirigy a prosztata alatt), hogy férfi spermát képezzen. Ez a kombináció a húgycsőben fordul elő.
Társított feltételek
Elsősorban három fő egészségi állapot befolyásolja a prosztatát. Ezek:
Jóindulatú prosztata hiperplázia (BPH)
Az egyik leggyakoribb probléma, amely ezzel a mirigygel felmerül - különösen az idősek körében -, ezt az állapotot a prosztata túlzott megnagyobbodása jellemzi. Ez az állapot szűkítheti a húgycsövet, vagy a hólyag ütközéséhez vezethet, ami olyan tünetekhez vezethet, mint a fokozott vizelés gyakorisága, nocturia (az alvás megszakadása vizelési igény miatt), valamint gyenge áramlás. A kezelési megközelítések általában konzervatívabbak. Az alfa-1 receptor blokkoló gyógyszerek segíthetnek csökkenteni a húgycső simaizomzatának tónusát a vizelet átjutásának javítása érdekében. Alternatívaként 5-alfa-reduktáz inhibitorokat lehet előírni a prosztata hormontermelésének csökkentésére és méretének csökkentésére.
Prosztata rák
Mint sokféle rák esetében, a jelenlegi vagy volt dohányosoknál is, a családi daganatos betegségben szenvedőknél, a magasabb testtömeg-indexű (BMI) és / vagy sugárzásnak kitett embereknél is nagyobb a prosztatarák kialakulásának kockázata. Különösen a kezdeti bemutatás során ez az állapot utánozhatja a BPH-t; az alsó hátfájás azonban előfordulhat, és fennáll a további terjedés veszélye. Ennek az állapotnak számos kezelési lehetősége van, beleértve a prosztatektómiát (a mirigy minimálisan invazív műtéti eltávolítása robotikusan vagy laparoszkópos módszerekkel), sugárterápiát (rádióhullámok alkalmazásával a rákos daganatok kezelésére) vagy kemoterápiát (a rákos sejteket megcélzó és elpusztító gyógyszerek injekciója vagy bevitele).
Prosztatagyulladás
A prosztata bakteriális fertőzését prosztatagyulladásnak nevezik, és ez az állapot fájdalomhoz vezethet a területen. Ezt a betegséget nehéz diagnosztizálni, mivel az azonos típusú baktériumok húgyúti fertőzéshez is vezethetnek; az antibiotikum-kezelések azonban rendkívül hatékonyak a kérdés felvállalásában.
Tesztek
A prosztata egészségi állapota és közérzete különféle módokon tesztelhető, a fizikai vizsgálattól a képalkotó technológiák alkalmazásáig terjedő eljárásokkal. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb megközelítések néhány részletét:
Digitális végbélvizsgálat (DRE)
A prosztata egészségi állapotának elsődleges megközelítése a digitális végbélvizsgálat. Kesztyű viselése és a kezének kenése az orvos megkéri a beteget, hogy fektesse le a vizsgálati asztalt. Ezután behelyeznek egy ujjat a végbélbe, hogy érezzék a prosztatát, és ellenőrizzék a gyulladást vagy bármilyen más alakú rendellenességet. Bár kényelmetlen, az eljárás rövid, és az 50 éves és annál idősebb férfiak egészségügyi vizsgálatának rutin része.
Prosztata-specifikus antigén (PSA) teszt
Ez egy teszt, amely értékeli a PSA szintjét a véráramban. 50 évesnél idősebb férfiaknak vagy azoknak ajánlott, akiknek egyéb kockázati tényezői lehetnek a prosztatarákra. Alapvetően a vér kórosan magas PSA-szintje a rák jele lehet, és a pozitív eredmények általában további vizsgálatokat indokolnak.
Vizeletvizsgálat
A vizelet elemzésére lehet szükség a prosztatagyulladás vagy a prosztatában lévő kóros anyagok jelenlétének diagnosztizálásához. Ez a teszt segíthet a húgycső és a prosztata fertőzés izolálásában is. Ezenkívül a prosztata, a húgycső és a hólyag általános működését fel lehet mérni urodinamikai vizsgálatokkal, amelyek a vizelet áramlását, valamint a tárolókapacitást vizsgálják.
Hasi ultrahang
Az ultrahang jóindulatú hanghullámok használatát jelenti a hasi struktúrák feltérképezésére, beleértve a prosztatát is. Alapvetően egy gélt alkalmaznak a hasra, és egy kézi eszközt, úgynevezett átalakítót mozgatnak a területen. Az így rögzített képeket szakemberek vizsgálják, hogy átfogóan megértsék e szerv egészségi állapotát.
Prosztata biopszia
Amikor a korábbi tesztek potenciális rákot tártak fel, a diagnózis megerősítéséhez ultrahang által irányított biopsziát lehet kérni. Alapvetően ennek a képalkotó megközelítésnek a segítségével egy tűt vezetnek a prosztatához, hogy szövetmintát gyűjtsenek. Ez a minta értékelhető a rákos sejtek jelenlétére.
Képalkotó vizsgálatok
A képalkotó technikák szintén az orvos diagnosztikai arzenáljának részét képezik, és ezekre a prosztata problémák diagnosztizálásához lehet szükség. A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) rádióhullámok és mágnesek segítségével képes összegyűjteni a belső szervek képeit. A számítógépes tomográfia (CT) a röntgen és a digitális képalkotó szoftvereket kombinálva háromdimenziós képeket készít a struktúrákról a prosztatában és a húgycsőben. Ezek a megközelítések segíthetnek a rendellenes növekedések felderítésében, bár a rák megerősítéséhez gyakran biopsziára van szükség.
