A diszkinézia áttekintése

A diszkinézia rendellenes, akaratlan izommozgás, amely lehet enyhe vagy súlyos, sőt fájdalmas lehet. A diszkinéziaként jellemzett mozgászavarokat bizonyos gyógyszerek, az agy kémiai változásai, vagy agyi sérülések vagy károsodások okozhatják. Tudjon meg többet a diszkinéziák különböző típusairól, tüneteiről, kockázatairól és kezelési lehetőségeiről. Ismerje meg a diszkinéziákhoz hasonló állapotokat és néhány módszert a diagnózis utáni élet kezelésére.

A diszkinézia meghatározása

A diszkinéziát olyan akaratlan vagy kontrollálatlan izommozgások jellemzik, amelyek rendellenes jellegűek, és megnehezíthetik a normális mozgások koordinálását.

A diszkinézia számos formája létezik, amelyek különböző tünetekkel és okokkal társulnak.

A dyskinesiát leggyakrabban olyan gyógyszerek okozzák, mint például a levodopa hosszú távú alkalmazása Parkinson-kórban és antipszichotikus gyógyszerek alkalmazása. Az agysérülés, például érrendszeri esemény (stroke) vagy más agykárosodás által okozott diszkinézia ritkábban fordul elő. A mozgás tünetei általában kisebb remegésekként, csípésként vagy remegésként kezdődnek. Csak egy testrészben fordulhatnak elő, mint egy személy feje vagy lába, vagy a mozgások az egész testet érinthetik. Ezek a tünetek enyhétől a súlyosig terjedhetnek, és némelyik fájdalmas lehet.

Különböző típusú diszkinéziák léteznek, amelyek különböző tünetekhez, valamint kezelésekhez vezetnek. A diszkinéziák általános típusai a következők:

• Athetosis: A diszkinézia egyik formája, amely agykárosodással, főleg agyi bénulással jár. Az atetózis mozgása lassú és vonagló
• Chorea: A dyskinesia egy formája, amelyet gyakran Huntington-kórban, az agy strukturális károsodásában és gyógyszerek okoznak. A Chorea a végtagok gyors mozgására utal, és hasonlíthat a táncra.
• Levodopa által kiváltott vagy Parkinson-diszkinézia: A diszkinézia egy olyan formája, amely a levodopa, a Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszer hosszú távú alkalmazása miatt jelentkezhet.
• Tardív vagy késleltetett diszkinézia: Az antipszichotikus gyógyszerek alkalmazásával járó diszkinézia egyik formája, amelyet gyakran skizofrénia kezelésére használnak.
• Myoclonus dyskinesiák: A dyskinesia egy formája, amely progresszív myoclonic encephalopathiában jelentkezik. A mozgások súlyosak és nagyon mozgássérültek.

Gyakran a kapcsolódó állapotok, mint például a disztóniák, a sztereotípiák és a tikok, diszkinéziaként szerepelnek. Ezen mozgászavarok egy részének diszkinéziaként való jellemzése azonban továbbra is vita tárgya az orvosok körében.

Tünetek

A tünetek személyenként változhatnak, és a diagnosztizált diszkinézia típusától függően eltérő módon jelenhetnek meg. Kezdődhetnek remegésnek nevezett finom mozdulatokként, vagy akár tikekként, majd a diszkinéziára jellemző gyakori tünetekké válhatnak, mint például:

• A test imbolygása
• Fidgeting
• Fej bóbiskolás
• Nyugtalanság
• Rángatózó
• Vándorgás

Figyelemre méltó, hogy a nyugtalanság és a rángatózás ritkábban fordul elő levodopa által kiváltott dyskinesia esetén.

A tünetek idővel fokozatosan súlyosbodhatnak, vagy hirtelen kialakulhatnak, és súlyos agysérülés után fokozódhatnak.

A tardív diszkinéziában szenvedő betegeknél az állkapocs, az ajkak és a nyelv rendellenes mozgása jellemzi a tüneteket. A karok és a kezek gyors pislogása és integetése, valamint súlyos esetekben a csípő vagy a derék lengésének tünetei és légzési nehézségek is megjelenhetnek.

Myoclonus dyskinesiákban a mozgásokat hirtelen és ismétlődő izomgörcsök és rándulások jellemzik. Ezek a mozdulatok olyan súlyosak lehetnek, hogy fájdalmasak és legyengülnek.

A korea mozgás lehet folyamatos, néhány másodpercig tarthat, vagy hirtelen, rángatózó viselkedéssel járhat. Ezek a mozgások leggyakrabban a végtagokat, az arcot és a fejet érintik.

Atetózis esetén a mozgások lassan fordulhatnak, hajlanak vagy vonaglhatnak, és érinthetik az ujjakat, a kezeket és a lábujjakat. Az athetosis befolyásolhatja a rendellenességgel diagnosztizált személyek karját, lábát, nyakát és nyelvét.

Okoz

A diszkinézia gyakran összefügg a gyógyszerekkel, másodlagos más diagnózisok miatt, vagy az agy szerkezeti változásai miatt. Van, hogy a diszkinézia különösebb ok vagy ismert kockázati tényező nélkül jelenhet meg.

Gyógyszerek

A diszkinézia leggyakoribb oka a levodopa hosszú távú alkalmazása, ami a levodopa által kiváltott dyskinesiát okozza. A levodopa a Parkinson-kór előnyös kezelési módja. Azonban a Parkinson-kórban szenvedő betegek körülbelül 50% -a, aki levodopát használ, négy-öt éven belül diszkinézia alakul ki.

Míg a tudósok még mindig megpróbálják megérteni, miért alakul ki a diszkinézia, a levodopa által kiváltott diszkinézia esetén lehetséges, hogy a sejtkommunikációt segítő agyi vegyi anyag, a dopamin szerepet játszik a mozgászavar kialakulásában.

A Parkinson-kórban szenvedők veszteséget tapasztalnak az agysejtekben, amelyek dopamint termelnek, ami csökkenti az agy dopaminszintjét. A levodopa átmenetileg helyreállítja ezeket a dopaminszinteket. Mivel azonban a gyógyszer gyorsan metabolizálódik, és naponta többször kell bevenni, a dopaminszint bizonytalan marad, emelkedik és csökken. A dopamin ingadozása és a dopamint termelő agysejtek folyamatos vesztesége megnehezíti a normális szint fenntartását, ami esetleg hozzájárulhat a dyskinesiához. A Parkinson-kór diagnosztizálásakor fiatalabb emberek, vagy azok, akiknek nagy adag levodopát írnak fel, nagyobb kockázatot jelenthetnek a dyskinesia kialakulására.

Hasonlóképpen, a tardív dyskinesiát az idegrendszeri, emésztőrendszeri és mentális rendellenességeket, például a skizofrénia vagy a bipoláris rendellenesség kezelésére szolgáló neuroleptikus gyógyszerek hosszú távú alkalmazása okozza. Ezek a gyógyszerek dopamin-receptor blokkoló szerek, és befolyásolják a sejtek kommunikációs képességét. A nem, az életkor, a genetika, valamint a mentális és orvosi rendellenességek, mint például a cukorbetegség, fontos kockázati tényezők lehetnek a tardív dyskinesia kialakulásában. A tardív diszkinézia általában korábban fordul elő nőknél, mint például férfiaknál.

A kórétát bizonyos gyógyszerek, például antipszichotikus gyógyszerek, epilepszia elleni gyógyszerek és más, a Parkinson-kór kezelésére használt gyógyszerek is okozhatják. Ez a sajátos diszkinézia különféle betegségek, állapotok és hiányosságok révén is kialakulhat, a Lyme-kórtól a Huntington-kóron át a hormonpótló terápiáig.

Általában a specifikus agyi vegyi anyagok - például a dopamin, a szerotonin és a glutamát - szintjének változásai összefüggenek a diszkinézia kialakulásával.

Agykárosodás és -károsodás

A kémia megváltoztatása az agy szöveteinek károsodása vagy sérülése révén a dyskinesia másik gyakori oka. Az embereknél az agy vérellátásának vagy oxigénjének elvesztése miatt atetózis alakulhat ki. Az agyi érrendszeri események, például agyvérzés vagy fulladás után kialakulhat a ballizmus, a korea olyan formája, amelyet a karok és a lábak vad és néha erőszakos csapkodása jellemez.

Általában, ha sérülést okoz a bazális ganglionok, az agy azon területe, amely az önkéntes mozgások és tanult szokások ellenőrzéséért felelős, diszkinézia alakulhat ki.

Diagnózis

A diszkinézia különféle típusait jellemző különböző rendellenes mozgások általában megkövetelik egy neurológus vagy mozgásszervi szakember gondos megfigyelését és klinikai megítélését. A helyes diagnózis meghatározása során fontos lesz figyelembe venni a mozgások típusát és az érintett testrészeket. Az állapot hatásának felmérése kóros akaratlan mozgási skála alkalmazását igényelheti.

Konkrétan a levodopa által kiváltott dyskinesia esetében a Parkinson-kórhoz kapcsolódó tünetek (például remegés és merevség) kontrollja egyensúlyban lehet a dyskinesia fokozatos kialakulásával. Néhány érintett ember szerint a Parkinson-kór helyett inkább a diszkinézia tüneteivel foglalkozik.

A diszkóniákhoz kapcsolódó disztóniák, sztereotípiák és tikok további motoros rendellenességek. A disztóniák az izmok meghúzódását okozhatják, és rendellenes tartós vagy ismétlődő izomgörcsöt vagy rendellenes rögzített testtartást okozhatnak. A sztereotípiák és a tikkek esetében az ilyen motoros rendellenességeket tapasztaló emberek valamilyen szinten ellenőrizhetik a mozgásokat, még azok csökkentésére is képesek.

Kezelés

A kezelés a diagnosztizált diszkinézia típusától és az egyéntől függően változhat, és tartalmazhatja:

A gyógyszeres változások

A levodopa által kiváltott diszkinézia esetén a dózis és a levodopa szedésének ütemezése szabályozhatja a dopamin szintjét és csökkentheti a tüneteket. A gyógyszer különböző formái, például a nyújtott felszabadulású Rytary vagy a gél-infúziós Duopa, szintén hasznosak lehetnek. Az amantadin kiterjesztett felszabadulású formája, az úgynevezett Gocovri, szintén segíthet az agy glutamátszintjének ellenőrzésében és a tünetek csökkentésében.

A tardív diszkinéziában szenvedő embereknek felírható az Ingrezza vagy az Austedo, amelyek mind az FDA által 2017-ben jóváhagyott neuroleptikus gyógyszerek.

Mélyagyi stimuláció

A tünetek kezelésére a mély agyi stimuláció (DBS) egy műtéti eljárás, amely egy másik kezelési lehetőség, de nem mindenkinek megfelelő. A minimumkövetelmények magukban foglalják a Parkinson-kór legalább négy éven át tartó diagnosztizálását, a dyskinesia visszatérő epizódjait, valamint a legtöbb esetben a levodopa alkalmazásával szembeni folyamatos reagálást és annak előnyeit.

A DBS műtéti eljárás magában foglalja az elektródák idegsebész általi elhelyezését az agy olyan területein, amelyek szabályozzák a mozgást és a testtartást, leggyakrabban a subthalamicus magot (STN) és a globus pallidus interna-t (GPI). A huzal az elektródáktól egy pacemakerszerű eszközhöz jut, amelyet a mellkas falába ültetnek be. A beültetés után a klinikus beállítja azokat a paramétereket, amelyek meghatározzák a leadott elektromos stimuláció mértékét.

A DBS-t az FDA jóváhagyta a Parkinson-kórban, dystóniában és esszenciális remegésben szenvedő betegek kezelésének egyik formájaként.

Egyéb terápiák

Az arc, a nyak és a végtag régióját érintő diszkinéziák esetében néhány beteg a mozgás csökkentése érdekében kipróbálja a botoxot vagy a botulinum toxint.

Számos további terápia folyik jelenleg klinikai vizsgálatokon a dyskinesiák kezelésére. A tardív diszkinézia lehetséges kezelései közé tartozik a melatonin és az ösztrogén, amelyek modulálják a dopamin által kontrollált viselkedést és védenek az antipszichotikus gyógyszerek hosszú távú alkalmazásának sejtkárosodása ellen.

A levodopa által kiváltott diszkinézia kezelésére különböző agyi vegyszereket célzó gyógyszereket vizsgálnak. Ezenkívül a bőr alatti levodopa szivattyúkat is tanulmányozzák annak tesztelésére, hogy képesek-e hatékonyan fenntartani az állandó dopaminszintet.

Végül a kutatók a mély agyi stimuláció legjobb optimalizálásának módját vizsgálják, és tesztelik az úgynevezett fókuszált ultrahang technikát, egy nem invazív, irreverzibilis eljárást a diszkinézia kezelésére.

Megbirkózni

A diszkinéziák kezelése stresszes lehet, és hatással lehet a mindennapi tevékenységekre és a társas interakciókra. A testmozgás, mint a séta vagy az úszás, ajánlott lehet. A stressz kezelése szintén döntő lehet a tünetek kezelésében, mivel a stressz fokozza az ellenőrizetlen mozgásokat.

További információk és források kérhetők speciális szervezetektől, például a Michael J. Fox Parkinson-kórért Alapítványtól vagy a Genetikai és Ritka Betegségek Információs Központjától. A támogató csoportok hasznosak lehetnek a dyskinesiás élet kezelésében is.

Egy szó Verywellből

A dyskinesiák különféle formákban fordulhatnak elő, és jelentős hatással lehetnek az életedre. Beszéljen orvosával, ha úgy gondolja, hogy az ellenőrizetlen mozgások tünetei jelentkeznek, amelyek diszkinéziával járhatnak. Vegye figyelembe, hogy bár számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre, fontos, hogy orvosával együttműködve meghatározza, mi lehet a legjobb út a hosszú távú állapotkezeléshez és kezeléshez.