A középagy anatómiája

Középagya (az idegcső mesencephalonjából származik) a központi idegrendszer része, az agykérge alatt és az agytörzs legfelső részén található. Ez az apró, de hatalmas szerkezet döntő szerepet játszik a hallással, látással, mozgással, fájdalommal, alvással és izgalommal kapcsolatos információk feldolgozásában.

MedicalRF.com / Getty Images

Anatómia

A középagy az agytörzs legfelsõbb régiója.

Szerkezet

Az agytörzs összeköti az agyadat a nyaki gerincvelővel (nyakkal), és három fő részből áll:

• Középagy
• Pons
• Medulla oblongata

(Néha a diencephalont is az agytörzs részének tekintik.)

Ez a három rész együttesen szabályozza a különféle önkéntelen funkciókat, mint például a légzés, a pulzus és a vérnyomás. Az agytörzse kritikus szerepet játszik az alvásban és a tudatosságban is.

Ezután a középagya két fő részre bontható:

• Tegmentum: A középagy ezen elülső felülete számos struktúrát tartalmaz, beleértve a retikuláris képződményt, a periaqueductalis szürke (PAG) anyagot, bizonyos koponyaideg-magokat, érzékszervi és motoros idegpályákat (a kortikospinális és spinothalamicus traktus), a vörös magot, a substantia nigra-t, és a ventrális tegmentális terület (VTA).
• Tectum: A középagy hátsó felülete tartalmazza a corpora quadrigemina -t, amely az idegsejtek klasztereit tartalmazza, amelyeket felső és alsó colliculusnak neveznek.

Elhelyezkedés

A középagy körülbelül 1,5 centiméter hosszú, és a diencephalon (amely magában foglalja a talamuszt és a hipotalamust) és a pons között helyezkedik el.

A középagy vérellátást kap a bazilaris artériából és annak ágaiból, beleértve a hátsó agyi artériát és a felső agyi artériát.

A középagyban két koponyaideg is jelen van:

• Az okulomotoros ideg (III koponyaideg)
• A trochleáris ideg (koponyaideg IV).

Funkció

A középagy egy komplex régiója az agytörzsének, amely sok funkciót szolgál.

Tegmentum

A tegmentumon belüli struktúrák ezeket a funkciókat szolgálják:

• Retikuláris képződés: Ez a rendkívül változatos és integratív terület maghálózatot tartalmaz, amely számos létfontosságú funkcióért felelős, beleértve az izgalmat, a tudatosságot, az alvás-ébrenlét ciklusait, bizonyos mozgások koordinációját és a kardiovaszkuláris kontrollt.
• A periaqueductalis szürke (PAG) anyag: Ez a terület elsődleges szerepet játszik a fájdalomjelek feldolgozásában, az autonóm funkcióban és a félelemre és szorongásra adott viselkedési reakciókban. A közelmúltban ezt a struktúrát összekapcsolják a poszttraumás stressz zavarral (PTSD) járó védekező reakciók kontrollálásával.
• Koponyaidegmagok: Az okulomotoros idegmagok felelősek a pupilla és a legtöbb szemmozgás irányításáért. A trochleáris idegmagok beidegzik a szem felső ferde izmát, amely elrabolja, lenyomja és belül forgatja a szemet.
• Spinothalamicus traktus: Ez a fő idegpálya információt szolgáltat a fájdalomról és a hőmérsékletérzetről a testtől az agy thalamusáig.
• Kortikoszpinális traktus: Ez a fő idegpálya mozgással kapcsolatos információkat visz az agyból a gerincvelőbe.
• Vörös mag: Ez a régió részt vesz a motoros koordinációban. A vas jelenlétéből adódó rózsaszínű színe miatt "vörös" magnak hívják.
• Substantia nigra: Ez a terület idegsejteket tartalmaz, amelyek a neurotranszmittert (agyi kémiai anyagot) dopaminná teszik. Relé állomásként szolgál a mozgás irányításáért felelős idegjelek számára.
• Ventrális tegmentális terület (VTA): Ez a szerkezet dopamintermelő sejttesteket tartalmaz, és kulcsszerepet játszik a jutalmazási rendszerben.

Tectum

A felső kolliculusok idegsejtjei a szem retinájáról látásjeleket dolgoznak fel, mielőtt azokat a fej hátsó részén található occipitalis lebenyre továbbítanák. A középagy felső colliculusa felelős a szemmozgások és a nyaki izomaktivitás létrehozásáért is.

Az alsó colliculi felelős a hallási (hallási) jelek feldolgozásáért, mielőtt azok a thalamuson keresztül, majd végül a temporális lebeny elsődleges hallókéregébe kerülnek. A hang lokalizációja mellett az alsó colliculus felelős a következőkért:

• A megdöbbentő válasz létrehozása
• A test orientálása bizonyos ingerek felé
• Diszkrimináló hangmagasság és ritmus

Társított feltételek

A középagyra számos különféle kóros folyamat hatással lehet, beleértve agyvérzést, daganatot, demielinizáló folyamatot, fertőzést vagy neurodegeneratív betegséget.

Specifikus feltételek például a következők:

Oculomotor (harmadik) idegbénulás

A középagy bármely elváltozása (stroke, tumor, gyulladás, fertőzés) károsíthatja az okulomotoros ideget, amelynek eredményeként a szem lefelé és kifelé helyezkedik el.

Az okulomotoros idegbénulás egyéb tünetei a következők:

• Tágult pupilla
• Csepp szemhéj
• Diplopia (kettős látás)
• Képtelen befogadni

Trochlearis (negyedik) idegbénulás

Akár egy okulomotoros idegbénulás esetén, a középagyon belüli elváltozás is okozhat trochleáris idegbénulást. A trochleáris idegbénulás tünetei a következők:

• A szem felfelé való eltérése
• Homályos látás
• Diplópia
• A fej döntése az érintetlen oldal felé a vizuális változások ellensúlyozására

Középagyi szindrómák

Öt klasszikus középagyi szindróma létezik:

• Parinaud-szindróma: Ezt a dorsalis középagyi szindrómának is nevezik, ez az állapot általában egy szomszédos tobozmirigy daganat tömeges hatásából származik. A tünetek lehetnek lefelé mutató nyugalmi tekintet, a fényre rosszul reagáló pupillák, a szemhéj visszahúzódása és a konvergencia-visszahúzódás nystagmusa (amikor ellenőrizhetetlen, rángatózó szemmozgásai vannak)
• Weber-szindróma: Középagyi stroke-szindrómának és kiváló, váltakozó hemiplegia néven is ismert, ezt az állapotot a basilaris artéria vagy a hátsó agyartér ágában lévő stroke okozza. Ez ipsilaterális (egyoldalú) harmadik idegbénulást és kontralaterális (ellentétes oldali) gyengeséget eredményez.
• Claude-szindróma: Ez az állapot a középagy háti (felső oldali) tegmentumán belüli stroke következménye. Ipsilaterális oculomotoros idegbénulást eredményez kontralaterális kisagyi ataxiával (koordinálatlan mozgások).
• Benedikt-szindróma: A Claude-szindrómához hasonlóan ez az állapot a középagy tegmentumán belüli stroke következménye. Az okulomotoros idegbénulás és az ataxia mellett a kortikospinális traktus is károsodik, ami kontralaterális gyengeséget eredményez.
• Nothnagel-szindróma: Ez az állapot általában a középagy daganata, például egy glioma következménye. A tünetek közé tartozik az egy- vagy kétoldali oculomotoros idegbénulás és az ipsilaterális cerebelláris ataxia.

Sclerosis multiplex

A sclerosis multiplex (SM) akkor fordul elő, amikor egy személy immunrendszere megtámadja az agy, a gerincvelő és / vagy a szem idegszálainak szigetelő burkolatát (mielint).

Ha az agytörzs érintett, a beteg olyan tüneteket tapasztalhat, mint:

• Látásváltozások, beleértve a diplópiát
• Nyelési problémák (diszfágia)
• Beszélési problémák (dysarthria)
• Az arc megváltozott érzése vagy gyengesége
• Hallási nehézségek
• Ataxia
• Migrénre hasonlító fejfájás
• Ritkán olyan problémák, amelyek befolyásolják az életfunkciókat (pl. Légzés vagy pulzus)

Parkinson kór

A Parkinson-kór progresszív neurológiai betegség (vagyis a tünetek először finomak és lassan súlyosbodnak). A dopamin-termelő idegsejtek pusztulása okozza a substantia nigra-ban.

A dopamin kimerülésének eredményeként különféle tünetek alakulhatnak ki, többek között:

• Pihentető remegés
• A mozgás lassúsága
• Merevség és csoszogó járás
• Kis kézírás
• Alvási gondok

Veleszületett rendellenességek

Ritkán előfordulhat, hogy az ember középagya nem megfelelően alakul ki a magzat fejlődése során. A középagyi dysplasia egy ilyen genetikai rendellenesség, amely mikrocefáliát, görcsöt, értelmi fogyatékosságot és rohamokat eredményez.

Kezelés

A kezelés attól a konkrét patológiától függ, amely befolyásolja a középagyat.

Például a középagyra ható agydaganattal rendelkező betegeknél műtétre, sugárzásra és / vagy kemoterápiára lehet szükség.

Hasonlóképpen, az iszkémiás stroke (amelyet vérrög okozhat) a középagyban indokolttá teheti a kezelést egy "alvadásgátló" gyógyszerrel, amelyet szövet típusú plazminogén aktivátornak hívnak. Ezenkívül a betegnek átfogó munkára lesz szüksége a stroke okainak rendezéséhez (pl. Szívbetegség, pitvarfibrilláció stb.).

Innentől kezdve különféle terápiákat lehet javasolni, beleértve a gyógyszereket, például az antikoagulánsokat, és a rehabilitációs terápiát (pl. Fizikai és foglalkozási terápia).

Az SM-hez kapcsolódó középagyi gyulladás gyakran rövid távú kortikoszteroid-kezelést és hosszú távú kezelést igényel betegségmódosító terápiával. A tünetek kezelésére szolgáló rehabilitációs terápiák szintén gyakran indokoltak.

A Parkinson-kór kezeléséhez fizikai és foglalkozási terápiára van szükség, és olyan gyógyszereket kell szedni, amelyek célja a dopamin helyettesítése vagy a dopamin agyban történő működésének optimalizálása (pl. Levodopa).