Jelnyelvi tolmácsok orvosoknál, fogorvosoknál és kórházaknál

A jó kommunikáció az orvosnál (vagy a fogorvosnál vagy a kórházban) elengedhetetlen. Ezt felismerve a fogyatékossággal élő amerikaiakról szóló törvény (ADA) szerzői sajátos nyelvet tartalmaztak a siketek és a nagyothallók kommunikációs hozzáférésére vonatkozóan. Ennek ellenére számos esetben előfordult, hogy az egészségügyi intézmények elmulasztották (vagy teljesen elutasították) a jelnyelvi tolmácsok rendelkezésre bocsátását.

Az ADA III. Címe

Az ADA III. Címe a nyilvános szálláshelyekhez való hozzáférést fedi le. III. Alfejezet - Nyilvános szálláshelyek és magánszemélyek által nyújtott szolgáltatások, az 12181. szakasz, Fogalommeghatározások azt mondja, hogy a következő magánvállalkozások példái tekinthetők állami szálláshelynek:

mosoda, vegytisztító, bank, fodrászat, szépségszalon, utazási szolgáltatás, cipőjavítási szolgáltatás, temetkezési szalon, benzinkút, könyvelő vagy ügyvéd irodája, gyógyszertár, biztosítási iroda, egészségügyi szolgáltató hivatala, kórház vagy egyéb szolgáltató létesítmény;

Ezenkívül az Igazságügyi Minisztérium a III. Cím értelmezése szerint:

A nyilvános szálláshelyek közé tartoznak ... orvosi rendelők, kórházak, ...

Ugyanez az értelmezés azt mondja, hogy az állami szálláshelyeknek "szükség esetén kiegészítő segédeszközöket kell biztosítaniuk a hatékony kommunikáció biztosításához, hacsak nem eredményeznek indokolatlan terhet vagy alapvető változásokat". (Az alapvető változtatások azt jelentik, hogy jelentős hatással lenne a vállalkozásra. Például egy orvos már nem tudna orvosi ellátást nyújtani).

Mikor van szükség tolmácsra?

Az ADA által meghatározott "segédeszköz" jelentése: "képesített tolmácsok vagy más hatékony módszerek a hangosan átadott információk süket vagy hallássérült személyek számára történő rendelkezésre bocsátására". Az alternatív módszerek olyan technikákat jelentenek, mint például oda-vissza papírra történő írás. vagy számítógépes kommunikációs eszközökkel. Tehát mikor van szükség tolmácsra? Erre a kérdésre leginkább az Igazságügyi Minisztérium ADA technikai segítségnyújtási kézikönyve ad választ.

Az ADA technikai segítségnyújtási kézikönyve megválaszolja a kérdést: "Ki dönti el, milyen típusú kiegészítő segélyt kell nyújtani?" azzal, hogy kimondják, hogy a nyilvános szállás helye, pl. az orvosi rendelő meghozza a "végső döntést", hogy milyen módszertant alkalmazzon,mindaddig, amíg a választott módszer eredményes kommunikációt eredményez. Lehet nézeteltérés abban, hogy mi minősül hatékony kommunikációnak. A technikai segítségnyújtási kézikönyv kimondja:

Az orvosnak lehetőséget kell adni arra, hogy konzultáljon a pácienssel, és független értékelést készítsen arról, hogy szükség esetén milyen típusú segédeszközökre van szükség a hatékony kommunikáció biztosításához. Ha a beteg úgy véli, hogy az orvos döntése nem vezet eredményes kommunikációhoz, akkor a beteg a III. Cím alapján vitathatja ezt a határozatot per indításával vagy panasz benyújtásával az Igazságügyi Minisztériumnál.

A technikai segítségnyújtási kézikönyv konkrét példákat tartalmaz arra vonatkozóan, mikor van szükség tolmácsra, szemben azzal, amikor nincs szükség tolmácsra. A műszaki segítségnyújtási kézikönyv 1994. évi kiegészítése két példát hoz fel. Az első példában egy siket az orvoshoz megy rutinellenőrzésre; a jegyzeteket és a gesztusokat elfogadhatónak tekintik. A második példában ugyanez a siket éppen agyvérzést kapott, és alaposabb vizsgálatot igényel; tolmácsot tartanak szükségesnek, mert a kommunikáció mélyebb.

Az orvosok, fogorvosok, kórházak betartása

A tolmácsok megszerzésének egyik akadálya az "indokolatlan teher" rendelkezés. Ennek leküzdésére a Siketek Országos Szövetségének (NAD) van egy online adatlapja, amely megmondja a siketeknek, hogy előzetesen értesítsék az egészségügyi szolgáltatókat a találkozókról, hogy tolmácsra van szükségük. Ezenkívül kimondja, hogy az egészségügyi szolgáltatónak akkor is fizetnie kell a tolmácsért, ha a tolmács költsége magasabb, mint a látogatás költsége. A tájékoztató alján található egy link, amellyel kapcsolatba lehet lépni a NAD Jogi és Érdekképviseleti Központtal, ha további segítségre van szükség. A kapcsolódó, hosszabb NAD-adatlap, a Kérdések és válaszok az egészségügyi szolgáltatók számára további fontos információkkal rendelkezik, például azzal a ténnyel, hogy a tolmács orvoshoz fordított költségei adójóváírással fedezhetők.

Közvetített tolmács esetek

Az Igazságügyi Minisztérium ADA Mediációs programmal rendelkezik, ahol a felek kölcsönösen elfogadható megoldásról tárgyalnak. Az ADA Mediációs Program oldalán közölték az orvosi intézmények tolmácsait érintő közvetített esetek alábbi összefoglaló példáit:

• Az az orvos, aki nem volt hajlandó fizetni a tolmácsért, beleegyezett abba, hogy tolmácsokat alkalmaz.
• Egy másik orvos beleegyezett abba, hogy fizet a tolmácsokért, és vezet egy szakképzett tolmácsokat, akiket hívni lehet.

Tolmácsokat bevonó ADA-esetek

Az Igazságügyi Minisztérium a fogyatékossággal kapcsolatos esetekről szóló híreket közli a Fogyatékossággal élők részlegének Hírek oldalán, amely példákat tartalmaz az orvosokat, fogorvosokat és kórházakat érintő esetekre. Az alábbiakban összefoglalt példákat találunk.

• 2015. augusztus: Egy kaliforniai kórház megállapodik és vállalja, hogy tolmácsokat és szolgáltatásokat nyújt siket vagy hallássérült emberek számára.
• 2014. december: Egy Illinois-i egészségügyi rendszer megállapodik és megállapodik abban, hogy segédeszközöket és szolgáltatásokat nyújt, beleértve tolmácsokat is siketeknek vagy hallássérülteknek.
• 2012. március: Egy iowai kórház megállapodik és vállalja, hogy segédeszközöket és szolgáltatásokat haladéktalanul biztosít süket vagy hallássérült betegek vagy társak számára. A per állítása szerint egy süket nőnek 7 éves gyermekére kellett támaszkodnia. lánya tolmácsolást nyújt, ami zavart okoz az orvosi eljárásokban.
• 2012. február: Egy michigani egészségügyi rendszer megállapodik és vállalja, hogy segédeszközöket és szolgáltatást nyújt a siket vagy hallássérült betegek és társak számára. A panaszban azt állították, hogy az egészségügyi rendszer nem biztosított tolmácsokat egy fekvőbeteg pszichiátriai intézményben, valamint a beteg süket családtagjai számára.