A kontrasztfesték olyan megoldás, amelyet a test képének megtekintésekor a sajátos struktúrák hangsúlyozására használnak. A radiokontrasztos szerek olyan anyagok, amelyeket olyan vizsgálatokban használnak, mint a röntgen, a fluoroszkópia és a komputertomográfia (CT). Az MRI-k más szereket használnak, amelyek elősegítik a test egy részének mágneses tulajdonságait.
Blend Images - ERproductions Ltd / Getty ImagesRadiográfiai ügynökök
A röntgen- és CT-vizsgálatok során a rádiókontraszt-ágensek olyan anyagok, amelyek elnyelik a röntgensugár fotonjait, lehetővé téve számukra a röntgenfilm vagy a CT szkenner segítségével. Általánosan használt példa a bárium elem, amelyet a vegyület bárium-szulfátban szállítanak. A kontrasztos festéket befecskendezhetik az erekbe (az erek megjelenítésére), szájon át (a felső bél megjelenítésére) vagy a végbélbe (az alsó bél megjelenítésére). Egyes CT-vizsgálatoknál mindhárom kontrasztot (ún. "Hármas kontraszt") használják.
Az ortopédiában a radiográfiai szerek leggyakoribb alkalmazása az anyag befecskendezése az ízületbe vagy a testen belüli térbe. Gyakran azonosítják a teret a radiográfiai ágenssel annak igazolására, hogy a tű megfelelő helyzetben van, mielőtt a gyógyszert beadják. .
MRI kontrasztanyagok
Az MRI kontrasztja másképp működik, de hangsúlyozza a szövetek közötti különbségeket is. Az MRI kontraszt mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, és a test egyes szövetei felveszik. A megváltozott tulajdonságok megkülönböztetik a szövettípusokat az MRI képen.
A leggyakrabban alkalmazott MRI kontrasztanyag a gadolinium elem. Csakúgy, mint a radiográfiai szereknél, a gadoliniumot is befecskendezhetjük az erekbe vagy injekciózhatjuk egy ízületbe. A gadolíniummal fokozott MRI-vizsgálatok nagyon hasznosak lehetnek olyan finom megállapítások kimutatásában, mint a labralis könnyek a váll és a csípő porc károsodásában. A kontrasztanyag hozzáadása nélkül ezek a finomabb eredmények nem láthatók.
-in-joints.jpg)
.jpg)
