A spondilolízis olyan szó, amelyet olyan állapot leírására használnak, amikor a gerincoszlop egy meghatározott régiójában stressztörés van. A gerincoszlopnak ez a régiója, az úgynevezett pars interarticularis, összeköti a gerinc szomszédos csigolyáit. Amikor egy orvos azt mondja, hogy Önnek (vagy gyermekének) spondylolysis van, azt mondják, hogy ez a csigolyák stressztörése (vagy stresszreakciója).
Robert Decelis Ltd. / Getty Images
A gerinc stressztöréseinek oka
Ez a két elsődleges forrás, amelyek kockázati tényezők a spondylolysis kialakulásában. Ezek tartalmazzák:
- Genetika: Néhány ember hajlamos a stressztörések kialakulására a gerincének ezen a bizonyos helyén. Ennek oka lehet a csont alakja vagy ereje, a csigolyák egybeesése, a gyermekkori és serdülőkori növekedési sebesség.
- Sporttevékenységek: Bizonyos speciális sporttevékenységek valószínűbbé teszik a spondylolysis megállapítását, különösen azoknál a sportoknál, amelyeknél az ágyéki gerinc hiperextenziója (hátra hajlítás) szükséges. Ezek a sportok közé tartozik a torna és a búvárkodás. Ezekben a serdülő sportolókban a spondylolysis ezen magas kockázatú sportok résztvevőinek akár 40% -ában is megtalálható.
A spondylolysis jelei
Sok fiatal sportolónak nincsenek tünetei, annak ellenére, hogy a képalkotó teszteken stressz-törést találtak. Amikor a fiatal sportolóknak vannak tünetei, a leggyakoribb jelek a következők:
- Derékfájás (néha a fenékbe vagy a combba sugárzik)
- Fájdalom a gerinc meghosszabbításával (hátrahajlás)
- Feszes combhajlító izmok
Gyermekeknek vagy serdülőknek, akiknek gyanúja szerint a gerincükben stressztörés van, képalkotó vizsgálatokra lehet szükség. Annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a fiatal betegek sugárterhelését ezeknek a vizsgálatoknak a következtében, kezelőorvosa javasolhatja először az egyszerű kezelések megkezdését, hogy lássa, hatékonyak-e. Tekintettel arra, hogy ennek az állapotnak a korai szakaszában szinte mindig ajánlott a neminvazív kezelések, gyakran a képalkotó vizsgálatokat eleinte visszatartják és megmentik azoknak a betegeknek, akik nem javulnak az egyszerű kezelésekkel.
A tesztek elvégzése során általában a röntgensugarak lesznek az első tesztek. A röntgensugarak hasznosak a gerinc illesztésének felmérésére, és biztosítják, hogy a stressztörés nem okozott problémát a gerinc illesztésével. Egyéb gyakran használt tesztek közé tartozik a CT, az MRI és a csontvizsgálat.
A spondilolízis lehet tünetmentes, vagy meglehetősen fájdalmas. Ha az állapot kétoldalú (a gerinc mindkét oldalán fordul elő), az spondylolisthesis nevű állapotot okozhat. Ebben az állapotban egy csigolyatest "előre csúszhat" közvetlenül a csigolyák felett. Ennek oka az, hogy a szomszédos csigolyákat összekötő normál szerkezetek megsérülnek a stressztöréstől, ezért a gerincoszlop instabillá válik.
A spondilolízis kezelése
Mint említettük, a kezelés legtöbbször nem invazív intézkedésekből áll. A korai stressztörések és a stresszreakciók esetén gyógyító lehetőség rejlik a spondylolysisre. A sikeres kezelés kritikus szempontja a súlyosbító tevékenységektől való megfelelő pihenés. A csont kellő pihentetésének biztosítása érdekében egyes orvosok fogszabályozót javasolnak az érintett csontra ható erők korlátozására.
A fizikoterápia hasznos eszköz lehet a mobilitás javításában és az erő növelésében. Az olyan gyógyszerek, mint az NSAID-ok, a gyulladáscsökkentők, hasznosak lehetnek a fájdalom enyhítésében. Csak szokatlan körülmények között van szükség műtétre a gerinc stressztörésének kijavítására. A műtétet általában azoknak a betegeknek tartják fenn, akiknél a gerincoszlop progresszív csúszása vagy spondylolisthesise alakul ki.
