Az akrofóbia tartós és intenzív félelem a magasságtól. Az akrofóbiában szenvedők pánikot és hirtelen szorongást tapasztalnak a magasságot érintő különféle helyzetekben. Ezek a helyzetek magukban foglalhatják a hídon való állást, a sziklára nézést, a felhőkarcoló legfelső emeletén való tartózkodást, a repülőgépen való lovaglást és egyebeket.
Fontos megérteni, diagnosztizálni és kezelni az akrofóbiát. Kezelés nélkül az akrofóbia rendkívüli szorongást okozhat, és az elkerülő magatartás révén jelentősen ronthatja az ember életét.
Például akrofóbiában szenvedő személy nem hajlandó repülővel repülni, túrázni egy hegyen, lovagolni liftben, vagy meglátogatni egy barátját, aki egy legfelső emeleti lakásban él.
Marius Hepp / EyeEm / Getty Images
Meghatározás
Az akrofóbia a magasságtól való félelem. Ez a félelem túlzott a helyzethez képest, kitartó, és arra késztetheti az embert, hogy elkerülje azokat a helyzeteket, ahol magasságnak lehet kitéve. Az akrofóbia egyfajta specifikus fóbia, és a "Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5)" szorongásos rendellenességnek minősül.
Specifikus fóbiák akkor fordulnak elő, amikor valaki túlzott és pillanatnyi félelmet és szorongást tapasztal, amikor egy adott helyzetnek, tapasztalatnak vagy kiváltó tényezőnek van kitéve.
Becslések szerint az Egyesült Államokban a felnőttek körülbelül 12,5% -a él át egy adott fóbiát, mint például az akrofóbia. A specifikus fóbiáknak sokféle típusa van, de az akrofóbia az egyik leggyakoribb. A kutatások azt mutatják, hogy az akrofóbia előfordulása az életben körülbelül 6,4%, és több nő tapasztalja, mint a férfiak.
Tünetek
Az akrofóbia fő, meghatározó tünete a magasságtól való félelem. Az akrofóbia általában a magasságtól való félelem. Az akrofóbiában szenvedő személy különféle helyzetekben tapasztalhat tüneteket, kezdve a felhőkarcoló ablakának kinézésétől a sziklán való sétáig.
Az akrofóbiában szenvedő személy hirtelen jelentkező szorongást és számos tünetet tapasztal, amint azt a DSM-5 meghatározza. Ezek a tünetek a következők:
- Túlzott és mindent elsöprő félelem és szorongás
- Sekély légzés vagy hiperventiláció
- Remegés vagy remegés
- Száraz száj
- Izzadó
- A kezek, a lábak vagy az ajkak zsibbadása vagy bizsergése
- Tachycardia vagy szívdobogás
- Mellkasi fájdalom
- Félelem az irányítás elvesztésétől
- Derealizáció vagy deperszonalizáció
- Halálfélelem
Az akrofóbiában szenvedő személy szédülést, szédülést vagy szédülést is tapasztalhat, ha magasságnak van kitéve, vagy csak a magasságra gondol.
Akrofóbia kiváltó okai
Az akrofóbia kiváltói személyenként eltérőek lehetnek, de magukban foglalhatják:
- Felhőkarcoló
- Sziklák
- Repül egy repülőgépen
- Felvonók
- Sziklamászás
- Mozgólépcsők
- Lépcsőházak
- Kinézni egy felső történetablakra
- Áthaladó hidak
- Vezetés felüljárókon
Diagnózis
A többi specifikus fóbiához hasonlóan az akrofóbia is diagnosztizálható az elsődleges orvosával, pszichiáterével vagy más mentálhigiénés szakemberrel folytatott beszélgetéssel. Kérdéseket tehetnek fel a félelmét kiváltó helyzetekről, a félelem meddig fennállásáról és az esetleges elkerülő magatartásokról.
Van egy nagyon friss intézkedés, a Granger Causality Convolutional Neural Network (GCCNN) módszer is, amely megpróbálja objektívebben diagnosztizálni az akrofóbia diagnózisát. Az elektroencefalogram (EEG) jelek felhasználásával ez az akrofóbiát mérsékeltnek vagy súlyosnak minősíti.
A szükséges felszerelés és a korlátozott kutatás miatt azonban ez a diagnózis és osztályozási módszer valószínűleg sokak számára nem elérhető.
Általános vs. sajátos félelem a magasságtól
Az akrofóbia a magasságtól való általános félelem.
Vannak más specifikus fóbiák is a különálló magasabb helyek vagy helyzetek felé. Többek között ezek a következők:
- Aerofóbia: Repüléstől való félelem
- Cremnophobia: A szikláktól és szakadékoktól való félelem
- Bathmophobia: Félelem a lejtőktől
- Gephyrophobia: A híd átkelésétől való félelem
Például annak, aki fél a repüléstől, de jól esik a felhőkarcolón vagy a sziklán való állással, diagnosztizálható az aerofóbia. Valaki, aki fél a repüléstől és a szikláktól is, kitekint a kiemelkedő ablakokba, áthajt a hidakon, és egyéb helyzetek, potenciálisan akrofóbiát diagnosztizálhatnak.
Fontos, hogy megkapja a helyes diagnózist, így a kezelése a leghatékonyabb lehet.
Diagnosztikai kritériumok
Az akrofóbia diagnózisának megszerzéséhez egy személynek meg kell felelnie a specifikus fóbia diagnosztikai kritériumainak, a DSM-5 szerint. Ez a kritérium a következőket tartalmazza:
- Túlzott és aránytalan félelem egy adott helyzettől vagy kiváltó tényezőtől: Az akrofóbiában szenvedők számára ez magában foglalja a magasságot érintő különféle helyzeteket.
- Hirtelen és pillanatnyi szorongás, ha magasságnak van kitéve
- Kerülési magatartás, például a magassággal való esetleges találkozás elkerülése
- A félelem kitartása legalább hat hónapig
- Életkárosodás elkerülési magatartás, rettegés, szorongás és félelem miatt
A specifikus fóbiák meghatározó szempontja, hogy a félelem irracionális, a szorongás és a félelem pedig aránytalan a helyzethez képest. A legtöbb sajátos fóbiában szenvedő ember tudja, hogy félelme irracionális, de úgy érzi, képtelen kezelni. Ehhez a felismeréshez azonban nem szükséges akrofóbia vagy bármely más specifikus fóbia diagnosztizálása.
2013-tól, amikor a DSM ötödik kiadása megjelent, egy személynek már nem kell betekintést nyernie a félelme irracionalitásába. Néhány akrofóbiában szenvedő ember úgy gondolhatja, hogy félelme igaz, és biztonságban tartja őket, és nincs motivációja a kezelésre.
Ha Ön vagy egy szeretett személy fóbiával küzd, akkor vegye fel a kapcsolatot az Anyaggal való visszaélésekkel és a mentálhigiénés szolgáltatások ügyintézésével (SAMHSA) foglalkozó nemzeti segélyvonalon az 1-800-662-4357 telefonszámon, ha információt szeretne kapni a környékén lévő támogatási és kezelési lehetőségekről.
További mentálhigiénés forrásokért tekintse meg Nemzeti Segélyvonal adatbázisunkat.
Okoz
Mint minden szorongásos rendellenességet és specifikus fóbiát, az akrofóbiát a tényezők összetett kölcsönhatása okozza. A tudósok nem tudják pontosan, mi okozza az akrofóbia egyes emberekben, másoknál nem. A válasz valószínűleg genetikai és környezeti tényezők kombinációja lesz.
Genetika
Újabb tudományos bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy különféle fóbiák kapcsolódnak a megfelelő génekhez. Ezt alátámasztják olyan demográfiai vizsgálatok, amelyek átlagosan 30% -os örökölhetőségi arányt mutatnak a specifikus fóbiák esetében.
Egy 2016-os tanulmány egy finn genetikai izolátum felhasználásával próbálta azonosítani az akrofóbiával összefüggő kromoszóma régiókat. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az akrofóbia mögött rejlő genetika hihetetlenül összetett.
Noha a tanulmány nem talált egy olyan specifikus gént, amely akrofóbiát okozna, azt találta, hogy a 4q28, 8q24 és 13q21-q22 kromoszómák összekapcsolhatók az akrofóbia genetikai hajlamával. További kutatásokra van azonban szükség az akrofób öröklődés és hajlam mögött álló genetika mértékének meghatározásához.
Tanult tapasztalat
Az akrofóbiát más specifikus fóbiákhoz hasonlóan az ember környezete is okozhatja. Ez magában foglalhat traumás tapasztalatokat, amelyek magasságot érintenek, vagy olyan megtanult tapasztalatokat, mint például egy szülő tanúi a magasságtól való félelemmel.
Ha gyermekként elesik a magasból, erőszakos turbulenciát tapasztal a repülőgépen, vagy tanúja lehet valaki másnak a magasból történő lezuhanásról, az mind társított pánikválaszhoz vezethet, ha egy személy később életében magasságnak van kitéve.
Távolság érzékelése
A DSM-5 specifikus fóbiáinak meghatározása alapján feltételezzük, hogy a fóbiák rendellenes félelmi válaszok egy nem veszélyes ingerre. A fejlett navigációs elmélet (ENT) más magyarázatot kínál az akrofóbia okára.
Ha a magasságról és a távolságról van szó, akkor fontos tudni, hogy nem mindenki egyformán érzékeli a magasságot. Például két ember ugyanarra a magasságra tekinthet, és az egyik ember magasabbnak érzékelheti a másikat.
Az ENT ezért azt állítja, hogy az akrofóbia ésszerű válasz egy rendellenes ingerre; azoknál az embereknél, akiknél az akrofóbia tapasztalható, nagyobb az esélye annak, hogy aránytalanul érzékelik a távolságot, ezért sokkal nagyobbnak érzékelik az esés kockázatát és hatását.
Vestibularis rendellenességek
A vestibularis rendellenességek szintén növelhetik az akrofóbia kialakulásának kockázatát. A vestibularis rendszer a belső fülben lévő mechanizmusokon keresztül irányítja az egyensúlyérzetet. A vestibularis betegségben szenvedők testtartási instabilitást tapasztalnak, és nagyobb az esélyük az elesésre.
Ezek az egyensúlyt károsító állapotok hajlamosíthatják az embereket az akrofóbia kialakulására.
Kezelés
Különféle kezelések léteznek, amelyek hatékonyan kezelik a specifikus fóbiákat. Néhány kezelési módszert, például a vestibularis fizikoterápiát és a virtuális valóságot, kifejezetten tanulmányozták az akrofóbia vonatkozásában.
Expozíciós terápia
Az expozíciós terápia a leghatékonyabb és legszélesebb körben vizsgált specifikus fóbiák kezelése.Az expozíciós terápiában az embert kiteszik féltett ingereinek. Hagyományosan ezt az expozíciót "in vivo" (személyesen) végezték el, ami az akrofóbia szempontjából magában foglalhatja a szikla szélén vagy a tetőn való kisétálást.
Az expozíciós terápia egyik módját áradásnak nevezik, ahol az embert egyszerre érheti félelme legmagasabb szintje. Az expozíciós terápiát fokozatosan, több alkalommal is elvégezhetjük.
Akrofóbiában szenvedő személyek számára a fokozatos expozíciós terápia során egy második emeleti ablakot lehet kinézni 10 méterről hátulról, majd a második emeleti ablakot két lábról hátra kell nézni, majd az ötödik emeleti ablakot két lábról kell kinézni. hátul, majd sétálok a legfelső emeleti erkélyen.
Ezt a terápiát engedélyezett mentálhigiénés szakember mellett végzik. Azáltal, hogy valakit biztonságos környezetben teszünk ki féltett ingereinek, az expozíciós terápia célja a félelemreakció kihalása.
Ezt a megszokás (a magasságok negatív következmények nélküli ismételt kitettsége) és az önhatékonyság révén érik el (az a személy, aki megtudja, hogy képes magassági helyzetbe kerülni, és túléli ezt).
Virtuális valóság
Az elmúlt évtizedekben az expozíciós terápiát virtuális valóság módszerekkel is tanulmányozták. A virtuális valóság több lehetőséget teremt az expozíció besorolására, mielőtt az embert in vivo kiteszik az ingereknek. Akrofóbiában szenvedő személy kezdheti megnézni a magasságról készült fotókat, majd egy virtuális valóság fülhallgatóval szimulálhatja a nagy magasságú forgatókönyveket.
A virtuális valóság másik előnye az expozíciós terápiában, hogy csökkenti a kockázatokat, ha egy személy pánikot él át in vivo helyzetben. Sokkal biztonságosabb egy mentálhigiénés szakembernek kitenni az ügyfeleket a virtuális valóságnak, mint például egy szikla szélére vinni.
Vestibularis fizikai terápia
Vannak, akik a vestibularis rendellenesség következtében akrofóbiát tapasztalhatnak. Ezek az emberek fokozottabban támaszkodnak az egyensúlyuk vizuális jelzéseire, mert a legtöbb ember egyensúlyának fenntartásában segített vestibularis rendszerük károsodott.
A vestibularis fizikoterápián keresztül egy személy rehabilitálja a vestibularis rendszerét, és kompenzációs stratégiákat dolgoz ki az egyensúly elősegítésére. Ez a terápia csökkenti az esés kockázatát, de csökkentheti az eséstől való félelmet, beleértve az akrofóbiát is.
Egy 2009-es összehasonlító vizsgálatban 31 akrofóbiában szenvedő résztvevő és fóbia nélküli 31 résztvevő egyensúlyát értékelték, beleértve a dinamikus posturográfiát és a kézi követést.
Az akrofób csoport lényegesen gyengébb egyensúlyt mutatott, és a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez szerepet játszik a vestibularis fizikoterápiában az akrofóbia kezelésében.
D-cikloserin (szeromicin)
A D-cikloserin (szeromicin) egy antibiotikum, amelyet az FDA jóváhagyott a tuberkulózis kezelésére. A rágcsálókon és az embereken végzett kutatások azt mutatják, hogy hatékony lehet speciális fóbiák, köztük az akrofóbia kezelésében is, ha az expozíciós terápia kiegészítõ kezeléseként alkalmazzák.
A legújabb kutatások azonban arra figyelmeztetnek, hogy bár a D-cikloserin elősegítheti a félelem kioltását, javíthatja a félelem memóriáját is, és ezáltal a rossz expozíciós tapasztalatokat is ronthatja.
Ezért ajánlott, hogy egy személy először végezzen expozíciós terápiát, mielőtt döntést hoznának a D-cikloserin használatáról. Így először fel lehet mérni az expozíciós terápiára adott választ, és mérsékelhető a negatív tapasztalatok kockázata.
Megbirkózni
A magasságtól való félelem komoly hatással lehet az ember életére. A magasságnak kitett pánikválasz nemcsak szorongó, de a magasság elkerülésének kísérlete rendkívül korlátozó lehet, sőt funkcionális fogyatékosságot is okozhat egyes emberek számára.
Az elkerülő magatartás ahhoz vezethet, hogy nem repülnek haza, hogy családtagokat nyaraljanak, elhagyja a munkát olyan magasságú szakmában, mint például az építkezés vagy egy magas irodaház, vagy megtagadja a felhőkarcolókban található egyes éttermek vagy látnivalók látogatását, és még sok minden mást.
Ha úgy véli, hogy elkerüli a korábban élvezett tapasztalatokat, vagy korlátozza az élet tevékenységeit, valószínűleg itt az ideje, hogy beszéljen orvosával a diagnózisról és a kezelési lehetőségekről.
Relaxációs módszerekkel, például mély légzéssel, jógával, vizualizációval és mantrákkal is megbirkózhat az akrofóbia és az expozíciós tapasztalatokkal.
A rendszeres testmozgás, a koffeinbevitel csökkentése, a kiegyensúlyozott étrend és az érzéseinek megbeszélése egy megbízható személlyel szintén segíthet megbirkózni az akrofóbiával és annak mindennapi életére gyakorolt hatásával.
Egy szó Verywellből
Az akrofóbia rendkívül szorongató, elszigetelő és életkorlátozó lehet, de segíthet abban, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül. Rendelkezésre áll segítség, ha akrofóbiában él.
Beszéljen orvosával a diagnózisról, az életmódbeli változásokról és az olyan hatékony kezelési lehetőségekről, mint az expozíciós terápia, a virtuális valóság terápiája, a gyógyszeres kezelés, a vestibularis terápia vagy más típusú pszichoterápia. Együtt elkészítheti a megfelelő diagnózist és kezelési tervet, amely megfelel az életmódjának és céljainak.
