A stressz és a haldoklási folyamat

A stressz a test reakciója egy olyan változásra, amely fizikai, mentális vagy érzelmi kiigazítást vagy választ igényel. A stressz elősegítheti az erősebbé válást - például az intenzív testmozgás esetén -, vagy alááshatja a megbirkózás képességét. A stressz motiválhatja az eredményekre, vagy depressziót, szorongást és más egészséggel kapcsolatos problémákat okozhat.

A haldoklás természetesen stresszt jelent, akárcsak a halál körüli kérdések közül. Mind a haldokló, mind a gondozó számára megterhelő. Alapvető értelemben a haldoklás jelenti a legnagyobb változásokat, amelyeket bárkinek meg kell tennie. A gondozó számára óriási változásokat is igényelhet a kapcsolatokban (például a gyermek válik gondozóvá), nem is beszélve a rutin bonyolult megváltoztatásáról, az új felelősségekről és egyebekről.

Jamie Grill / Getty Images

A haldoklási folyamathoz kapcsolódó stressz

A halál nagyon személyes tapasztalat, és a halálhoz kapcsolódó stressz szintje egyénenként radikálisan változni fog. Néhány tényező, amely változtatni fog:

• Kor és a "befejezés" érzése. Egy idősebb felnőtt, aki úgy érzi, hogy teljes életet élt, néha (bár nem mindig) kényelmesebbnek tartja azt a gondolatot, hogy az élet véget ér.
• A kényelmetlenség szintje. Bizonyos esetekben tényezők kombinációja teszi lehetővé a haldoklási folyamat viszonylagos kényelemben történő megtapasztalását otthon. Más esetekben a folyamat fizikailag fájdalmas és leeresztő.
• A külső tényezőkkel kapcsolatos aggodalom szintje. Van-e elegendő pénz a gondozási és a végső kiadások kifizetésére? Túladóznak-e az ellátást nyújtó személy vagy emberek? Vannak-e olyan feladatok, amelyeket a haldoklónak kezelnie kell?
• Lelki szempontok. Néhány ember számára a haldoklás az élet természetes része; mások számára ez "hazamegy". Néhány ember számára azonban félelmetes kilátás.
• Pont, ahol a haldokló folyamatban vagy. Általában azok a személyek, akiknek terminális diagnózist mutatnak be, egy öt szakaszból álló folyamaton mennek keresztül, amelyben az érzések széles skáláját élik meg. A stressz néhány ilyen szakaszhoz társul, amíg az egyén nem képes megbékélni a tényekkel.

Természetes és normális, ha egy haldokló valamilyen szintű szorongást és depressziót tapasztal, és ezeknek az érzelmeknek az összezavarása - akár orvosilag, akár más módon - általában felesleges és ártalmas lehet. Olyan kérdések merülnek fel, amikor a haldokló olyan kóros (súlyos) depresszióban és / vagy szorongásban él, amely lehetetlenné teszi számára a számára jellemző tevékenységek élvezetét és részvételét. Ezen kívül vannak biológiai alapú kérdések, amelyek olyan hangulatot és / vagy fizikai problémákat okozhatnak, amelyek megzavarják az élet élvezetét. Ha kihívások merülnek fel, az orvosi és pszichológiai szakemberek gyakran javasolhatnak gyógyszereket vagy egyéb beavatkozásokat.

A gondozással kapcsolatos stressz

Sok esetben a gondozás stresszesebb lehet, mint meghalni. Miért lehet ez a helyzet?

• A gondozók ugyanúgy megbirkóznak szerettük halálával kapcsolatos saját "várakozó gyászukkal", miközben megbirkóznak szerettük hátralévő életével.
• A gondozók egyidejűleg megbirkóznak a mindennapi élet minden stresszével - forgalmi dugók, pénzügyi problémák stb. -, miközben egy haldokló szeretett személyt látnak el.
• Bizonyos esetekben a gondozók feladták személyes életük nagy elemeit, beleértve a munkát, a hobbikat és egyebeket az ellátás érdekében. Ez nemcsak magányhoz és unalomhoz vezethet, hanem depresszióhoz, pénzügyi nehézségekhez és nehezteléshez is vezethet a haldokló egyén felé.
• Előfordulhat, hogy a gondozóknak nincs idejük vagy energiájuk saját fizikai szükségleteik ellátására, például testmozgásra, egészséges ételek vásárlására és főzésére, vagy orvosok felkeresésére.
• A gondozók léphetnek a gondozói szerepbe, és úgy gondolják, hogy képesek "helyrehozni" egy olyan helyzetet, amely nem javítható. A "tehetetlenség" körüli csalódások mélyrehatóak lehetnek.

Sok gondozó olyan stressz alatt van, hogy klinikailag depressziós és / vagy szorongó, és nem tudja élvezni saját életét. A megoldások meglehetősen egyszerűek: támogató és haladéktalan gondozásra találni, időt szánni magára, a megfelelő testmozgás, táplálkozás és alvás mellett dönteni, és elfogadni azt a valóságot, hogy az élet és a halál egyaránt kiszámíthatatlan, és időnként kezelhetetlen.