Mi a súlyos depressziós rendellenesség?

A depresszió gyakori és súlyos hangulati rendellenesség, amely befolyásolja az egyén mindennapi érzését, gondolkodását és cselekedeteit. A súlyos depressziós rendellenesség (MDD) vagy a klinikai depresszió néven is szerepel.

Depressziós személyeknél tapasztalható az érdeklődés és az izgalom hiánya a mindennapi tevékenységek során, amelyeket egykor élveztek, és az az általános érzelmi megterhelés, amelyet a depresszió okozhat az ember jólétében, érzelmi, fizikai és mentális problémákhoz vezethet, amelyek a az ő életük.

Ez a súlyos állapot sokkal több, mint a kékek küzdelme. A depresszió tartós állapot, amely csökkenti az ember működésének képességét a mindennapi életben, és fizikai tünetekkel is megnyilvánulhat, beleértve krónikus fájdalmat vagy gyomor-bélrendszeri problémákat.

martin-dm / E + / Getty Images

Ahhoz, hogy az egyén megkapja az MDD diagnózisát, tüneteinek több mint két hétig fenn kell tartaniuk. A tipikus kezelés magában foglalja a pszichoterápiát, valamint a gyógyszereket. A depressziós epizód súlyosabb eseteiben kórházi kezelésre lehet szükség, különösen akkor, ha az egyén önkárosítás vagy öngyilkosság veszélyét hordozza magában.

Mi a súlyos depressziós rendellenesség?

A depresszió messze túlmutat a szomorúság alkalmi érzésein. A szomorúság normális emberi érzelem, és nincs semmi baj, ha szomorúnak érzed magad időnként, különösen akkor, ha nagyon nyilvánvaló kiváltó oka van, például előléptetésre adják át vagy valami még tragikusabb dolognak, például egy szeretett ember elvesztésének.

De amikor egy személy állandó szomorúságot tapasztal, amelyet az érdeklődés hirtelen elvesztése, a kilátástalanság és a kétségbeesés érez, akkor valami sokkal súlyosabb dolgot tapasztal, például súlyos depressziós rendellenességet.

Az MDD-t nem lehet kiváltani különösebben. Ez nem csak csökkenti a dolgok élvezetének képességét, hanem olyan mellékhatásokhoz is vezet, amelyek mély érzelmi károkat okoznak a betegségben szenvedő személy számára.

A súlyos depressziós rendellenesség megzavarhatja mindennapi életének szinte minden aspektusát, beleértve az alvás és ébredés, az evés, a kommunikáció, a munka, az egészséges kapcsolatok fenntartása, valamint a saját és szeretteivel való törődés képességét. Vannak, akiknél a depresszió évekkel elválasztva alakulhat ki, míg mások folyamatosan depressziót tapasztalhatnak.

Míg a hosszan tartó szomorúság és a depresszió között gyakran van egy finom határ - különösen akkor, ha a gyászra van szükség -, az MDD-t pszichiáter, terapeuta vagy más szakképzett szakemberek megállapított kritériumok alapján diagnosztizálják és kezelik.

Típusok

Számos specifikátor pontosíthatja a súlyos depressziós rendellenesség diagnózisát, többek között:

Atipikus depresszió

Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség ezt már nem külön rendellenességnek, hanem inkább depressziós rendellenességnek, atipikus tulajdonságokkal bír.

Noha emberenként változó, magában foglalja a hangulati reaktivitást, az étvágy növekedését, az alvás fokozódását, az ólomérzetet a karokban vagy a lábakban, valamint az elutasításra való érzékenységet.

Katatóniás depresszió

A katatóniás depresszió rendellenes mozgásokat és hosszabb ideig verbális és fizikai működésképtelenséget okoz.

A tünetek közé tartozik a nem mozgás vagy a beszélgetés, vagy a gyors és kiszámíthatatlan mozgások, az étvágy és az ébrenlét változása, a hirtelen fogyás vagy gyarapodás, a mély szomorúság és a bűntudat érzése, valamint a koncentrációs nehézség.

Depresszió szorongó szorongással

Az ilyen típusú depresszióhoz nagy szorongás is társul. Ahhoz, hogy megkapja ezt a klinikai diagnózist, szenvedő embernek állandó szorongási érzéseket kell tapasztalnia, beleértve a nyugtalanságot és a mindennapi tevékenységekben való részvétel nehézségeit, attól tartva, hogy valami szörnyűség fog történni.

Melankolikus depresszió

A súlyos depressziós rendellenességnek ez a formája a tevékenységek örömének intenzív elvesztését jelzi a reménytelenséggel együtt, egészen addig a pontig, amikor az ember akár azt is érezheti, hogy az életét nem érdemes élni. A többi altípushoz hasonlóan a beteg hosszan tartó szomorúságot, szorongást, alváshiányt, valamint testmozgásbeli változásokat tapasztalhat.

Peripartum depresszió

Ez a fajta súlyos depressziós betegség ismertebb nevén szülés utáni depresszió. Ez egy súlyos depressziós rendellenesség, amely terhesség alatt vagy a születés után jelentkezik.

Elég gyakori, az anyák becslések szerint 3-6% -a tapasztalja ezt az állapotot. Stresszhez, szorongáshoz, szomorúsághoz, kilátástalansághoz, kétségbeeséshez, rendkívüli kimerültséghez és magányhoz társul.

Szezonális affektív rendellenesség (SAD)

Ez a szezonális jellegű súlyos depressziós rendellenességnek ismert, ez a típusú depresszió általában az őszi és a téli hónapokban jelentkezik, amikor az időjárás hűvösebb és a nap korábban lemegy. Sok más, ugyanolyan hangulatváltozás tünete, mint a többi altípus, beleértve a szomorúság érzését, az alvás változását, az alacsony energiát, a reménytelenség érzését és a koncentrációs nehézségeket.

Az Országos Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) 2017-es statisztikája szerint az Egyesült Államokban a felnőttek 7,1% -ának - nagyjából 17,3 milliónak - volt legalább egy súlyos depressziós epizódja. A nők nagyobb valószínűséggel érintettek, mint a férfiak (8,7% vs. 5,3%).

Tünetek

Az Országos Mentális Egészségügyi Intézet szerint ezek a súlyos depressziós rendellenességgel járó leggyakoribb jelek és tünetek:

• Tartós szomorúság, szorongás vagy „üres” hangulat
• Reménytelenség vagy pesszimizmus érzése
• Ingerlékenység
• Bűntudat, értéktelenség vagy tehetetlenség érzése
• A hobbik és tevékenységek iránti érdeklődés vagy öröm elvesztése
• Csökkent energia vagy fáradtság
• Lassabban mozog vagy beszél
• Nyugtalannak érzi magát, vagy problémái vannak a helyben üléssel
• Nehézség koncentrálni, emlékezni vagy döntéseket hozni
• Alvási nehézség, kora reggeli ébredés vagy túlalvás
• Étvágy és / vagy súlyváltozások
• Fájdalmak, fájdalom, fejfájás, görcsök vagy emésztési problémák egyértelmű fizikai ok nélkül, és / vagy amelyek még kezeléssel sem enyhülnek
• Halál vagy öngyilkosság gondolatai, vagy öngyilkossági kísérletek

Az öngyilkosság kockázata a súlyos depressziós rendellenességben szenvedők körében megnő az általános népességhez képest. Bár a pontos kockázatot nehéz felszámolni, 6% fölötti lehet.

Sőt, a depresszió nemcsak felnőtteknél gyakori. Valójában a 3 és 17 év közötti gyermekek becslések szerint 3,2% -a diagnosztizálta a depressziót - derül ki a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központból (CDC).

A fiatalabb gyermekek ingerlékenységet és ragaszkodást mutathatnak, panaszkodhatnak fizikai fájdalmakra, megtagadhatják az iskolába járást vagy jelentősen alulsúlyozhatnak. A tizenévesek elkerülhetik a társas interakciókat, gyengén teljesítenek az iskolában, túl érzékenyek és könnyen haragudhatnak, vagy pedig drogokhoz és alkoholhoz fordulnak.

Az alkohol és a kábítószerrel való visszaélés a depresszióban szenvedő felnőtteknél is gyakori. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy az MDD 32,8% -ban fordul elő alkoholfogyasztási zavarban, 44,3% -ban pedig kábítószer-fogyasztási zavarban.

Súlyos esetek megnyilvánulhatnak a pszichózis tüneteivel, beleértve a téveszmét és ritka esetekben a hallucinációt. Amikor ez bekövetkezik, különösen idősebb embereknél, téves diagnózisként demenciának diagnosztizálható.

Diagnózis

Az MDD-t egy pszichiátriai kórelőzmény és a mentális állapot értékelése (MSE) alapján diagnosztizálják szakképzett mentális egészségügyi szakemberek. A diagnózis a "Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadás" vázolt kritériumokon alapul'(DSM-5) az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) részéről.

Az MDD diagnosztizálásához egy személynek ugyanazon kéthetes időszak alatt a következő tünetek közül legalább ötöt kell tapasztalnia, és legalább depressziós hangulatban vagy érdeklődés vagy öröm elvesztésében kell szenvednie:

• Depressziós hangulat a nap nagy részében, szinte minden nap.
• Csökkent az érdeklődés vagy az öröm az összes vagy szinte minden tevékenység iránt a nap nagy részében, szinte minden nap.
• Jelentős súlygyarapodás, a fogyókúrával nem összefüggő jelentős fogyás, vagy az étvágy csökkenése vagy növekedése szinte minden nap.
• A gondolkodás lelassulása és a fizikai mozgások csökkenése.
• Fáradtság vagy energiaveszteség, szinte minden nap.
• Értéktelenség, túlzott vagy nem megfelelő bűntudat érzése szinte minden nap.
• Dönthetetlenség vagy csökkent gondolkodási vagy koncentrációs képesség, szinte minden nap.
• Ismétlődő gondolatok a halálról, öngyilkossági gondolatokról, konkrét öngyilkossági tervről vagy öngyilkossági kísérletről.

Íme néhány lehetséges differenciáldiagnózis:

• Neurológiai okok, például cerebrovaszkuláris baleset, sclerosis multiplex, subduralis haematoma, epilepszia, Parkinson-kór, Alzheimer-kór
• Endokrinopátiák, például cukorbetegség, pajzsmirigy rendellenességek, mellékvese rendellenességek
• Anyagcserezavarok, például hiperkalcémia, hiponatrémia
• Gyógyszerek / visszaélések: szteroidok, vérnyomáscsökkentők, görcsoldók, antibiotikumok, nyugtatók, altatók, alkohol, stimulánsok visszavonása
• Táplálkozási hiányosságok, például D-vitamin, B12, B6 hiány, vas- vagy foláthiány
• Fertőző betegségek, például HIV és szifilisz
• Rosszindulatú daganatok

Okoz

Több tényező játszik szerepet a depresszióban, amelyet az APA biokémiai, genetikai, személyiségi és környezeti kategóriába sorol. Ezek a kockázati tényezők gyakran keresztezik egymást, és hajlamossá tehetik az embert az MDD-re:

• Genetika: A depresszió családi kórtörténete gyakori azoknak, akik ebben a betegségben szenvednek. A kutatások szerint a genetika körülbelül 40% -a határozza meg, hogy valaki depressziós lesz-e vagy sem.
• Agykémia: Egyes kutatások szerint a depresszióban szerepet játszik a hangulat szabályozásában szerepet játszó neurotranszmitterek egyensúlyhiánya.
• Bizonyos egészségügyi állapotok: Egyes betegségek, például a pajzsmirigy, az alvászavarok és bizonyos rákos megbetegedések magasabb depresszióval járnak.
• Anyaghasználat: Azok a személyek, akik visszaélnek alkohollal és drogokkal, beleértve a vényköteles gyógyszereket is, hajlamosabbak a depresszióra.
• Stressz: Az élettapasztalatok valóban szerepet játszanak, különösen a stressz. A kutatás szerint a kortizol hormon felszabadulása befolyásolhatja a szerotonin neurotranszmittert és depresszióhoz vezethet.
• Rossz táplálkozás: A kutatások azt találták, hogy bizonyos alapvető tápanyagok hiányában szenvedő étrend hajlamosabbá teheti az embert a depresszióra.

Kezelés

Az alábbiakban felsoroljuk a súlyos depressziós rendellenességek leggyakoribb formáit.

Pszichoterápia:

• Kognitív viselkedésterápia (CBT): Ez egyfajta pszichológiai kezelés, amely magában foglalja a mentálhigiénés tanácsadóval való beszélgetést az egészségtelen gondolatok és magatartás helyesbítése érdekében, amelyek hozzájárulhatnak az Ön állapotához.
• Pszichodinamikus pszichoterápia: Fedezze fel, hogy a mögöttes konfliktusok és érzelmi minták miként járulnak hozzá szorongásához.
• Interperszonális terápia: Ez egy olyan terápia, amely a beteg életében más emberekkel való kapcsolatára összpontosít.
• Támogató terápia: Ez a pszichoterápia olyan formája, amely technikák keverékét alkalmazza, például kognitív viselkedési és interperszonális terápiát a tünetek enyhítésére.

Gyógyszerek:

• Szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlók (SSRI-k): Ezek a gyógyszerek általában az első vonalbeli kezelés, amikor arról van szó, hogy az orvosok mit írnak fel depresszióra. Biztonságosabbnak tekintik őket, mint néhány régebbi antidepresszáns, és általában kevesebb mellékhatással járnak. A gyakori SSRI-k közé tartozik a Prozac (fluoxetin) és a Lexapro (escitalopram).
• Szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k): A gyógyszerek ezen osztályát depresszió, valamint egyéb mentális egészségi állapotok, például szorongás kezelésére használják. A szokásos SNRI-k közé tartozik a Pristiq (dezvenlafaxin), a Cymbalta (duloxetin) és a Fetzima (levomilnaciprán).
• Atipikus antidepresszánsok: Ezek közé tartozik a Wellbutrin (bupropion), Remeron (mirtazapin), nefazodon, trazodone és mások.
• Triciklikus antidepresszánsok: Példák: Elavil (amitriptilin), Anafranil (klomipramin) és Norpramin (dezpipramin).
• MAOI-k: Marplan (izokarboxazid), Nardil (Pphenelzine) és Emsam (szelegilin)
• További gyógyszerek: Ezek közé tartoznak az szorongásoldók, a hangulatstabilizátorok és az antipszichotikumok.

Eljárások:

• Elektrokonvulzív terápia (ECT): Általános érzéstelenítésben végezzük, ez az eljárás elektromos áramokat küld a beteg agyán keresztül, hogy rövid rohamot okozzon, amely megváltoztatja az agy kémiai tulajdonságait. Úgy gondolják, hogy ezek a változások a páciens agyában segítenek csökkenteni a súlyos depresszióval járó bizonyos tüneteket.
• Transzkraniális mágneses stimuláció (TMS): Ez az eljárás kevésbé invazív, mint az ECT, és magában foglalja az agy idegsejtjeinek stimulálását mágneses mezők segítségével.
• Ketamin infúziós terápia: Ezzel a típusú kezeléssel a ketamint a betegbe egy egészségügyi intézményben intravénásán keresztül injektálják, így segítenek csökkenteni a súlyos depressziós rendellenességeket.

Megbirkózni

Nem kell egyedül éreznie magát küldetésében, hogy megbirkózzon depressziójával. Íme néhány gyakorlati módszer arra, hogy meggyógyítsd magad:

• Mozgás. A testmozgás az egyik legjobb dolog, amit tehet a depresszió érzésének megakadályozása érdekében. Amikor fizikailag aktív vagy, a tested jó érzésű endorfinokat bocsát ki, amelyek segítenek feltölteni a betegséged miatt esetleg kimerülő készleteket.
• Legyen könnyű magával. A gyógyulás időbe telik, és nem mindig lineáris. Lehet, hogy egyik nap jobban érzed magad, a másikon rosszabbul. A legjobb, amit tehet, ha kis célokat tűz ki maga elé, például élvezhet egy szeretett dolgot egy adott héten, vagy minőségi időt tölt el egy kedvesével.
• Szocializál. Lehet, hogy nem mindig ez az első választás a tennivalók közül, de a másokkal töltött idő, legyen az kollégák, közeli barátok és családtagok, javíthatja hangulatát, és a gyógyulás útjára állíthatja.
• Fogja meg a nagy döntéseket. Amíg megbirkózik a depresszióval, a legjobb, ha nem hoz nagyobb életviteli döntéseket, például más városba vagy államba költözik, megházasodik vagy gyermeke születik. Ezeket a döntéseket inkább arra az időre kell hagyni, amikor jobban megalapozottnak és boldogabbnak érzi magát.
• Csatlakozzon egy tanulmányhoz. A depresszióra való nevelésnek egész életen át tartó elkötelezettségnek kell lennie. Számos klinikai és kutatási tanulmány keresi a résztvevőket, és az ilyen típusú részvétel hozzájárulhat saját betegségének megvilágításához. További információért látogasson el a NIMH Klinikai vizsgálatok weboldalára.

Mikor kérjen sürgősségi segítséget

Ha úgy gondolja, hogy képes lehet ártani magának vagy másnak, hívja a 911-es telefonszámot vagy a helyi segélyhívó számot ASAP-on. Számos kezelési erőforrás és támogató csoport is megtalálható, amelyek az Anyaggal való visszaélésekkel és a mentálhigiénés szolgálatokkal foglalkozó hatóság (SAMHSA) Országos Segélyvonalán keresztül kereshetők az 1-800-662-HELP telefonszámon.