A tapintás az a folyamat, amikor az ember kezével vagy ujjaival azonosítja a test betegségét vagy sérülését vagy a fájdalom helyét. Az orvosok használják a betegségre utaló rendellenesség méretének, alakjának, feszességének vagy helyének meghatározására.
baytunc / Getty ImagesEz magában foglalhatja:
- A bőr textúrájának érzése duzzanat vagy gyulladás jeleire
- A fájdalom helyének és súlyosságának felmérése
- Daganatra, sérvre vagy törésre utaló csomók vagy szabálytalanságok vizsgálata
- Anatómiai tereptárgyak felkutatása a szerkezeti szabálytalanságok, például az ízület elmozdulása vagy a megcsúszott lemez azonosításához
- A magzat helyzetének meghatározása terhesség alatt
A tapintást általában hasi vagy mellkasi (mellkas) vizsgálatokhoz használják, de alkalmazhatók a test bármely részén, beleértve a szájat, a hüvelyt és a végbélnyílást is. A legszigorúbb meghatározása szerint az ember pulzusának tapintása a tapintás egyik formájának tekinthető.
A tapintás típusai
Az érintésérzék ugyanolyan fontos, mint a látásérzékelés egy fizikai vizsgálat során. Képzéseik részeként az orvosok megtanulják, hogyan lehet egyedül érintéssel felismerni a bőr felszínén vagy alatt található problémákat. Ezt úgy teszik, hogy általános nyomást gyakorolnak kézzel vagy ujjakkal, hogy észleljék azokat a finom változásokat, amelyeket egyébként laikusok észre sem vehetnek.
A tapintásra alkalmazott technikák változhatnak a vizsgált testrészenként, valamint a vizsga céljaitól (azaz szűrés vs. diagnózis). Az alábbiakban csak néhány példát mutatunk be.
Mellkasi tapintás
A mellkasi tapintást általában a mellkas vagy a gerinc problémáinak diagnosztizálására használják. Ez magában foglalja a felszínes és mély szövetek megérintését a csigolya helyzetének, az ödéma (duzzanat) vagy a lymphadenopathia (duzzadt nyirokcsomók) jelenlétének vagy a bordák, a szegycsont vagy a gerincoszlop bármely kiemelkedésének felmérésére.
A tapintást végezhetjük ülő helyzetben, vagy fekvő helyzetben fekvő helyzetben (képpel felfelé) vagy fekvő helyzetben (arccal lefelé).
A tapintás a szív működésének értékelésében is hasznos. A szívimpulzus elhelyezkedése, mérete és ereje a mellkas falán segíthet meghatározni, hogy a szív normálisan működik-e, és a rendellenes rezgések jelezhetik a szív zörejét.
Hasi tapintás
A has mély tapintását úgy végezzük, hogy a kéz lapját a hasfalra helyezzük, és szilárd, egyenletes nyomást alkalmazunk. Kétkezes tapintás - ahol a felső kéz használatos nyomásra, míg az alsó kéz érezni - gyakran hasznos a hasi tömeg kiértékelésében.
A tapintás még a hasi aorta aneurysma diagnosztizálásában is segíthet. Ez úgy történik, hogy mindkét kezét a hasára helyezi mutatóujjakkal az aorta mindkét oldalán (közvetlenül a köldök felett és jobb oldalán). Ha hasi aorta aneurizma van jelen, az ujjak minden szívveréssel elválnának.
A hasi tapintással az orvosok nemcsak az érzékenységet vagy a tömegeket, hanem az ujjakkal érezhető egyéb fontos jellemzőket is ellenőrzik. Ezek egy része a következőket tartalmazza:
- Merevség: A merevség egyakaratlana hasizmok összehúzódása, amelynek eredményeként az izmok keménynek vagy merevnek érzik magukat. Gyakran súlyos problémát jelez, például peritonitist.
- Őrzés: A merevséggel szemben az őrzés a hasizmok önkéntes összehúzódása, amelyet egy beteg fél, hogy a tapintás fájdalmas lesz.
- Visszapattanó érzékenység: A hasi vizsga rendkívül fontos megállapítását (Blumberg jele) nem a has tapintása, hanem a tapintás befejezése után találjuk meg. A visszapattanó érzékenység tesztelése során a szakember mélyen tapint a hasra, majd hirtelen elengedi a nyomást. A fájdalom jelentős növekedése a beteg számára gyakran akut hasi folyamatot jelez, például vakbélgyulladást.
Méh tapintása
Egy másik kétkezes eljárás a bimanualis kismedencei vizsga, más néven kézi méh tapintás. Ez magában foglalja az alsó has összenyomását az egyik kezével és a hüvely belsejében lévő szövetek tapintását a másik kéz ujjaival.
Mell tapintása
A mell tapintását a kéz és az ujjak lapjaival végzik. Az eljárás szisztematikus, és magában foglalja az emlő és a mellbimbók óramutató járásával megegyező irányú értékelését a konzisztenciák és csomók ellenőrzése érdekében. Magukat a mellbimbókat tapintják meg a rugalmasságuk érdekében, és finoman összenyomják, hogy ellenőrizzék a kisülést.
Herniális tapintás
A tapintás az inguinalis sérv (az alhasban vagy az ágyékban elhelyezkedő típus) diagnosztizálásában és jellemzésében részt vesz. A sérv méretét úgy lehet felmérni, hogy megkérjük az alanyot, hogy köhögjön, mivel az ujjak laposak. a kidudorodó szövethez helyezzük. A kéz hátulját használnánk a bőr hőmérsékletének felmérésére a környező szövetekhez képest.
Kéz és csukló tapintása
A kéz- vagy csuklósérüléseket tipikusan tapintással diagnosztizálják. A tapintás az ízület gyengéd forgatásával járhat, mivel az ujjak olyan finom jeleket észlelnek, mint a krepitus (repedésszerű hangok és érzések), a csökkent mozgástartomány, vagy a fokozott melegség és duzzanat. gyulladás.
Hasonló technikákat lehet alkalmazni más ízületekre is, például térdre, bokára, könyökre vagy vállra.
Fogászati tapintás
A tapintás alkalmazható a fogászatban olyan gyulladásos állapotok megállapítására, mint a parodontitis, a harapásbeli eltérés (fog elzáródás) okai, vagy a fog tályogának vagy szájüregi elváltozásának kialakulása. Ezt általában az ujj hegyével hajtják végre, figyelve a textúra, a szín, a hőmérséklet vagy az íny konzisztenciájának változásait.
Az intraorális vizsgálat mellett tapintással is alkalmazható az állkapocs izmain a csattanások vagy a harapási szabálytalanságok érzékelése érdekében. Ezt általában úgy hajtják végre, hogy mindkét keze ujjait az állkapcsi izmokra nyomja, amikor az ember leharap.
Ugyanez a technika alkalmazható a temporomandibularis ízület (TMJ) rendellenességeinek diagnosztizálásában.
Tapintás a fizikai vizsgákon
A fizikális vizsgálat és a kórelőzmény áttekintése általában az első lépés, amelyet az orvos megtesz az egészségi állapot diagnosztizálásakor vagy a rutinszerű fizikai elvégzés során.
A fizikai vizsgának négy alapvető eleme van. Nem feltétlenül használják minden testrészen, de általában a következőket tartalmazzák:
- Ellenőrzés, a test vizuális vizsgálata
- Tapintás, a test megérintése
- Ütés, a test kopogása a szerv méretének és konzisztenciájának értékeléséhez, vagy a folyadék jelenlétének ellenőrzéséhez
- Auszkultáció, szív- és bélhangok hallgatása sztetoszkóppal
