A diasztolés diszfunkció diagnosztizálásának elsődleges módszere, egyfajta szívelégtelenség, amelyben a szív nem képes teljesen ellazulni minden ütés után, echokardiogrammal (EKG) és néha más képalkotó vizsgálatokkal történik. Ilyen teszt vezetése esetén az állapot gyanúja merülhet fel a szívelégtelenség más típusainak közös tünetei alapján. Néha vérvizsgálatot alkalmaznak a szív által felszabadított fehérje megemelkedett szintjének kimutatására a szerven belüli megnövekedett nyomásra reagálva, hogy segítsenek diagnosztizálni a szívelégtelenséget diasztolés diszfunkcióval.
2:00A szívelégtelenség tünetei és szövődményei
Tünetek
Nincs házi teszt a diasztolés diszfunkcióra. Valójában az állapot ritkán tesz észrevehető tüneteket. Mivel azonban fokozatosan fejlődik, egyesek a szívelégtelenség klasszikus tüneteit tapasztalhatják a fejlődés során:
- Légszomj (nehézlégzés) vagy nehézlégzés edzés közben, amely fokozatosan súlyosbodik
- Légzési nehézség fekve, vagy ez megzavarja az alvást
- Krónikus köhögés
- Túlzott fáradtság
- Szokatlan súlygyarapodás
- A lábak és a bokák ödémája (duzzanata)
- Gyors vagy szabálytalan szívverés
B-típusú natriuretikus peptid (BNP) vérvizsgálat
A B-típusú natriuretikus peptid egy olyan molekula, amelyet a szív sejtjei szabadítanak fel a vérben a szerven belüli megnövekedett nyomásra reagálva. A vesék nátriumot és vizet választanak ki, ami a szívben a normális szintre csökkenti a nyomást. A
A BNP laboratóriumban kimutatható egy kis vérmintából. Van azonban egy nagy szürke zóna a BNP normális szintjének tekintett és nem között, ezért ez a teszt önmagában nem lehet megbízható mutatója a szívelégtelenségnek. Ehelyett egy b típusú natriuretikus peptid vérvizsgálatot használnak más vizsgálatokkal együtt a diasztolés diszfunkció diagnózisának megerősítésére.
Képalkotó tesztek
A legmeggyőzőbb teszt a diasztolés diszfunkció diagnosztizálására - valamint az állapot súlyosságának és annak kialakulásának felmérésére, hogy vajon okoz-e szívelégtelenséget - a képalkotó vizsgálatok.
Echokardiogram (Echo)
Ez a speciális ultrahang kiderítheti, mennyire jól működik a szívizom és a szelepek, ugyanakkor felmérheti a diasztolés relaxációt és a bal kamra "merevségének" mértékét.
Az echokardiogram néha olyan állapotokat is feltárhat, amelyek a diasztolés diszfunkció okai lehetnek:
- Kamrai hipertrófia, megvastagodott bal kamrai izom, magas vérnyomás és hipertrófiás kardiomiopátia
- Aorta szűkület, a szív elágazó nagy erében a szelep szűkülete (aorta)
- Szűkítő kardiomiopátia, amikor a szív alsó kamrájának falai túl merevek ahhoz, hogy kitáguljanak, amikor vérrel töltődnek fel
Az echocardiogram a bal kamrai ejekciós frakciót (LVEF) is képes mérni. Ez az a vérmennyiség, amelyet a szív bal kamra képes minden egyes ütemnél kiszivattyúzni.
A normális LVEF nagyobb, mint 50%, ami azt jelenti, hogy a bal kamra képes kiszivattyúzni a benne lévő vér több mint felét. A diasztolés szívelégtelenségben szenvedők egy részében a szív szisztolés működése (vagyis az a képesség, hogy erős pumpáló hatással vért dobjon ki) normális. Más szavakkal, annak ellenére, hogy normális bal kamrai ejekciós frakciójuk van, szívelégtelenségük van.
Elektrokardiogram (EKG, EKG)
Az elektrokardiogram értékeli a szív elektromos rendszerét. Ehhez a teszthez tíz elektródát (lapos fémlemez) helyeznek stratégiailag az ember mellkasára, karjára és lábára. Az elektródák egy olyan géphez vannak rögzítve, amely leolvassa az egyes szívverések által generált elektromos töltéseket. Ez az információ hullámmintaként van ábrázolva, mint egy grafikonon. Az EKG nem invazív, és az elejétől a végéig legfeljebb 10-15 percet vesz igénybe.
Szívmágneses rezonancia képalkotás (MRI, CMR)
A szív-MRI erőteljes mágneses teret, rádióhullámokat és számítógépet használ a szíven belüli és a szív körüli szerkezetekről részletes képek készítéséhez. Megköveteli, hogy teljesen mozdulatlanul maradjon, miközben egy MRI szkennerben fekszik - egy olyan nagy cső, amely körülveszi az egész testet.
Ez a teszt nagy kontrasztú és nagy felbontású képeket eredményez a hidrogénmagok (protonok) által elnyelt és kibocsátott rádióhullám-jelek feltérképezésével egy erős mágneses mezőben. A szív MRI sokat elmondhat az orvosnak arról, hogy mekkora igénybevételt jelent a szív, valamint észlelheti a deformációt, a bal pitvar méretét és a transz-mitralis véráramlást. Mivel költséges, ezért nem használják széles körben.
Nukleáris képalkotás
Olyan képalkotó teszteket használnak, mint a pozitronemissziós teszt (PET) és az egyszeres fotonemissziós számítógépes tomográfia (SPECT), néha a diasztolés diszfunkció azonosítására olyan embereknél, akik még nem mutatnak tüneteket. "radiotracerek", amelyeket a szív elnyel vagy sem, attól függően, hogy hogyan működik. Ezek a színváltozások segíthetnek az orvosnak abban, hogy észrevegye, ha a szív bizonyos izmai nem képesek a szokásos módon pumpálni.
Szív stressz teszt
A szív stressz tesztje (más néven szívgyakorlati teszt) ellenőrzött körülmények között méri a szív reakcióját a fizikai erőfeszítésekre. Ez magában foglalja a futópadon való járást vagy az álló kerékpár 30–60 percig történő pedálozását, amely során a vér oxigénszintjét, a szívritmust, a pulzust és a vérnyomást egyidejűleg ellenőrzik.
Többféle stresszteszt létezik, amelyek bármelyike felhasználható a diasztolés diszfunkció és a szívelégtelenség diagnosztizálásához:
- Elektrokardiogram-stressz teszt: A mellkashoz rögzített elektródafoltok mérik a szív által kiváltott elektromos jeleket a testmozgás során
- Echocardiogram stressz tesztek (vagy echo vagy kardio ultrahang): A hanghullámok mozgóképet alkotnak arról, hogy a szív kamrái és szelepei hogyan működnek stressz alatt. Felfedheti a gyenge véráramlás, az elhalt izomszövet és a szívizom falának olyan területeit, amelyek nem jól összehúzódnak, vagy esetleg nem kapnak elegendő vért.
- Nukleáris stressztesztek: A véráramlás kiemelésére radioaktív festéket injektálnak a véráramba. A teszt által készített képek azt mutatják, hogy mennyi festék jutott a szív különböző részeihez edzés közben és nyugalmi állapotban.
- Többszörös kapuzott felvétel (MUGA) letapogatás: radionuklid-kamrai vizsgálat (RVG) vagy radionuklid-angiográfia (RNS) segítségével számítógépes képet készítenek a dobogó szívről, valamint a bal és a jobb kamra pumpáló funkciójáról. Különösen hasznos a szív teljes pumpáló képességének leolvasásához.
- Kémiai stressztesztek: A szív megterhelésére olyan gyógyszert, mint például dobutamin, persantin vagy adenozin, injektálnak a véráramba.
Szívkatéterezés
A szívkatéterezés egy invazív eljárás, amelynek során egy hosszú, vékony, rugalmas csövet helyeznek a karba vagy az ágyékba, és a szív erekig vezetik. A festéket általában az erekbe is befecskendezik, így röntgenfelvételen vagy ultrahanggal megfigyelhetők.
A szívkatéterezésből kiderülhet, hogy vannak-e problémák a szív ellazulásával, és ha a kamrák nem lazítanak és nem töltődnek fel normálisan.
Spirometria
Ez a teszt a tüdőfunkciót méri, amely szívelégtelenségben szenvedőknél gyakran károsodott. Ez magában foglalja a spirométer nevű eszközhöz rögzített csőbe való belégzést, amely meg tudja mérni, hogy az ember milyen erőteljesen képes kiszorítani a levegőt a tüdejéből.
Mellkas röntgen
A mellkas röntgenfelvétele megmutathatja, ha a szív megnagyobbodott, vagy vannak-e torlódás jelei a tüdőben.
Egy szó Verywellből
Bár a diasztolés diszfunkció gyakori, sok, ebben a betegségben szenvedő embernek soha nem fordulhat elő tünete. Azok, akik ezt tapasztalják, csak normális öregedésként utasíthatják el tüneteiket. Fontos tudni, hogy mi a tünet, és vegye őket komolyan, ha tapasztalni kezdi őket. A betegség korai diagnosztizálása megakadályozhatja a szívelégtelenség súlyos következményeinek elszenvedését. A
