ER Productions Limited / Getty Images
Key Takeaways
- A Nemzetközi Fájdalomkutatási Szövetség frissítette a fájdalom meghatározását, hogy a beteg fájdalomélményére összpontosítson, és bevonja azokat, akik nem tudják verbálisan közölni.
- Ez a váltás különböző típusú fájdalmakat foglal magában a definícióban, beleértve azokat is, amelyek nem járnak közvetlen szövetkárosodással.
- A páciens által önállóan jelentett fájdalomelemzés használata nagyobb holisztikus kezelési lehetőségeket kínál.
Júliusban a Nemzetközi Fájdalomkutatási Szövetség (IASP) 40 év óta először felülvizsgálta a fájdalom meghatározását. Ez az új meghatározás a fájdalom élményét „kellemetlen érzékszervi és érzelmi tapasztalatként írja le, amely tényleges vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódó. ”
Az előző, 1979-ben megjelent meghatározás a fájdalmat „kellemetlen érzékszervi és érzelmi élményként határozza meg, amely a tényleges vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódik, vagy amelyet ilyen károsodásként írnak le”.
A frissített meghatározás árnyaltabb, szisztémásabb képet nyújt a fájdalomról, és célja a fájdalom megértésének, közlésének és kezelésének megváltoztatása.
Az IASP hat megjegyzést is hozzáfűzött, amelyek a fájdalom meghatározását többféle szögből bővítik. Ezek a következők:
- A fájdalom mindig személyes élmény, amelyet biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők különböző mértékben befolyásolnak.
- A fájdalom és a nocicepció (amelyet gyakran külső inger okoz) különböző jelenségek, és a fájdalomra nem lehet kizárólag az érzékszervi neuronokban kifejtett aktivitásból következtetni.
- Az élettapasztalatok révén az emberek megtanulják a fájdalom fogalmát.
- Tiszteletben kell tartani az ember fájdalomként való tapasztalatait.
- Bár a fájdalom általában adaptív szerepet tölt be, káros hatással lehet a funkcióra, valamint a társadalmi és pszichológiai jólétre.
- A verbális leírás csak egyike a fájdalom kifejezésére szolgáló többféle viselkedésnek, és a kommunikációra való képtelenség nem tagadja annak lehetőségét, hogy egy ember vagy egy nem emberi állat fájdalmat tapasztal.
Az IASP a fájdalom szó etimológiáját - a szó eredetét és a jelentés történelmi fejlődését - is hozzáadta a további kontextus biztosítása érdekében.
Fájdalom-etimológia:
Közép-angol, angol-francia peine-től (fájdalom, szenvedés), latin poena-tól (büntetés, büntetés), viszont görög poinē-tól (fizetés, büntetés, kompenzáció).
Mit tartalmaz ez az új definíció?
Az új definíció által bevezetett változások, amelyeket egy 14 tagú multinacionális elnöki munkacsoport írt, és széleskörű szakértelemmel rendelkezik a fájdalommal kapcsolatos tudományok terén, finomnak tűnhetnek. De csökkentik annak fontosságát, hogy leírják a fájdalmat a diagnózis megszerzése érdekében.
A fájdalom kibővül olyan személyekre is, akik nem tudnak verbálisan kommunikálni, például csecsemők, demenciában szenvedő felnőttek vagy bárki, aki beszéd- vagy nyelvi fogyatékossággal él. Így a reflektorfény elmozdul attól, hogy mások hogyan dolgozzák fel a fájdalmat, és visszakerül az azt átélő személyhez.
"Az előzetes meghatározás bevezetése óta az elmúlt 40 évben végzett kutatások elmélyítették és kibővítették a fájdalom tapasztalatával és az azt vezérlő mechanizmusokkal kapcsolatos megértésünket" - Marnie Hartman, DPT, CSCS, alaszkai székhelyű gyógytornász és jógagyógyászat oktató, mondja Verywell. "Azt hiszem, az új meghatározás a fájdalom összetettségét és egyéniségét mutatja be."
Az IASP megjegyzi, hogy nem minden fájdalom kapcsolódik nyilvánvaló szövetkárosodáshoz, és hogy a fájdalom a testen belül több forrásból származhat.
A legtöbb esetben szövetkárosodás esetén testünk érzékszervi jelek útján üzeneteket küld a fájdalomról, az úgynevezett nociceptorokról. A múltban ezeknek az érzékszervi idegsejteknek a jelenlétét vagy hiányát használták fel a testben a fájdalom mértékének felmérésére. Ez az új meghatározás azonban kimondja, hogy a fájdalom nem minden formáját kommunikálják nociceptorok segítségével. Az egyik példa a neuropátiás fájdalom, amely idegkárosodásból vagy az idegrendszer meghibásodásából eredhet. A neuropátiás fájdalmat kiváltó állapotok közé tartozik például a fantom végtag szindróma, az interstitialis cystitis és a sclerosis multiplex.
"Az idegrendszer az egyik olyan rendszer, amely részt vesz a fájdalom tapasztalatában, az immunrendszer, az endokrin rendszer stb. Mellett" - mondja Hartman. "Más dimenziók is jelen vannak, mint például a genetika, az epigenetika, a gondolatok, a meggyőződés, az érzelmek, és a stresszválaszok. Szövetkárosodás előfordulhat, vagy egy időben előfordulhat. "
Jaime Zuckerman, PsyD
Ha azt mondják nekik, hogy tüneteik a fejükben vannak, vagy „nem valósak”, a páciens bizalmatlansághoz vezethet a fájdalmával kapcsolatos saját észlelésében.
- Jaime Zuckerman, PsyDEz a váltás a beteg fájdalmának átélésére összpontosít, lehetővé téve az orvosok számára, hogy felismerjék és elhiggyék azt, amit fizikailag nem mindig tudnak megmérni. Sokak számára, akik krónikus fájdalommal, láthatatlan betegség formájában élnek, ez különösen érvényesítő tapasztalat.
"A láthatatlan betegség azt az illúziót kelti, hogy egy személy valójában" nem olyan beteg ", vagy bizonyos esetekben egyáltalán nem beteg" - Jaime Zuckerman, PsyD, Pennsylvania állambeli klinikai pszichológus, aki a pszichológiai tünetekkel foglalkozik. klinikai betegségek, mondja Verywell. "Amikor szembesülünk valakivel, aki első pillantásra viszonylag egészségesnek tűnik annak ellenére, hogy beteg, feltételezzük, hogy valójában egészséges. Ha azt mondják nekik, hogy tüneteik a fejükben vannak, vagy „nem valósak”, a páciens bizalmatlansághoz vezethet a fájdalmával kapcsolatos saját észlelésében, vagy minimálisra csökkentheti a tünetek jelentését, félve attól, hogy kétségbe vonják vagy lebecsülik őket. ”
A láthatatlan fájdalom láthatatlan aspektusainak reflektorfénybe helyezése különböző diagnosztikai intézkedések előtt nyitja meg az ajtót, és tovább összpontosít az ön által bejelentett tünetekre. Ez a meghatározás figyelembe veszi azokat a különböző pszichológiai, érzelmi és társadalmi összetevőket is, amelyek befolyásolhatják a fájdalom átélését.
Mit jelent ez az Ön számára
Az IASP új meghatározása megkönnyíti a fájdalom közlését és felmérését. Kiterjeszti az élményt azon túl, ami egy diagnosztikai teszten megjeleníthető, és hangsúlyozza a beteg személyes fájdalomélményét. Ez lehetővé teszi a holisztikusabb kezelési rendek alkalmazását, amelyek a különböző orvosi specialitásokra kiterjedhetnek.
Hogyan irányíthatja a kezelési protokollokat?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és számos más kormányzati és nem kormányzati szervezet elfogadta az IASP által a fájdalomra vonatkozó meghatározást. Ez az új meghatározás arra ösztönzi az orvosokat, hogy a páciens kezelésekor vegyék figyelembe a fájdalom szisztémás szemléletét.
"A fájdalom sokdimenziósságának felismerése, különösen annak tartósabbá válása esetén, remélhetőleg azt is hangsúlyozza, hogy több gondozónak is részt kell vennie a kezelésben annak érdekében, hogy elősegítse a fájdalomélmény elmozdulását vagy csökkentését" - mondja Hartman. "Úgy tűnik, hogy az egyén és személyes történelmének mély megértése a legfontosabb szempont annak meghatározásában, hogy kik legyenek az ellátó csapat kulcsszereplői."
Ez további fájdalomkezelési lehetőségeket is lehetővé tesz, amikor a mögöttes hajtó tényezőket nehezebb meghatározni.
"Ezzel a definícióval több kommunikáció és oktatás folyik a fájdalom körül - mi a fájdalom, mi hajtja és mit tanulunk, a kezelés fontos tényezői" - mondja Hartman. "És ez mind a remény nagy előmozdítása azok számára, akik szenvednek a fájdalomtól, és azok, akik küzdenek az ellátásért."
Például Hartman szerint az éberségi gyakorlat hozzáadása a fizikoterápiához vagy az akupunktúrához lehetővé teheti az egyén számára, hogy mélyen felmérje fájdalomélményét, és potenciálisan növelje az ellátás módját.
"Ez betekintést nyújt az egyén számára, hogy tovább ismerje el és megértse a fájdalomélményre adott saját reakcióit" - mondja. "Ezután megtanulhatják, hogyan lehet ezeket megváltoztatni, vagy csökkenthetik az élmény intenzitását vagy kitartását."
Hartman reméli, hogy a fájdalom mélyebb megértése segíthet abban, hogy a betegek jobban részt vegyenek saját kezelésükben.
"Úgy gondolom, hogy nagy előnyei lehetnek egy terápiás kapcsolatnak és arra, hogy időt szakítsunk az ápolásra" - mondja. "Különösen akkor, ha a kezelést megfelelő fájdalomtudományi oktatással és a fájdalomélmény tényleges megismerésével ismerik el, biztosítva, hogy az egyén aktív résztvevője legyen a kezelésnek."
