A szaglóhám az orrüreg belsejében elhelyezkedő hártyás szövet. Körülbelül 3 centiméter (cm) négyzetet mér felnőtteknél. Szagló receptor sejteket tartalmaz, részt vesz a szagban.
A szaglási rendellenességek a szag enyhe csökkenésétől a teljes szagvesztésig terjedhetnek. A szagvesztés enyhe betegségre vagy sérülésre vagy valami komolyabbra utalhat. A szaglás képességének csökkenése a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór korai mutatója lehet.
A szaglási diszfunkció egyes pszichiátriai állapotokkal is összefügg, például skizofrénia, hangulati és szorongásos rendellenességek. A szagvesztés a COVID-19 egyik legfontosabb tünete.
JGI / Jamie Grill / Getty Images
Anatómia
A szaglóhám az orrüreg tetején fekszik. Felnőtteknél az orrlyukak mögött körülbelül 7 cm-re helyezkedik el. Az orrszeptum és a felső toronycsontok része.
Három sejttípus alkotja a szaglóhámot: bazális, hordozó és szagló. A szagló receptor sejtek szőrszerű kiterjesztéssel rendelkeznek, úgynevezett csillók.
Korábban azt gondolták, hogy a szaglóhám egyedileg fejlődött ki a szaglóhelyből. Újabb embrionális eredetű vizsgálatok azonban azt találták, hogy az idegi címersejtekből is fejlődik.
Anatómiai variációk
Az orrhámot veleszületett (születéskor jelen lévő) állapotok befolyásolhatják. A Kallmann-szindróma olyan genetikai rendellenesség, amelyben a hipotalamusz és a szagló neuronok nem fejlődnek ki teljesen. Ez anosmiát (szagolhatatlanságot) eredményezhet.
A normosmikus idiopátiás hipogonadotrop hipogonadizmus (nIHH) olyan eseteket foglal magában, amikor csak a hormonhiány van jelen. Ezekben az esetekben a személy szaglása megmarad. A Kallmann-szindróma fő tünetei a késői pubertás és a szaglás károsodása.
A ciliopathiák egy másik genetikai rendellenesség, amely károsíthatja a szagot. A ciliopathiában a csillók képződése károsodott. Ha a csillók hiányoznak vagy rosszul alakulnak ki a szagló idegsejtekben, a szag nem mutatható ki.
Funkció
A szaglóhám a szaglásérzékelő rendszer része, amelynek szerepe a szagérzetek mentén történő továbbadása az agyba. Ezt úgy teszi meg, hogy befogja a csillókon áthaladó szagokat, majd az illatokról elküldi az illatokról szóló információt.
A szaglóhagyma az agy elején helyezkedik el. Miután a szaglógumó információt kap az orrüreg sejtjeiből, az információt feldolgozza és továbbadja az agy más részeinek.
Társított feltételek
A szaglóhám károsodhat, és szagvesztéshez vezethet. A károsodást leggyakrabban mérgező füst, fizikai trauma, az orrjárat elzáródása, az agy daganatai, allergiák vagy fertőzések okozzák. A szaglási rendellenességek lehetnek átmeneti, de bizonyos esetekben állandó jellegűek.
A szagvesztés egy spektrum, a torzulástól (dysomia) a csökkentig (hyposmia) a teljes szagvesztésig (anosmia). A szagvesztés nem ritka a traumás agysérülésben szenvedőknél. Egy tanulmány kimutatta, hogy a traumás agysérülésben szenvedők 15–35% -a szagvesztést szenvedett el.
Mivel a szag és az íz olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a szagvesztés gyakran hozzájárul az ízvesztéshez. Van néhány kockázata annak, hogy nem érezzük az illatot, például nem érezhetünk valami égő szagot. A szaghiány hozzájárulhat olyan hangulati rendellenességekhez, mint a szorongás és a depresszió.
A presbyosmia az életkorral összefüggő szagvesztés. Egy tanulmány szerint a 80 év felettiek 39% -ának van szaglási rendellenessége. A presbyosmia fokozatosan jelentkezik, és nem megelőzhető. Lehet, hogy összefüggésben áll az idős végek és a váladék elvesztésével, amelyet az emberek öregszenek. A gyógyszeres kezelés és a neurológiai rendellenességek szintén hozzájárulhatnak az életkorral összefüggő szagvesztéshez.
Az orrüreg rákja ritka. A pikkelysmr a leggyakoribb oka az orr- s paranasalis daganatoknak, amelyet adenokarcinoma követ.
Az orrrák tünetei lehetnek orrfolyás, torlódás, valamint az orr teltségének vagy érzékenységének érzése. A későbbi szakaszok orrvérzéssel, arc- és fogfájdalommal, valamint szemproblémákkal járhatnak.
Egyes neurodegeneratív rendellenességek, például a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór korai tünetei közé tartozik a szaglás képességének csökkenése. Néhány pszichiátriai betegség, például a skizofrénia, a hangulati rendellenességek és a szorongásos rendellenességek szintén a szaglás diszfunkciójával járnak. A szagvesztés a COVID-19 egyik legfontosabb tünete.
Tesztek
A Kallmann-szindróma vizsgálata vérvizsgálatokat is tartalmazhat a hormonszint ellenőrzésére. A fej és az orr mágneses rezonancia képalkotása (MRI) elvégezhető az orr, a hipotalamusz és az agyalapi mirigy anatómiai rendellenességeinek ellenőrzésére. Molekuláris genetikai tesztek is elvégezhetők a génmutációk azonosítására.
A Kallmann-szindróma és az nIHH kezelése általában hormonpótló terápiát foglal magában. A csontok megerősítésére szolgáló gyógyszerek is alkalmazhatók, mivel a pubertás hormonok hiánya gyengítheti őket.
A DNS-tesztelés új eredményei lehetővé tehetik a ciliopathia diagnosztizálását. Az RNS szekvencia analízis alkalmazásával az RNS RT-PCR-je felhasználható a ciliopathia diagnosztizálására. A ciliopathia gyógyíthatatlannak számít; azonban a génterápia újabb fejleményei azt jelenthetik, hogy a jövőben kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.
Orvosa bizonyos vizsgálatokat rendelhet el a szagvesztés diagnosztizálására, például számítógépes tomográfia (CT-vizsgálat), MRI vagy röntgen. Az orr endoszkópiája felhasználható az orr belsejébe. A Pennsylvaniai Egyetem szagazonosító teszteként ismert teszt elvégezhető annak értékelésére, hogy milyen mértékben befolyásolja az illatát.
Az anosmia, a dysomia és a hyposmia kezelése attól függ, hogy mi járult hozzá a szaglási diszfunkcióhoz. Orvosa dekongesztánsokat, antihisztaminokat vagy orrspray-ket írhat fel allergiára. Ha fertőzés az oka, akkor az antibiotikumok rendben lehetnek.
A dohányzásról ismert, hogy károsítja a szaglás képességét, így a dohányzásról való leszokás is segíthet. Ha az orrjárat eltömődött, orvosa megvitathatja a polip vagy a tumor műtéti eltávolítását.
Az orrrákot fül-, orr- és torokorvos vagy fül-orr-gégész diagnosztizálja. Kezelőorvosának először jól meg kell vizsgálnia a daganatot. Megtehetik ezt bizonyos vizsgálatokkal, például orr-endoszkópiával, CT-vizsgálattal, MRI-vel, röntgennel vagy pozitron emissziós tomográfiával (PET-vizsgálat).
Annak végleges megállapításához, hogy a tumor rosszindulatú (rákos) vagy jóindulatú (nem rákos), orvosa biopsziát készít a daganatról. Az orrrák kezelésének lehetőségei közé tartozik a műtét, kemoterápia, sugárterápia, célzott terápia és palliatív ellátás.
