A nyelőcső anatómiája

A nyelőcső az az izmos cső, amely összeköti a torok hátsó részét (vagy garatát) a gyomorral. Fő feladata az élelmiszer, folyadékok és nyál szállítása az emésztőrendszer többi részébe. A folyamán végigfut a nyakon, át a mellkason (mellkasüregen), mielőtt belépne a gyomrot tartalmazó hasüregbe.

Ezt az alapvető szervet számos egészségi állapot befolyásolhatja - leggyakrabban a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD), de többek között a nyelőcsőrák, a gyomorégés és az eozinofil nyelőcsőgyulladás is. Mivel ez a test olyan döntő része, fontos, hogy megértsük, mi a nyelőcső, mit csinál, és milyen körülmények befolyásolhatják.

Ericsphotography / Getty Images

Anatómia

A nyelőcső anatómiájának minden jellemzője tükrözi rendeltetését, mint a táplálékot és folyadékot a testen keresztül juttató rendszer részeként.

Szerkezet

Teljesen felnőtt felnőtteknél a nyelőcső körülbelül 9-10 hüvelyk vagy 23-25 ​​centiméter (cm) hosszú henger, átmérője általában valamivel meghaladja a 3 cm-t. Négyből áll szövetek és izmok rétegei:

• Nyálkahártya: A nyelőcső belső bélése egy lágyréteg-réteg, az úgynevezett nyálkahártya (vagy legbelső nyálkahártya), maga három rétegből áll. Külseje, a hám védősejtekből áll, kötőszövetrétegekkel (lamina propria) és vékony simaizomszalagokkal (muscularis nyálkahártya). Ezt a réteget szintén mirigyek szegélyezik, amelyek elősegítik az emésztést.
• Submucosa: Ez a belső réteg vastag és rostos, a nyálkahártya és a muscularis externa összekapcsolására szolgál. A nyálkahártyával együtt ez a réteg ráncokat okoz a nyelőcsőben. Mint ilyen, felülről nézve ez a szerv csillag alakot képez.
• Muscularis: Ez az izomréteg fel van osztva egy belső részre, amely körkörös izomrostokból áll, és egy külső részre leszálló rostokból.
• Tunica adventitia: Ez a rostos szövet külső rétege egyfajta állványként szolgál a nyelőcsőhöz, rögzítve a környező struktúrákhoz, hogy a helyén tartsa.

Fontos, hogy a nyelőcső izomzata lefelé haladva változik. Ennek a szervnek a felső harmada elsősorban önkéntes (harántcsíkolt) izom; a középső harmad önkéntes és akaratlan (simaizom) izom keveréke, az alsó harmad pedig csak akaratlan izom.

Elhelyezkedés

A garat hátsó részét (hypopharynx) összekapcsolva a gyomorral, a nyelőcső lefelé fut, átjut a mellkas és a hasüregbe. A nyelőcső anatómiája ezen szakasz alapján három szakaszra oszlik:

• Méhnyak: A nyelőcső felső része a nyakon keresztül halad, közvetlenül a gerincoszlop előtt és közvetlenül a légcső vagy a szélcső mögött ül. Ahol a garatból kerül elő, a garat-nyelőcső találkozásánál egy akaratlan izomköteg az úgynevezett felső nyelőcső záróizom (UES), egyfajta ajtaja a szervnek.
• Mellkas: A nyelőcső lefelé haladva hozzáfér a mediastinum nevű mellkas egy részéhez, és a test néhány legfontosabb artériája és vénája közelében halad. Itt párhuzamosan fut az aorta mellkasi részével (a szív fő artériája) és az azygos vénával (amely a vért a mellkasból viszi vissza a szívbe), miközben keresztezi más fontos ereket.
• Hasi: A legalacsonyabb borda szintjén a nyelőcső a hasüregbe jut a rekeszizmon keresztül - a fő légzési izmok - a nyelőcső hiatusának nevezett nyílás útján. Ezen üregbe kerülve lefelé halad a máj bal lebenye mellett, mielőtt a gyomorban végződik. Ezt a találkozási pontot, a gyomor-nyelőcsomópontot egy akaratlan izom másik kötege veszi körül, az alsó nyelőcső záróizom.

Anatómiai variációk

Általánosságban elmondható, hogy a nyelőcső anatómiájának variációi rendkívül ritkák. A legtöbb előfordulás a szerv hosszának kis eltéréseivel függ össze, azonban jelentős és hatásos veleszületett rendellenességek merülnek fel. Ezek tartalmazzák:

• Tracheoesophagealis (TE) sipoly és atresia: Az előbbi esetben a nyelőcső kapcsolódik hozzá, amelynek külön kell lennie a légcsőtől. Amikor a TE-fisztulában szenvedők lenyelik, a folyadék átjuthat a tüdőbe. Ezt az állapotot gyakran atresia kíséri, amelyben a nyelőcső nem egy, hanem két részre formálódik.
• Nyelőcső szűkület: A nyelőcső születéskori fejletlensége szintén szűkülethez, a csatorna szűküléséhez vezethet. Ez egy nagyon ritka rendellenesség, 25-50 000 élveszületésből egynél fordul elő.
• Nyelőcső megduplázása és duplikációs ciszta: A teljes nyelőcső megismétlődése nagyon ritkán fordul elő; azonban gyakoribb a részleges duplikáció, amely a nem rákos ciszták növekedéséhez vezet. Ezek általában a nyelőcső alsó részeiben fordulnak elő.
• Nyelőcső gyűrűk és szövedékek: A gyűrűk és a szövedékek a nyelőcső szövetének redői, amelyek részben vagy teljesen elzárják a nyelőcsövet. Ezek közül az előbbiek arra utalnak, amikor ezek az akadályok az alsó nyelőcsőben fordulnak elő; míg ez utóbbi, amikor egy vékony sejtréteg blokkolja a nyelőcső egy részét vagy egészét.

Funkció

Az emésztőrendszer felső részeként a nyelőcső elsődleges feladata, hogy az ételt és folyadékot a gyomorba vigye. Lenyeléskor az agy aktiválja a felső nyelőcső záróizom (UES) izmait, kinyitja azokat, miközben másokat is ösztönöz a légcső elzárására.

Amint az anyag belép a nyelőcsőbe, a falakra helyezett stressz stimulálja a bennük lévő idegsejteket, elindítva az úgynevezett „perisztaltikát”. A nyelőcső izmai előbb ellazulnak, majd felülről lefelé szorulnak, és az ételt a gyomorba tolják.

Az alsó nyelőcső záróizom, a nyelőcső tövében, ezután szelepként működik, kinyílik, hogy az étel átjuthasson a gyomorba, de zárva van, hogy megakadályozza a gyomorsavak felfelé áramlását.

A nyelőcső másodlagos szerepe a hányás, amikor ételt vagy italt dob ​​ki a gyomorból. Az émelygés hatására az agy bizonyos központjai aktiválódnak, ami retcheléshez vagy száraz fejlõdéshez vezet. Ennek során a gyomrot körülvevő izmok összehúzódni és ellazulni kezdenek, és megnyílik az alsó nyelőcső záróizom.

A hányás utolsó szakaszában a hasi izmok meghúzódnak a gyomor nyomására, míg a rekeszizom összehúzódik és kinyitja a nyelőcsövet, ezáltal az ételt és folyadékokat kiszorítja a testből.

Társított feltételek

Számos állapot befolyásolhatja a nyelőcsövet, a viszonylag enyhe és a sokkal súlyosabb állapotok között. A rendellenességek és betegségek itt önállóan jelentkezhetnek, vagy egy mögöttes állapot részei lehetnek.

Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb nyelőcső-állapotokat:

• Achalasia (dysphagia): A nyelési nehézség sok okból felmerülhet, és a nyelőcső rendellenességét jelentheti. Gyomorégés és mellkasi fájdalom gyakran kíséri az achalasiát.
• Gastroesophagealis reflux betegség (GERD): Gyomorégés akkor fordul elő, amikor a gyomorsavak visszafelé áramlanak, mert az alsó nyelőcső záróizom nem záródik be megfelelően, mellkasi fájdalmat okozva. A GERD a krónikus és súlyos gyomorégés egyik formája, amely köhögéshez, ziháláshoz, émelygéshez, fájdalmas nyeléshez és hányáshoz is vezet.
• Eozinofil nyelőcsőgyulladás (EoE): Ez a nyelőcső krónikus immun- vagy allergiás reakciója, amelyben a fehérvérsejtek felhalmozódnak a belső bélésben. Ez gyulladáshoz vezet, nyelési nehézségeket, csökkent étvágyat, hasi fájdalmat és hányást okoz.
• Nyelőcsőrák: A rákos sejtek kialakulhatnak a nyelőcső belső bélésében, végül elterjedhetnek a többi rétegen. Ezt a szervet a rák két típusa befolyásolja, amelyet a sejtek típusa határoz meg - a laphámsejtes karcinóma és az adenokarcinóma.
• Barrett-nyelőcső: Gyakran a GERD-hez társulva ebben az állapotban a nyelőcső szöveteinek károsodása gyomorégési tüneteket okozhat vagy nem, de mindig növeli az adenokarcinóma kialakulásának kockázatát.
• Nyelőcső szűkület: A nyelőcső rendellenes meghúzása születéskor jelentkezhet (amint azt a fentiekben kifejtettük), rák vagy GERD eredménye lehet, vagy sugárterápia, korábbi műtét, gyógyszerek vagy gyomorfekély eredményeként jelentkezhet.

Kezelés

A nyelőcső állapotainak kezelése azt jelenti, hogy vagy gyomorégést és egyéb tüneteket vesz fel, vagy bármely olyan problémát okoz, amely problémákat okoz. Az életmódváltástól a műtétig mindent fel lehet használni ezen betegségek és rendellenességek átvállalására. A közös kezelési megközelítések a következők:

• Életmódkezelés: A GERD vagy más állapotok miatt fellépő gyomorégés az étrend és az életmód megváltoztatásával vehető igénybe. Bár elkerülhető a savas refluxot kiváltó ételek, a lassú étkezés, a fogyás, a dohányzásról való leszokás és más változások, nem mindig szüntetik meg a problémát, de mindenképpen segíthetnek.
• Gyógyszerek: A krónikus gyomorégés kezelésére többféle gyógyszert írnak fel, beleértve a hisztamin-blokkolókat, például a Tagamet (cimetidin) és a Pepcid (famotidin), a protonpumpa-gátlókat (PPI), mint például a Nexium (ezomeprazol) és a Prilosec (omeprazol) és másokat. A
• Nyelőcsőrák-terápia: A rák kezelésének megközelítései nagyon eltérőek az adott eset alapján; ezek azonban tartalmazhatnak sugárterápiát, kemoterápiát, immunterápiát vagy műtétet. Az orvosok megcélozhatják és lokálisan eltávolíthatják a daganatokat, vagy sugárzás vagy gyógyszerek alkalmazásával dolgozhatnak a rák elpusztításában az egész testben.
• Műtét: A Nissen fundoplikáció a GERD gyakori műtéti kezelése, amelyben a gyomor felső részét az alsó nyelőcső záróizom (LES) köré tekeri. Ez a műtét erősíti a záróizmot a savas reflux megelőzése érdekében.
• Nyelőcső dilatáció: Szűkület esetén az orvosok megkísérelhetik ezt az eljárást, amely magában foglalja egy speciális cső vagy műtéti ballon használatát a nyelőcső fizikai kinyitására. Ez általában egy járóbeteg-beavatkozás, amelyet helyi érzéstelenítés alatt végeznek.