Mik a személyiségzavarok?

A személyiségzavarok között 10 diagnosztizálható pszichiátriai állapot szerepel, amelyeket amentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5).

Mindegyik különálló mentális betegség, amelyet a személyiségjegyek határoznak meg, és amelyek eléggé aggasztóak lehetnek ahhoz, hogy problémákat okozhassanak más emberekkel való egészséges kapcsolatban, és jelentős szorongáshoz vagy károsodáshoz vezethetnek a működés fontos területein.

Seksan Mongkhonkhamsao / Getty Images

Becslések szerint a világ népességének körülbelül 8% -a szenved személyiségzavarban.

Mik a személyiségzavarok?

A személyiség az a gondolkodásmód, érzés és viselkedés, amely különbséget tesz az emberben, mint más emberek. Az egyén személyisége idővel jellemzően ugyanaz marad.

A személyiségzavar olyan gondolkodásmód, érzés és viselkedés, amely:

• Eltér a kultúra elvárásaitól
• Szorongást vagy problémákat okoz a működésében
• Idővel tart

Típusok

A DSM-5 a személyiségzavarokat három csoportba, vagy klaszterbe rendezi a megosztott kulcsfontosságú jellemzők és tünetek alapján. Néhány embernél több személyiségzavar-típus jelei és tünetei lehetnek.

A klaszter

Ezeket a személyiségzavarokat furcsa vagy különc viselkedés jellemzi. A klaszterű A személyiségzavarok általában nagyobb zavarokat tapasztalnak a kapcsolatokban, mert viselkedésüket sajátosnak, gyanúsnak vagy elkülönültnek lehet tekinteni.

A klaszter A személyiségzavarok a következők:

• Paranoid személyiségzavar: Valaki, akinek ez a rendellenessége van, állandóan bizalmatlan és gyanakszik másokkal szemben. Úgy vélik, hogy mások megpróbálják megalázni, ártani vagy fenyegetni.
• Skizoid személyiségzavar: Az ebben a rendellenességben szenvedők távoli, elkülönültek és közömbösek a társas kapcsolatok iránt. Általában magányos emberek, akik inkább a magányos tevékenységeket részesítik előnyben, és ritkán fejezik ki erős érzelmüket.
• Skizotípusos személyiségzavar: Ez magában foglalja a furcsa beszédet, viselkedést és megjelenést, valamint furcsa meggyőződéseket és a kapcsolatok kialakításának nehézségeit. A skizotipikus személyiségzavarral küzdő személyt gyakran furcsának vagy különcnek nevezik, és általában kevés, ha van ilyen, szoros kapcsolata van, vagy túlzott társadalmi szorongása lehet.

B. klaszter

A B klaszteres személyiségzavarokat drámai vagy szabálytalan viselkedés jellemzi. Azok a személyek, akiknek ebből a klaszterből származik a személyiségzavaruk, hajlamosak vagy nagyon intenzív érzelmeket átélni, vagy rendkívül impulzív, színházi, elárasztó vagy törvénysértő magatartást tanúsítanak.

A B klaszter személyiségzavarai a következők:

• Antiszociális személyiségzavar: A tünetek között szerepel a mások jogainak figyelmen kívül hagyása vagy megsértése. Az antiszociális személyiségzavarral küzdő személy, aki nem felel meg a társadalmi normáknak, ismételten hazudhat vagy megtéveszthet másokat, vagy impulzívan viselkedhet.
• Határszakasz személyiségzavar: Ezt jellemzi az interperszonális kapcsolatok instabilitása, az érzelmek, az énkép és az impulzív viselkedés. A határ menti személyiségzavarral küzdő személynek ismételt öngyilkossági kísérletei lehetnek, nem megfelelő intenzív haragot okozhat, vagy folyamatos üresség-érzése lehet.
• Histrionikus személyiségzavar: A hisztionikus személyiségzavarral küzdő emberek kényelmetlenül érezhetik magukat, ha nincsenek a figyelem középpontjában, fizikai megjelenésükkel felhívhatják magukra a figyelmet, vagy gyorsan változó vagy eltúlzott érzelmekkel rendelkeznek.
• Nárcisztikus személyiségzavar: A nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személynek grandiózus fantáziái vagy magatartása lehet, érezheti a jogosultságát, használhatja ki mások előnyeit, vagy hiányozhat az empátia, amelyet gyakran az önérzet mögöttes törékenység vezérel.

C klaszter

A C klaszter személyiségzavaraira szorongás jellemző. Ebben a klaszterben a személyiségzavarral küzdők általában átható szorongást és / vagy félelmet tapasztalnak.

A C klaszter személyiségzavarai a következők:

• Kerülő személyiségzavar: Az elkerülhető személyiségzavarral küzdő emberek nem hajlandók kapcsolatba lépni az emberekkel, hacsak nem biztos benne, hogy kedvelik őket, el vannak foglalva azzal, hogy kritizálják vagy elutasítják őket, vagy úgy tekintenek magukra, hogy nem elég jók vagy szociálisan alkalmatlanok.
• Függő személyiségzavar: A függő személyiségzavarral küzdő egyéneknek nehézségeik lehetnek a napi döntések meghozatala nélkül, mások megnyugtatása nélkül, vagy kényelmetlenül vagy tehetetlennek érezhetik magukat, amikor egyedül vannak, mert attól tartanak, hogy képtelenek gondoskodni magukról.
• Obszesszív-kényszeres személyiségzavar: A rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral küzdő személy túlzottan a részletekre vagy a menetrendre tud koncentrálni, túlzottan dolgozhat, nem engedve időt a szabadidő eltöltésére vagy a barátok számára, vagy erkölcsteljes és értékrendileg hajthatatlan. Habár hasonlóan nevezik, nem azonos a rögeszmés-kényszeres betegséggel (OCD).

Segítséget keres

Ha Ön vagy egy szeretett személye személyiségzavarral küzd, akkor vegye fel a kapcsolatot az Anyagbántalmazási és Mentálhigiénés Szolgáltatások Igazgatóságának (SAMHSA) országos segélyvonalával az 1-800-662-4357 telefonszámon, hogy tájékoztatást nyújtson a környéken lévő támogatási és kezelési lehetőségekről.

További mentálhigiénés forrásokért tekintse meg Nemzeti Segélyvonal adatbázisunkat.

Tünetek

A tünetek a személyiségzavar típusától függően változnak, és enyhétől súlyosig terjedhetnek. Minden személyiségzavar befolyásolja valaki gondolkodását, érzését és viselkedését. Hatalmas konfliktusokat okozhatnak más emberekkel, befolyásolva a kapcsolatokat, a társadalmi helyzeteket és az életcélokat.

A személyiségzavarral küzdő emberek gyakran nem ismerik fel, hogy problémáik vannak, és zavaróak és frusztrálóak lehetnek a körülöttük élők számára.

A személyiségzavarok bizonyos tünetei két kategóriába sorolhatók: önazonosság és interperszonális működés.

Az önazonosság problémái a következők:

• Instabil énkép
• Inkonzisztenciák az értékekben, a célokban és a megjelenésben

Az interperszonális problémák a következők:

• Érzéketlen mások iránt (nem képes átérezni)
• Nehézségek ismerni a határokat maguk és mások között
• Következetlen, elszakadt, túlérzelmi, visszaélésszerű vagy felelőtlen kapcsolattartási stílusok

Összességében nincs egyértelmű megkülönböztetés a nem, a társadalmi-gazdasági osztály és a faj tekintetében. Az antiszociális személyiségzavarban azonban a férfiak meghaladhatják a nőket 6: 1. A határ menti személyiségzavarban a nők meghaladják a férfiak 3: 1 arányát (de csak klinikai körülmények között, nem az általános populációban).

Diagnózis

A DMS-5 szerint a személyiségzavar diagnosztizálásához a következő kritériumoknak kell megfelelniük:

• Krónikus és elterjedt viselkedési minták, amelyek befolyásolják a társadalmi működést, a munkát, az iskolát és a közeli kapcsolatokat
• Tünetek, amelyek a következő négy terület közül kettőt vagy többet érintenek: gondolatok, érzelmek, interperszonális működés, impulzusszabályozás
• A serdülőkorra vagy a korai felnőttkorra visszavezethető viselkedési minták megjelenése
• Olyan viselkedésminták, amelyek nem magyarázhatók más mentális rendellenességekkel, szerhasználattal vagy egészségi állapotokkal

Bár nincsenek laboratóriumi vizsgálatok a személyiségzavarok konkrét diagnosztizálására, az orvos különféle diagnosztikai teszteket - például röntgensugarakat és vérvizsgálatokat - használhat a testi megbetegedések kizárására a tünetek okaként.

A helyes diagnózis nagyon fontos, de nehéz lehet, mivel a személyiségzavarok más mentális betegségekkel is együtt fordulnak elő.

Az a személy, aki megfelel egy személyiségzavar kritériumainak, gyakran megfelel egy vagy több további személyiségzavar kritériumainak is.

Okoz

A személyiségzavarok a legkevésbé ismert és elismert mentális rendellenességek közé tartoznak. Úgy gondolják, hogy a genetikai tényezők és az élettapasztalatok - különösen a gyermekkori káros hatások - kombinációja hozzájárul a személyiségzavar kialakulásához.

A biológiai tényezők mellett a személyiségzavarok kialakulhatnak a zavaró fejlődési környezettel való megbirkózás módjaként. Jelentős összefüggés van a gyermekkori trauma és a verbális bántalmazás története között is.

Egy tanulmány kimutatta, hogy a verbális bántalmazást tapasztalt gyermekeknél háromszor nagyobb volt a határ menti, nárcisztikus, rögeszmés-kényszeres vagy paranoid személyiségzavar felnőttkorban.

A gyermekek magas reaktivitása bizonyos személyiségzavarokkal is összefüggésben van, beleértve az alábbiak iránti érzékenységet:

• Fény
• Zaj
• Struktúra
• Egyéb ingerek

Kezelés

A hangulati rendellenességekhez, például a klinikai depresszióhoz és a bipoláris rendellenességhez képest, viszonylag kevés tanulmány készült arról, hogyan lehet hatékonyan kezelni a személyiségzavarokat. Azonban egyre több olyan bizonyítékon alapuló kezelés létezik, amelyet hatékonyan találnak személyiségzavarok esetén .

A személyiségzavar kezelésének célja általában a következő:

• A szubjektív szorongás és az olyan tünetek csökkentése, mint a szorongás és a depresszió
• Segíteni az embereket abban, hogy megértsék problémáik azon aspektusát, amely önmagukban belső
• A rosszul alkalmazkodó és társadalmilag nemkívánatos magatartás megváltoztatása, ideértve a meggondolatlanságot, a társadalmi elszigeteltséget, az önérvényesség hiányát és az indulatkitöréseket
• Az olyan problémás személyiségjegyek módosítása, mint a függőség, bizalmatlanság, arrogancia és manipulatív képesség

Pszichoterápia

Az Országos Mentális Betegségek Szövetsége (NAMI) többféle pszichoterápiát sorol fel, amelyek hasznosak lehetnek a személyiségzavarok kezelésében:

• Dialektikus viselkedésterápia (DBT), amely megküzdési készségeket és stratégiákat tanít az önkárosítással és öngyilkossággal kapcsolatos késztetések kezelésére, az érzelmek szabályozására és a kapcsolatok javítására.
• A kognitív viselkedésterápia (CBT), a CBT célja, hogy segítsen csökkenteni a tüneteket azáltal, hogy megváltoztatja a helyzet gondolkodásának vagy értelmezésének módját, valamint a mindennapi életben végrehajtott tevékenységeket.
• Pszichodinamikai terápia, amely nagy hangsúlyt fektet a tudattalan elmére, ahol olyan felidegesítő érzések, késztetések és gondolatok helyezkednek el, amelyek túl fájdalmasak ahhoz, hogy valaki közvetlenül nézhesse őket.
• Családterápia, amelynek során a családtagok megtanulják megváltoztatni az egészségtelen reakciókat egymással és hatékony kommunikációs készségeket tanulnak meg.

Gyógyszer

Általában a személyiségzavarok nem nagyon reagálnak a gyógyszerekre, bár egyes gyógyszerek hatékonyan képesek társítani a társult vagy társbetegségben szenvedő depressziót vagy szorongást. Valaki tüneteitől függően az egészségügyi szolgáltató a következők közül egyet vagy többet írhat fel:

• Szorongás elleni gyógyszerek: Ez segít enyhíteni a szorongást, izgatottságot és álmatlanságot.
• Antidepresszánsok: Ezek segítenek javítani a depressziós hangulatban, a haragban vagy az impulzivitásban.
• Antipszichotikumok: Ezek azoknak az embereknek lehetnek előnyösek, akik gyakran elveszítik a kapcsolatot a valósággal.
• Hangulatstabilizátorok: Ezek megakadályozzák a hangulatváltozásokat és csökkentik az ingerlékenységet és az agressziót.

Bonyodalmak

A kezeletlen személyiségzavarral küzdőket veszélyeztetik a szerhasználati rendellenességek, az erőszakos vagy önpusztító magatartás, sőt az öngyilkosság is. Egy kutatási tanulmány szerint az öngyilkossági kockázat 20-szorosára nőtt a személyiségzavaros betegeknél, szemben a nem regisztrált pszichiátriai zavarokkal , és négyszeresére nő az összes többi pszichiátriai betegséghez viszonyítva.

Megbirkózni

A személyiségzavar megbirkózásának elsajátítása kulcsfontosságú. A szakmai támogatás igénybevétele mellett fontos elérni egy támogató barátot vagy családtagot, aki segíthet, ha valaki erős érzelmekkel küzd. Ha nincs senki, akihez fordulhat, hívjon egy segélyvonalat.

• Ismerje a kiváltó okokat: Nem számít, milyen típusú személyiségzavar van valakiben, a megküzdés egyik kulcsa az érzelmi minták és kiváltó okok felismerése. A terapeutával együtt képesnek kell lenniük olyan stratégiák azonosítására, amelyek segítenek kezelni az erős érzelmeket.
• Teljes mértékben vegyen részt a kezelésben: Még akkor is, ha valaki nem érzi jól magát, nem szabad kihagynia a terápiás foglalkozásokat vagy abbahagyni a gyógyszerek szedését anélkül, hogy egészségügyi szakemberrel beszélne. Hasonlóképpen meg kell bizonyosodniuk arról, hogy betartják a rendszeres kinevezéseket.
• Gyakorold az öngondoskodási stratégiákat: A rendszeres testmozgás, valamint a következetes étkezési és alvási ütemtervek segíthetnek megakadályozni a hangulatváltozásokat és kezelni a szorongást, a stresszt és a depressziót. Fontos továbbá a kábítószerek és az alkohol kerülése, amelyek súlyosbíthatják a tüneteket és kölcsönhatásba léphetnek a gyógyszerekkel.