Az áttétes emlőrák kezelésére adott válasz monitorozása

Az áttétes emlőrák kezelésére adott válaszát orvosa szorosan figyelemmel kíséri, és sok tesztet használ annak megállapítására, hogy betegségét kezelik-e vagy előrehaladt-e. Ezen képalkotó vizsgálatok és laboratóriumi vizsgálatok egy részét akkor alkalmazzák, amikor valakinek korai stádiumú vagy áttétes (4. stádiumú) emlőrákot diagnosztizálnak, míg másokat elsősorban az előrehaladott betegség kezelésének figyelemmel kísérésére használnak.

A daganatok az idő múlásával megváltozhatnak, lényegében mozgó célponttá tehetik a sikeres kezelést. Továbbá, az emlőrák kezelése egyes embereknél jobban működhet, mint másoknál, sőt, a betegség lefolyásának bizonyos pontjainál jobb, mint egy másik. Onkológusa szorgalmasan dolgozik azon, hogy a kezelésre adott válaszán felül maradjon, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kezelési rend a lehető leghatékonyabb.

Natalie Faye / Getty Images

Hogyan változhatnak a daganatok

Gyakran úgy gondoljuk, hogy a rák változatlan, de ez nem így van. A rákok folyamatosan alkalmazkodnak a környezetükhöz, gyakran új fehérjéket termelnek, hogy elkerüljék az immunrendszert, és megváltoztatják megjelenésüket, hogy elősegítsék túlélésüket.

A daganat molekuláris jellemzőin kívül a receptor státus is változhat. Például egy tumor lehet, hogy ösztrogénérzékeny volt, amikor először diagnosztizálták, de lehet, hogy ösztrogénreceptor-negatív, amikor újra megjelenik a tüdőben. A daganat első diagnosztizálásakor HER2-pozitív lehet, később azonban HER2-negatív, valószínűleg a terápia miatt.

A tumor heterogenitása egy másik fontos szempont. Ahelyett, hogy az összes azonos sejt tömege lenne, a daganat különböző részeinek más tulajdonságai lehetnek, mint másoknak. Előfordul, hogy a daganat egyik része túlzottan expresszálja a HER2-t, míg a daganat egy másik része vagy egy metasztázis egy másik helyen nem.

Ez egy leegyszerűsített leírás arról, hogy mi történik, de elősegíti annak megalapozását, hogy miért minden emlőrák egyedi.

A daganatok változásai jelentik az olyan kezelésekkel szembeni ellenállást, mint a hormonterápiák, a célzott terápiák és a kemoterápia, amelyek időnként előfordulnak.

Biopsziák

Az áttétes emlőrák monitorozásának egyik legfontosabb első tesztje a rák biopsziája. Orvosa ezt meg fogja tenni annak megállapítására, hogy a minta áttétes emlőrák vagy nem kapcsolódó daganat-e. A biopszia vagy az „újbóli biopszia” legfontosabb oka azonban annak meghatározása, hogy a rák hogyan változhatott az első diagnózis óta.

Képalkotó tanulmányok

Az orvos által ajánlott képalkotó vizsgálatok sok mindentől függenek, a daganatok helyétől az alkalmazott kezelésekig. A közös tesztek a következők:

Olyan területek röntgenfelvétele, amelyeken csontáttétek gyanúja merül fel
Csontszkennelés: Ez a tanulmány radioaktív nyomjelző injekcióját foglalja magában, amelyet képalkotással értékelnek. A csontvizsgálatok hasznosak lehetnek a csontáttétek értékelésében is.
CT-vizsgálatok: Számítógépes tomográfiai (CT) vizsgálat végezhető a has, a medence, a mellkas vagy a fej megtekintésére.
MRI-k: Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) végezhető el annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjon az áttétekről az agyban vagy a test más régióiban.
PET-vizsgálatok: A CT-vel és az MRI-vel ellentétben, amelyek elsősorban a strukturális jellemzőket vizsgálják, a pozitronemissziós tomográfia (PET) vizsgálat a test sejtjeinek működését vizsgálja, kiemelve az aktívan növekvő szöveteket, például a rákos sejteket. A rák terjedésének értékelésén túl a PET-vizsgálatok segítenek megkülönböztetni az olyan területeket, mint a hegszövet és a fibrózis, az aktívan növekvő rosszindulatú daganatoktól.

Korlátozások

Bár a képalkotó tesztek fontos részét képezik a megfigyelési folyamatnak, nem nélkülözik a problémáikat. Fontos megérteni nemcsak előnyeiket, hanem hátrányaikat is. Néhány fontos tudnivaló:

A vizsgálat változásai késleltethetők: Ha éppen befejezte az olyan kezelést, mint a kemoterápia, akkor csüggedtnek érezheti magát, ha a vizsgálat azt mutatja, hogy a daganatának mérete nem változott. Hasznos megérteni, hogy a képalkotó teszt változásainak megjelenése időbe telhet. Például a kezelés miatti daganatméret-csökkenés csak néhány héttel vagy akár hónapokkal a kezelés befejezése után jelentkezhet a vizsgálat során.
A beolvasások nem tökéletesek: függetlenül attól, hogy milyen típusú vizsgálat van, van esély arra, hogy „találjon” valamit, ami egyébként nem jelentene problémát. Minél több teszted van, annál valószínűbb ez. Példaként említhetjük a hasi CT-vizsgálatok során talált jóindulatú májcsomókat, amelyeket nehéz megkülönböztetni a ráktól.
A PET-vizsgálaton kívüli vizsgálatok nem tudják megmondani, hogy „növekszik-e” egy „folt”: Nehéz lehet egy olyan vizsgálaton, mint például a CT-vizsgálat, annak megállapítása, hogy egy „folt” növekvő daganatot jelent-e, vagy egyszerűen hegszövetet hagy maga után rák kezelés. A PET-vizsgálatok segíthetnek megkülönböztetni az aktívan növekvő rákos megbetegedéseket a jóindulatú folyamatoktól, de hamis pozitívumokkal is rendelkezhetnek, amelyek aggodalomra adnak okot, amelyekről kiderül, hogy semmi.
A daganat méretének apró változása értelmetlen lehet: Néhány ember elbátortalanodik, ha a daganat egy centiméterrel nagyobbnak tűnik egy átvizsgáláskor, mint az előzőnél volt. Ha ilyesmivel szembesül, kérdezze meg radiológusát az adott képalkotás korlátairól. Bizonyos esetekben a daganat, amely nagyobbnak vagy kisebbnek tűnhet egy vizsgálat során, tényleges méretében nem változott.

Tumormarker tesztek

A tumormarkerek vagy biomarkerek olyan fehérjék, amelyeket vagy egy tumor választ ki, vagy a szervezet válaszul egy tumorra. Vérvizsgálatokat lehet végezni ezeknek a fehérjéknek az ellenőrzésére, hogy kövesse az áttétes emlőrák előrehaladását.

Ezeknek a markereknek a változása azonban, akárcsak a szkenneléseknél, néhány héttel késhet, miután a daganat megnövekszik vagy csökken.

A képalkotó tesztekhez hasonlóan ezek a tesztek sem tökéletesek. Nem minden emlőrák okozza a biomarkerek megemelkedését, és ha ezek megemelkedtek, annak oka lehet a ráktól eltérő állapot.

Ezeket a teszteket ritkán alkalmazzák egyedül az emlőrák előrehaladásának nyomon követésére, és akkor a leghasznosabbak, ha a szintet idővel követik.

Az orvos által mérhető tumormarkerek a következők lehetnek:

Rák-antigén 15-3 (CA 15-3): A CA 15-3 egy emlőrákos sejtek által előállított fehérje. Az áttétes emlőrákban szenvedők 50-90 százalékánál, de a korai stádiumú emlőrákban szenvedők csak 30 százalékánál található meg. Ennek a biomarkernek a szintje különösen magas azoknál, akiknél csont- vagy májáttét van. A CA 15-3 mérhető a rák kezelésre adott válaszának felmérésére, de a szint változása nem fordulhat elő néhány hétig (gyakran négy-hat), miután a daganat előrehaladt vagy reagál a kezelésre.
Rákantigén 27.29 (CA 27.29): A CA 27.29 egy fehérje, amelyet egy MUC-1 néven ismert gén állít elő, és amely egyes emlőrákos sejtek felszínén található.A többi markertől eltérően a CA 27.29 az egyetlen fehérje, amely kifejezetten jelzi az emlőrák sejtjeinek jelenlétét. Bár ezt a tesztet jelenleg nem használják a korai stádiumú emlőrákban szenvedő nők kiújulásának nyomon követésére, úgy gondolják, hogy egy emelkedés körülbelül öt hónappal előfordulhat, mielőtt egy személy egyébként tudatában lenne annak, hogy rákja kiújult. Csakúgy, mint a CA 15-3 esetében, a mellráktól eltérő állapotok emelhetik ezt a fehérjét, és az emelkedések jelentős ideig (két-három hónapig) fennmaradhatnak a rák hatékony kezelése után is. Orvosa rendelhet CA 15-3 vagy CA 27.29 tesztet, de általában nem mindkettőt.
Karcinoembrionális antigén (CEA): A CEA egy nem specifikus fehérje, amely megemelkedhet a rákos betegeknél, valamint számos más állapotra, beleértve a dohányzást is, reagálva.
Keringő daganatsejtek: A vér monitorozása a keringő daganatsejtek (teljes sejtek vagy daganatsejtek részei, amelyek elszakadtak és beléptek a véráramba) újabb megközelítés az áttétes rák értékelésében és követésében. Habár továbbra is többnyire vizsgálati jellegű, most egy tesztet engedélyeztek metasztatikus emlőrákban szenvedő nőknél történő alkalmazásra.

Várakozás a teszt eredményeire

A legtöbb ember bizonyos fokú szorongást fog érezni, miközben a vizsgálatok vagy a laboratóriumi vizsgálatok eredményeit várja, függetlenül attól, hogy a kezelés során mikor hajtották végre őket. Különösen az áttétes emlőrák esetén sok vizsgálati eredmény várhat.

Nem vagy egyedül, ha elméd felidézi (és rögzíti) az esetleges forgatókönyveket arról, hogy mik lehetnek az eredmények - és ami még fontosabb, mit jelenthetnek.

Ezekben a várakozási időszakokban számos dolgot megtehet a megbirkózáshoz:

Kérdezzen az eredmények időzítéséről és arról, hogyan fogadja őket.
Legyen válogatós a beolvasás időzítésével kapcsolatban. Ha a nap előbb elvégzi, akkor a nap végére elolvashatja, így egyik napról a másikra megtakaríthatja a stresszt. Ha a hét elején teszteljük, megkímélhetjük a stressztől, ha a hétvégére várunk.
Kérj meg valakit, hogy csatlakozzon hozzád, amikor zavaró tényezőként megy a vizsgára.
Nézzen meg egy vicces filmet, menjen vígjátékba, vagy tegyen bármit, ami mosolygásra késztet.