Milyen vizsgálatokkal diagnosztizálható a Parkinson-kór?

Jelenleg nincsenek olyan vizsgálatok, amelyek végérvényesen diagnosztizálhatják a Parkinson-kórt. A diagnózis az orvos klinikai megállapításain alapul, valamint a tapasztalt tünetekről készített jelentésével együtt.

Azokban a helyzetekben, amikor egy idősebb ember a Parkinson-kór jellegzetes jellemzőivel rendelkezik, és reagál a dopamin-helyettesítő terápiára, nem valószínű, hogy előnye lenne a további vizsgálatoknak vagy képalkotásnak.

További vizsgálatok a Parkinson-kórban

Más helyzetekben, ahol a diagnózis talán nem olyan egyértelmű, a fiatalabb személyek érintettek, vagy vannak olyan atipikus tünetek, mint a remegés, amely mindkét kezet érinti, vagy egyáltalán nem remeg, további vizsgálatok segíthetnek. Például a képalkotás szerepet játszhat az esszenciális remegés és a Parkinson-kór megkülönböztetésében. Fontos az is, hogy megerősítsük a Parkinson-kór kezdeti klinikai diagnózisát egy invazív kezelési eljárás, például sebészeti DBS (mély agyi stimuláció) előtt.

MRI a Parkinson-tesztben

A neurológiai munka során végzett egyik leggyakoribb teszt az MRI-vizsgálat, és azt gondolhatja, hogy az agyat érintő betegség, például a Parkinson-kór kivizsgálása során ez a képalkotó teszt szükségszerű lenne. A Parkinson-kór összefüggésében azonban az MRI nem különösebben hasznos. Megvizsgálja az agy szerkezetét, amely minden intenzív célra normálisnak tűnik ebben a betegségben. Az MRI azonban jelezhető, ha a tünetek fiatalabb (55 évesnél fiatalabb) embereknél jelentkeznek, vagy ha a klinikai kép vagy a tünetek progressziója nem jellemző a Parkinson-kórra. Ezekben a helyzetekben az MRI alkalmazható egyéb rendellenességek kizárására, például agyvérzés, daganatok, hydrocephalus (a kamrák kitágulása) és a Wilson-kór (a réz felhalmozódásából eredő betegség, amely remegést okozhat fiatalabb egyéneknél).

Speciális képalkotás

A speciális képalkotás, mint például a PET-vizsgálat és a DaT-vizsgálat, „funkcionálisabb” jellegű. Míg az MRI az agy anatómiájának képalkotására irányul, ezek a felvételek információt nyújtanak az agy működéséről. A DaTscans olyan injektált szert használ, amely alapvetően kiemeli a dopamintermelő idegsejteket azáltal, hogy hozzájuk kötődik. Egy speciális kamera lehetővé teszi a képalkotó anyag koncentrációjának megtekintését. Minél több szer észleli a kötődést az agy bizonyos területein, annál nagyobb a dopamintermelő idegsejtek vagy idegsejtek sűrűsége, ezért annál magasabb maga a dopaminszint. A kóros dopaminszinttel járó betegségekben, például a Parkinson-kórban, kevésbé lesz látható a dopamin aktivitása. Bár ez hasznos lehet a Parkinson-kór által érintett agy és az esszenciális remegés megkülönböztetésében, ahol a dopaminszint normális, ez nem segít megkülönböztetni a Parkinson-kórt más parkinsonizmusoktól, például a többszörös rendszer atrófiájától vagy a progresszív szupranukleáris bénulástól.

A PET-vizsgálatok információkat nyújtanak az agy működéséről is, és segíthetnek a különböző neurodegeneratív rendellenességek, például a Parkinson-kór azonosításában. De a DaTscannal ellentétben ezt úgy teszik, hogy megnézik, hogyan használja az agy a glükózt. A glükózhasználat sajátos mintái jellemzőek a különböző rendellenességekre. A PET-vizsgálatokat azonban inkább a kutatás területén használják, mint a klinikai területen.

A lényeg az, hogy más betegségekkel - például a magas vérnyomással vagy a cukorbetegséggel - ellentétben nincs végleges diagnosztikai tesztünk a Parkinson-kórra. Annak ellenére, hogy a képalkotás segíthet a klinikusoknak a Parkinson-kór diagnózisának megerősítésében, ha más ok gyanúja merül fel, nem képes megkülönböztetni a Parkinson-kórt a Parkinson-kór egyéb okaitól. Végül ezek a képalkotó technikák csak egy tapasztalt orvos klinikai értékelésének keretében hasznosak, és csak bizonyos esetekben befolyásolják a menedzsmentet.

Remélhetőleg az objektív bizonyítékok hiánya a közeljövőben megváltozik, és a biomarkerek kilátása megváltoztatja a betegség diagnosztizálását és kezelését.