Az enterális idegrendszer (ENS) a gyomor-bél traktusban található. Ez a szenzoros neuronok, motoros neuronok és interneuronok rendszere, amely a nyelőcsőtől a végbélig terjed. Az autonóm idegrendszer (ANS) része, amely magában foglalja a szimpatikus idegrendszert és a paraszimpatikus idegrendszert is.
Az ANS felelős a testben lévő akaratlan folyamatokért. Az ENS az ANS része, amely szabályozza a gyomor-bél traktus emésztési funkcióit. Belső bemenetet kap a gyomor-bél traktusból, és külső inputot az agyból és az ANS más részeiből az emésztés szabályozása érdekében.
KTS Design / Science Photo Library / Getty Images
Anatómia
Annak ellenére, hogy az ENS az emésztőrendszerben található, néha "második agynak" nevezik. Általánosságban elmondható, hogy az "enterális" a bélre vagy a vékonybélre utal.
Az ENS a központi idegrendszer (CNS) segítségével működik, de bizonyos funkcióit az emésztési folyamatban is képes ellátni anélkül, hogy kommunikálna az aggyal.
Szerkezet
Az ENS egy nagy, hálószerű hálózat. 200-600 millió idegsejtet tartalmaz, az ENS-ben három különböző típusú neuron létezik: efferens (motoros), afferens (szenzoros) és interneuron.
Az efferens idegek üzeneteket továbbítanak a központi idegrendszerből más szervekbe, és felelősek a perisztaltikáért, az emésztőrendszer simaizmainak hullámszerű mozgásáért, amely az étel meghajtását annak hosszában szabályozza.
Az afferens idegek reagálnak arra, amit az ember eszik és iszik, és elviszi üzeneteit az emésztőrendszerből és a központi idegrendszer felé.
Elhelyezkedés
Felnőtteknél az ENS körülbelül 30 láb hosszú lehet, mert egészen a hason át nyúlik a nyelőcsőtől a végbélig. Az ENS idegsejtjei több ezer klaszterbe vannak csoportosítva, amelyeket ganglionoknak neveznek, amelyek nagyrészt két fő hálózatban találhatók: a myenterikus plexusban és a submucosalis plexusban.
A myentericus plexus elsősorban efferens neuronokat tartalmaz, és körülveszi az emésztőszerveket a nyelőcső alsó része és a végbélnyílás között. A submucosalis ganglionok elsősorban szenzoros neuronokat tartalmaznak, és a vékonybélben és a vastagbélben elhelyezkedő plexusokat képeznek.
Anatómiai variációk
Számos különböző típusú betegség és állapot befolyásolja az ENS-t. Vannak veleszületett rendellenességek (olyan állapotok, amelyekkel az ember születik), amelyek befolyásolják az ENS egyes részeit, és nehézségeket okozhatnak az emésztésben.
Ezen állapotok súlyossága széles skálán mozog, ami szórványosan tüneti és progresszív jellegű, súlyos fogyatékossághoz vezethet. Az ENS betegségnek és sérülésnek is kitett. Hatással lehetnek emésztőrendszeri rendellenességek, gyulladás vagy más állapotok, például cukorbetegség.
Funkció
Az ENS felelős a nyelőcső és a belek emésztési folyamatának különböző aspektusaiért. Kifejezetten reagál az emésztés változó igényeire, például étrend megváltoztatásával, vagy ha vírus vagy baktérium befolyásolja a gyomor-bél traktust.
Afferens és efferens idegei révén összeköti az agyat és az emésztőrendszert, amelyek oda-vissza továbbítják az üzeneteket a központi idegrendszer és az ENS között. Az ENS szabályozza a váladékot, a véráramlást, a hormon felszabadulást és a mozgékonyságot (az étel mozgását az emésztőrendszeren keresztül), amelyek mind az emésztési folyamat részét képezik.
Az ENS az étrend alapján másképp viselkedik, vagy ha az emésztőrendszer zavarai vannak, például idegen baktériumok vagy vírusok vannak, amelyek megbetegedést okozhatnak.
A Cajal intersticiális sejtjeinek nevezett sejtek az ENS-ben helyezkednek el az emésztőrendszer izomrétegei között. Ezek a sejtek koordinálják a perisztaltikát: a simaizom lassú összehúzódása az emésztőrendszerben, amely az ételt és a hulladékot mozgatja.
Az ENS szabályozza a bevitt ételekre és italokra adott reakciókat is. Például az ENS hányással és hasmenéssel reagálhat baktériumok vagy vírusok okozta ételmérgezés esetén.
A mikrobiota, amely az emésztőrendszerben található baktériumok, vírusok és gombák összetétele, szintén hatással lehet az ENS-re. A mikrobiota változásai befolyásolhatják az ENS viselkedését az emésztés szabályozásában.
A központi idegrendszer azonban az emésztőrendszer különböző részeit és működését is ellenőrzi, beleértve a gyomor váladékát és az önkéntes bélmozgást.
Társított feltételek
Az ENS az emésztőrendszer jelentős részét ellenőrzi. Emiatt az ott található idegsejtek sérülése vagy megzavarása befolyásolhatja az emésztést. Több különböző feltételt azonosítottak, amelyek részben vagy egészben az ENS problémája miatt keletkeztek.
Hirschsprung-kór
A Hirschsprung-kór ritka veleszületett állapot, amelyben az ENS-ganglionok egy része nem alakul ki a vastagbél utolsó részében. Ezáltal a bél képtelen elmozdítani az ételt a bél egy részén és befejezni a bélmozgást. A leggyakoribb kezelés a bél érintett részének eltávolítása.
Nyelőcső Achalasia
A nyelőcső achalasia a nyelőcső ritka autoimmun állapota. A myentericus ganglionok idegeit megtámadja a szervezet immunrendszere, és kevésbé képesek működni, ami azt eredményezi, hogy képtelenek lenyelni az ételt.
A betegség tünetei és súlyossága széles skálán mozog. A tünetek közé tartozik a nyelési képtelenség, köhögés, gyomorégés, regurgitáció, mellkasi fájdalom és hányás.
A kezelés magában foglalhatja a léggömb kitágulását (amely az esetek többségében hatékony), gyógyszereket (például nitrátokat vagy kalciumcsatorna-blokkolókat) és műtétet az alsó nyelőcső záróizom rostjainak elvágására.
Gasztroparézis
A gasztroparézis jelentése "megbénult gyomor". Ez leírja ennek a betegségnek a fő jelét - azt, hogy az étel nem ürül ki időben a gyomorból. A gasztroparézis oka az esetek majdnem felében ismeretlen, de cukorbetegséghez is társulhat. Van néhány kutatás, miszerint egy másik ok a gyulladás következménye lehet.
Úgy gondolják, hogy az ENS idegsejtjeiben bekövetkező változások (akár rendellenességek, akár gyulladások miatt még vizsgálják) gasztroparézis kialakulásához vezethetnek. A kezelés magában foglalhatja a cukorbetegség kezelését (azokban az esetekben, amelyek hozzájáruló tényező), az étrend megváltoztatása, a gyógyszeres kezelés, a tubusos táplálás és az elektromos stimuláció.
Krónikus idiopátiás intesztinális obstrukció (CIIP)
A CIIP egy ritka rendellenesség, ahol a bél úgy viselkedik, mintha elzáródott volna, de az obstrukciónak nincs mechanikai oka. Ez az állapot előfordulhat születéskor, vagy idővel előrehaladhat. A CIIP-nek többféle formája létezik. Az okot nem mindig azonosítják. Bizonyos esetekben a CIIP-t az ENS károsodása okozhatja.
A CIIP-vel élő minden egyén számára nincs külön kezelés. Ehelyett a menedzsment gyakran a betegség tüneteinek, például hányinger, hányás, fájdalom, hasi duzzanat és székrekedés enyhítésére összpontosít.
A kezelés magában foglalhatja bármely alapbetegség és olyan gyógyszer kezelését, mint az antibiotikumok, antiemetikumok, prokinetikák és triciklusos antidepresszánsok. Szükség lehet részleges vagy teljes parenterális táplálkozásra is. Szükség esetén a bél dekompressziójára szolgáló műtét, a bél reszekciója vagy (nagyon ritkán) a béltranszplantáció is alkalmazható.
Rehabilitáció
Az ENS létfontosságú a gyomor-bél traktus megfelelő működéséhez. Sértés vagy sérülés esetén az emésztési folyamat szenved. Az a képesség, hogy az ENS-t pozitív módon befolyásolják az emésztési rendellenességek kezelésében, folyamatos kutatási terület.
Különösen az őssejtterápiát vizsgálják az ENS rehabilitációjára, ha sérül. Különböző gyógyszerek is működnek az ENS-en, hogy megváltoztassák működését azáltal, hogy például különböző szintű hormonokat vagy emésztőszekréciót bocsátanak ki.
