A Wolff-Parkinson-White szindróma (WPW) egy veleszületett szívbetegség, amely szívritmuszavarokat okozhat. A WPW-vel született embereknél jellemző változások vannak az elektrokardiogramon (EKG), és gyakran szupraventrikuláris tachycardia (SVT) alakul ki, egy olyan gyors aritmia, amely gyakran súlyos szívdobogást, könnyedséget és fáradtságot okoz. Ezenkívül néha a WPW-ben szenvedő embereknek más, veszélyesebb típusú szívritmuszavaruk lehet.
Jeffrey Hamilton / Getty ImagesMi az a WPW?
A WPW-ben szenvedő emberek rendellenes elektromos csatlakozással születnek, amely az egyik pitvarhoz (a szív felső kamrájához) csatlakozik az egyik kamrához (a szív alsó kamrájához). Ezeket a rendellenes elektromos kapcsolatokat nevezzükkiegészítő utak. A kiegészítő utak létrehozzák azokat az elektromos feltételeket, amelyekben kóros szívritmus léphet fel.
Miért fontosak a kiegészítő utak?
A kiegészítő útvonal „extra” elektromos kapcsolatot hoz létre az átrium és a kamra között, és ezzel teljessé teszi a potenciális elektromos áramkört. Ez a rendellenes áramkör szokatlan szívritmusok vagy arritmiák kialakulását teszi lehetővé.
A kiegészítő utak biztosítják a beállítást egy bizonyos típusú ritmuszavarhoz - az SVT néven ismert atrioventrikuláris reciprokáló tachycardia (AVRT). Az AVRT egyfajta reentráns tachycardia.
Az AVRT során az elektromos impulzus a pitvarból a kamrába a normál út (vagyis az AV csomópont) segítségével jut el, majd a kiegészítő útvonalon keresztül visszatér az átriumba (vagyis „visszahozza” az átriumot). Az elektromos impulzus ezután folyamatosan foroghat az áramkör körül, ami aritmiát okozhat. Az impulzus a kamrától az átriumig halad a kiegészítő útvonalon, mert az AVRT leggyakoribb típusában ez az egyetlen irány, amelyben a kiegészítő útvonal képes villamos energiát vezetni.
Miben különbözik a WPW a tipikus AVRT-től?
A különbség e tipikus AVRT és a WPW-vel látott AVRT között az, hogy WPW-ben a kiegészítő útvonal képes elektromos impulzusok vezetésére mindkét irányban - a pitvartól a kamráig, valamint a kamrától az átriumig.
Ennek eredményeként a WPW-ben a reentráns tachycardia során az elektromos impulzus képes haladni a kiegészítő útvonalon a kamrákba, majd az AV csomóponton keresztül visszatér az pitvarokba, majd visszafelé halad a kamrákhoz vezető kiegészítő útvonalon - és ez megtarthatja megismételve ugyanazt az áramkört. Ez ellentétes haladási irány, mint a tipikus AVRT-ben szenvedő betegeknél.
Miért különleges probléma a WPW?
A WPW kiegészítő útvonalának azon képessége, hogy elektromos pitvarokat vezessen a pitvarokból a kamrákba, három okból fontos.
Először is, a normális sinus ritmus során az pitvarokon átterjedő elektromos impulzus az AV csomóponton és a kiegészítő úton keresztül is eljut a kamrákba. A kamráknak ez a "kettős" stimulációja megkülönböztető mintát hoz létre az EKG-n - konkrétan a QRS komplex "elcsúfításának", amelyet "delta hullámnak" neveznek. A delta hullám jelenlétének felismerése az EKG-n segíthet az orvosnak a WPW diagnózisának felállításában.
Másodszor, a WPW-vel látott AVRT során az elektromos impulzus a kamrákat kizárólag a kiegészítő útvonalon keresztül stimulálja (ahelyett, hogy a normális, AV csomóponton haladna). Ennek eredményeként a QRS komplex a tachycardia során rendkívül rendellenes formát ölt, ami SVT helyett kamrai tachycardiára (VT) utal. A WPW által okozott AVRT hibája a VT számára nagy zavart és felesleges riasztást okozhat az egészségügyi személyzet részéről, és nem megfelelő terápiához vezethet.
Harmadszor, ha a WPW-ben szenvedő betegnek pitvarfibrillációja alakul ki - olyan aritmia, amelyben a pitvarok rendkívül gyors ütemben generálnak elektromos impulzusokat -, akkor ezek az impulzusok szintén továbbhaladhatnak a kiegészítő úton, és a kamrákat szintén rendkívül gyors ütemben stimulálhatják, ami veszélyesen gyors szívverés. (Normális esetben az AV csomópont megvédi a kamrákat a pitvarfibrilláció alatt a túl gyors ingerléstől. Ez a védelem elvész, ha a kamrákat a kiegészítő útvonalon stimulálják.) Tehát WPW-s betegeknél a pitvarfibrilláció életveszélyes problémává válhat. A
Tünetek a WPW-vel
A WPW által okozott SVT tünetei megegyeznek bármely SVT tünetével. Ezek közé tartozik a szívdobogás, a szédülés vagy a szédülés és a rendkívüli fáradtság. Az epizódok általában néhány perctől több óráig tartanak.
Ha pitvarfibrilláció lép fel, akkor a rendkívül gyors pulzus eszméletvesztéshez vagy akár szívmegálláshoz vezethet.
A WPW kezelése
A WPW-ben SVT-t előállító reentráns áramkör magában foglalja az AV csomópontot, a vagus ideg által gazdagon ellátott struktúrát. Tehát a WPW-ben szenvedő betegek gyakran abbahagyhatják az SVT-epizódokat, ha lépéseket tesznek a vagus ideg tónusának növelésére, például Valsalva manővert, vagy néhány másodpercre arcukat jeges vízbe merítik. Néhány ember számára, akiknek csak ritka az SVT epizódja, ez a kezelés elegendő lehet.
Az antiaritmiás gyógyszerek alkalmazása az ismétlődő ritmuszavarok megelőzésére a WPW-ben csak kissé hatékony, és ezt a megközelítést manapság nem nagyon használják.
Azonban a WPW kiegészítő útját általában (az idő 95% -ában) teljesen ki lehet küszöbölni ablációs terápiával, amely során a kiegészítő útvonalat gondosan feltérképezik és ablálják. Az ablációs terápia szinte mindig a legjobb megoldás olyan betegeknél, akiknek ritmuszavarai vannak WPW-vel.
Továbbá, mivel a pitvarfibrilláció kezdete WPW-ben veszélyesen gyors pulzushoz vezethet, és mivel a pitvarfibrilláció gyakori (és talán gyakoribb a WPW-ben szenvedőknél, mint az általános populációban), még a WPW-ben szenvedő tünetmentes emberek is megfontolhatják az ablációt .
Egy szó Verywellből
A WPW, a szív elektromos rendszerének veleszületett rendellenessége, olyan szívritmuszavarokkal társul, amelyek súlyos tüneteket okozhatnak. A WPW-vel rendelkező embereket kardiológusnak kell értékelnie, és gyakran részesülnek a végleges kezelésben az állapot kiküszöbölése érdekében.
.jpg)
