A szívelégtelenség okai és kockázati tényezői

A szívelégtelenségnek számos lehetséges oka lehet, amelyek mindegyike közös szívvel gyengíti a szívet. A szívelégtelenséget olyan szív- és érrendszeri problémák okozhatják, mint a szívroham, a szívkoszorúér-betegség (a szív erek belsejének károsodása) és a magas vérnyomás (magas vérnyomás), valamint más betegségek és állapotok, például cukorbetegség és elhízottság.

Az életmódbeli tényezők, mint például a dohányzás és az aktivitás hiánya, jelentős szerepet játszanak, mivel gyakran ezek adnak helyet ezeknek az aggodalmaknak. A genetikai állapot, a hipertrófiás kardiomiopátia, szintén meglehetősen gyakori ok.

A szívizmok hosszú ideig tartó megterhelése akadályozza a hatékony véráramlást addig a pontig, hogy folyadék halmozódik fel a szívben és a tüdőben, végül pedig felesleges folyadék a végtagokban.

Az olyan tünetek, mint a légszomj, a fáradtság és az ödéma (a kéz és a láb duzzanata) a szívelégtelenségre jellemző gyengült szívműködés eredménye.

Kardiovaszkuláris

A szívelégtelenség okai közül a legjelentősebbek a szívbetegségek megelőzése. Egyesek gyakran együtt fordulnak elő, és egymást okozhatják. Például a magas vérnyomás hozzájárul a koszorúér-betegséghez, amely szívrohamhoz vezet.

A szívelégtelenséget okozó leggyakoribb kardiovaszkuláris problémák:

Hipertónia: A magas vérnyomás a férfiak és a nők vezető oka. A hosszú ideje fennálló magas vérnyomás hozzájárul a koszorúér-betegséghez, amely a szívroham egyik fő oka (a kapcsolódó károsodások gyengítik a szívet, néha kudarchoz vezetnek). Önmagában a magas vérnyomás is hozzájárul a szívelégtelenséghez, mert amikor a szív évek óta magas nyomásnak ellenáll, az izmok kevésbé hatékonyak lehetnek.

CAD (koszorúér-betegség): A koszorúerek azok az erek, amelyek táplálékkal és oxigéntartalmú vérrel látják el a szívet. A CAD azt a folyamatot írja le, amelynek során a koszorúerek belseje keskeny, merev és szabálytalan lesz. Ezek az egészségtelen erek hajlamosak a koleszterin, törmelék és vér felhalmozódására. Végül vérrögök akadályozhatják őket, ami szívrohamot okozhat.

MI (miokardiális infarktus): A szívinfarktus akkor fordul elő, amikor a vérrög teljesen elzárja a koszorúerek egy vagy több részét, megszakítva a vér áramlását a szív egy részében. Ha a szívizom egyes területeit megfosztják a vértől, előfordulhat, hogy soha többé nem működnek ugyanúgy, gyengébbé válva a szívroham által érintett szakaszokban. Ezáltal a szív pumpáló funkciója kevésbé hatékony, ami szívelégtelenséghez vezet.

A szívinfarktust általában "szívrohamnak" nevezik.

A meggyengült szívizmok hajlamosak megnyúlni, és ennek következtében a szív pumpáló kamrái, tipikusan a bal kamra, kitágulnak (megnagyobbodnak). A kitágult kamra nagyobb mennyiségű vért tartalmaz, így a vér viszonylag gyenge pumpáló hatásával több vért lehet kidobni.

Ezenkívül a szív belsejében fellépő nyomás növekszik, ami a folyadék visszahúzódását okozza a tüdőben, ami tüdődugulást okoz. A szívritmuszavarok (szabálytalan szívverés), amelyek életveszélyesek lehetnek, szintén gyakoriak a dilatált kardiomiopátiában szenvedőknél.

Aorta szelep szűkület: Az aorta szűkület az aorta szelep szűkülete, ami nagymértékben növeli a szív bal kamrájában a nyomást és a stresszt. Ez idővel szívelégtelenséghez vezet.

Diasztolés szívelégtelenség: Diasztolés szívelégtelenség esetén a szívműködés romlik, mert a szívizom megmerevedik. A merevség megakadályozza, hogy a szív ellazuljon, ahogy kell, és ez megnehezíti, hogy a szívdobbanások között megfelelően töltse ki a vért.

Következésképpen az egyes szívverésekhez pumpált vér mennyisége viszonylag csökken, ami fáradtságot és rossz testtűrést eredményez. A szív kitöltésére képtelen vér "visszahúzódik" a tüdőbe, pulmonalis torlódást produkálva.

Gyermekkori szívbetegségek: A veleszületett gyermekkori szívbetegségek, például anatómiai szív- vagy tüdőhibák, szelep-rendellenességek és az aorta szerkezetét érintő rendellenességek, szívelégtelenséget okoznak.

Kezelés nélkül a veleszületett szívbetegségben szenvedő kisgyermekeknél néhány éven belül szívelégtelenség alakulhat ki.

A műtéti javítást vagy a szívátültetést gyakran tekintik terápiás lehetőségnek a szívizmok túlzott megterhelésének enyhítésére, az elsődleges hiba hatásán túl.

Szisztémás

Bár egyértelmű, hogy látjuk, hogy a kifejezetten a szívvel kapcsolatos betegségek és állapotok hogyan vezetnek szívelégtelenséghez, vannak más okok is, amelyek kevésbé nyilvánvalóak.

Cukorbetegség: A cukorbetegeknél sokkal gyakrabban fordul elő szívelégtelenség. Míg a cukorbetegség hozzájárul olyan állapotokhoz, mint a CAD és az MI, közvetlenebbül diabéteszes kardiomiopátiát is okozhat. A cukorbetegség számos sejtmechanizmus diszregulációját okozhatja a szívben, ami kardiomiopátiához vezet.

Kemoterápia: A rák kezelésében alkalmazott bizonyos erős gyógyszerek, különösen az Adriamycin (doxorubicin), szívtoxicitást okozhatnak, ami szívelégtelenséghez vezet.

Sok más kockázati tényezőtől eltérően a kemoterápia gyorsan okozhat szívelégtelenséget.

Szülés: A szülés utáni kardiomiopátia egyfajta szívelégtelenség, amely a szüléssel jár. Míg ez az állapot általában agresszív kezeléssel oldódik, a jövőben hosszú távon magas a szívelégtelenség kialakulásának kockázata, különösen a jövőbeli terhességek esetén.

Súlyos stressz: A stressz-kardiomiopátia, más néven „megtört szív-szindróma” a hirtelen fellépő, súlyos szívelégtelenség egyik formája, amelyet extrém érzelmi trauma vált ki.

Alvási apnoe: Az alvási apnoe olyan állapot, amelyet alvás közben a légzés rövid megszakításai jellemeznek. Míg az alvási apnoe általában nem végzetes, a hosszú távú kezeletlen alvási apnoe számos súlyos egészségi állapothoz vezet, például a szívelégtelenséghez. A kapcsolat pontos mechanizmusa nem teljesen világos.

Genetikai

A szívelégtelenség genetikai alapjainak megértése egyre növekszik. A szívelégtelenség kialakulására való hajlam örökletes hatása aggodalomra ad okot, de egy örökletes állapot is, amely köztudottan genetikai, hipertrófiás kardiomiopátia. És mint említettük, a genetikai természetű gyermekkori szívbetegségek szintén szívelégtelenséghez vezethetnek.

Genetikai hajlam: A kutatások kimutatták, hogy a szívelégtelenség gyakran bizonyos fokig örökletes állapot, azonban a tünetek sokfélesége, a betegség prognózisa és a specifikus gének közötti kapcsolat még nem bizonyított.

Körülbelül 100 gént azonosítottak szívelégtelenséggel.

Hipertrófiás kardiomiopátia: Ezt a genetikai állapotot a szívizom megvastagodása jellemzi. Gyermekkorban, serdülőkorban vagy felnőttkorban kezdhet tüneteket produkálni. A merevség rontja a szív kitöltését, és rendkívüli légszomjhoz vezethet, különösen edzés közben.

A szívizom megvastagodása szintén elzáródást okozhat a bal kamrában, hasonlóan az aorta szűkületnél tapasztaltakhoz. Néhány hipertrófiás kardiomiopátiában szenvedő embernél fokozott a hirtelen halál kockázata.

Életmód

Általánosságban az életmódbeli tényezők hozzájárulnak a szívelégtelenséget megelőző és okozó szívbetegségek némelyikéhez, nem közvetlenül magához a szívelégtelenséghez.

Elhízás: Az elhízott felnőttek és fiatal felnőttek fokozottan veszélyeztetettek a szívelégtelenség kialakulásában. Ez részben annak köszönhető, hogy a szívnek keményebben kell dolgoznia ahhoz, hogy túlsúlyos állapotban elegendő vért biztosítson a testnek.

Az elhízás a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a CAD kockázati tényezője is, amelyek mind szívelégtelenséghez vezetnek.

Dohányzás és drogfogyasztás: Általánosan ismert, hogy a dohányzás az MI egyik kockázati tényezője, és ez legalább részben annak köszönhető, hogy a szokás hozzájárul a CAD-hez. A kábítószereket, például a metamfetamint, szintén szívelégtelenséghez kötik.

Ülő életmód: Kimutatták, hogy a hosszan tartó inaktivitás, amelyet általában hosszú ideig rendszeresen ülőnek neveznek, növeli a szívelégtelenség esélyét.

Az egész napos mozgás és a rendszeres testmozgás (heti 4-5 alkalomként meghatározva) a szívelégtelenség alacsonyabb gyakoriságával társult.

A szív és a légzés alkalmassága: Ez leírja a szív és a tüdő hatékony működését. Fejlesztheti szívritmusát, ha rendszeresen részt vesz olyan tevékenységekben, amelyek növelik a pulzusát, ami idővel megerősíti a szívizmait, lehetővé téve számukra, hogy nagyobb erővel pumpáljanak.

Javíthatja a légzési alkalmasságát, ha rendszeresen részt vesz olyan tevékenységekben, amelyek gyorsabb légzést okoznak, és ez a tüdejét arra ösztönzi, hogy hatékonyabban vegyen be oxigént a testébe.