Rhonchi és Rales

A Rhonchi és a rales olyan tüdőhangok, amelyek sztetoszkóppal hallhatók. Az orvosi szakemberek hallgatják a légzési hangokat, az auskultációnak nevezett folyamatot annak érdekében, hogy felderítsék és segítsék a lehetséges tüdőbetegségek diagnosztizálását.

A hangok különféle jellemzői, például az, hogy belégzéskor vagy kilégzéskor hallják-e őket, jelezhetik, hogyan mozog a levegő a tüdőn keresztül, és fontos nyomokat adhatnak, amelyek a lehetséges betegségfolyamatok feloldására szolgálnak.

Rhonchi

A Rhonchit néha szonorikus zihálásnak nevezik, mert hasonlítanak egy másik zihálásnak nevezett lélegző hanghoz. Ezeket alacsony hangú, folyamatos légzési hangoknak nevezhetjük, amelyek hasonlítanak a horkoláshoz vagy a gurgulázáshoz. Rhonchi a légzés lejárati szakaszában hallható legjobban (amikor kilégzik).

Okoz

Rhonchi akkor fordul elő, ha váladék vagy elzáródás van a nagyobb légutakban. Ezek a légzési hangok olyan állapotokkal társulnak, mint krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), bronchiectasis, tüdőgyulladás, krónikus bronchitis vagy cisztás fibrózis.

Néha, amikor köhög, elég hosszú ideig eltávolítja a váladékot, hogy a hangok egy ideig megálljanak, visszatérnek, amikor a váladék (nyálka) visszaépül a légutakba.

Rales

A raleseket néha ropogásnak is nevezik, ami jól jellemzi a hangzásukat, amelyet gyakran leírnak úgy, mint egy papírdarab gyűrődését vagy két tépőzáras darab széthúzását.

A rákokat tovább finom vagy sima formákként különböztetik meg, a finom ráncok (vagy ropogások) magas hangmagasságúak, a durva rákok (vagy ropogások) pedig alacsonyabbak. Nem folyamatosak, és inspirációból (belégzéskor) hallhatók.

Okoz

Úgy gondolják, hogy a rales akkor fordul elő, amikor a tüdőben lévő apró légzsákok, az úgynevezett alveolusok, váladék jelenlétében hirtelen felnyílnak. Ez azonban nem teljesen világos.

A ralesetek jelenlétével járó állapotok közé tartozik a tüdőgyulladás, az atelectasis (olyan állapot, amely miatt az alveolusok összeomlanak a tüdő bizonyos területein), a tüdő fibrózisa és a szívelégtelenség.

Főbb különbségek Rhonchi és Rales között

Ha Ön egészségügyi szakember, nehéz lehet megkülönböztetni a rhonchi és a durva rákot, de az ilyen típusú légzési hangok közötti fő különbségek megértése segíthet a hallottak helyes azonosításában.

• A Rhonchi folyamatos jellegű, míg a rales nem, és úgy tűnik, hogy nincs ritmusa, amely egybeesik a légzési sebességgel.
• A Rhonchi-t általában a lejárat során hallják, míg a rales-t inspirációra.
• A Rhonchi köhögés után rövid időre eltűnhet (vagy elválaszthatja a nyálka szekrécióját), miközben ennek általában nincs vagy csak csekély hatása van a rákra.

Diagnózis

A diagnózis mellett a légzési hangok hallgatása a légzési állapot előrehaladásának figyelemmel kísérésének egyik formája. Ez a szakasz azonban a következő lépésekre összpontosít, amelyeket meg kell tenni egy adott diagnózis rögzítése után, miután egy egészségügyi szakember rhonchit vagy tompulást azonosított az auskultáción.

Érdemes megjegyezni, hogy a diagnosztikai vizsgálatok megkezdése előtt gondoskodni kell azonnali légzési problémák kezeléséről, mint például az oxigéntelítettség csökkenése.

Ha először tapasztalja a rhonchit vagy a ralesst, és az oka ismeretlen, a következő diagnosztikai tesztek közül néhány előnyös az ok azonosításában:

• Mellkas röntgen
• Köpetkultúrák
• Tüdőfunkciós tesztek
• Bronchoscopy
• Szívvizsgálatok (ha szívelégtelenség gyanúja merül fel)

Kezelés

Az egyén kezelése a rhonchi és a rales miatt másképp fog kinézni, attól függően, hogy az orvos milyen mérlegeléssel rendelkezik, valamint bármilyen olyan alapbetegségtől, amely ezeket a légzési hangokat okozhatja.

A kezelés azonban általában vagy a tünetek azonnali enyhítésére, vagy a kiváltó ok kezelésére összpontosít (néhány kezelés hatékony lehet mind a tünetek enyhítésének, mind a kiváltó ok kezelésének).

A képzett orvosok és nővérek mellett a légzőterapeuták gyakran az orvosi csapat elengedhetetlen részei, és fontos szerepet játszanak az említett kezelés végrehajtásában.

Tünetek enyhítése

Az oxigén beadását gyakran használják a tünetek azonnali enyhítésére, és gyakran szükséges az általános jólét és az egészség érdekében. Páratartalom néha hozzáadható az oxigénhez (általában aeroszolos, steril vízzel vagy sóoldattal), ami segít a felesleges nyálka fellazításában, elvékonyodásában és feloszlásában, és kényelmesebb és kevésbé irritálhatja a légutakat.

A felesleges váladék enyhítésére szolgáló egyéb módszerek legalább ideiglenesen enyhítik a tüneteket, és magukban foglalhatják az orr-garat elszívását és a fokozott folyadékadagolást (gyakran intravénásan).

A nővér vagy a légzőterapeuta arra is ösztönözheti Önt, hogy gyakoroljon testmozgást (általában felkeléssel és járással), vagy köhögjön a felesleges váladék kezelése érdekében. Bizonyos esetekben a légzőterapeuták más módszereket is alkalmazhatnak, például ütőhangokat (a mellkas rázása vagy rezgése) vagy oszcillációt a váladék mozgatására.

Az inhalációs gyógyszereket, beleértve a hörgőtágítókat, mint például az Albuterol, a Ventolin vagy a Proventil (szalbutamol), gyakran használják a tünetek azonnali enyhítésére. Ezek a gyógyszerek a légutak tágulását (átmérőjük növelését) eredményezik, amely lehetővé teszi, hogy több levegő jusson át a légutakon és érje el a tüdőt.

Ezeknek a gyógyszereknek a gyakori mellékhatásai közé tartozik a megnövekedett pulzusszám, remegés és idegesség érzése. Nem szabad kombinálni más gyógyszerekkel, beleértve bizonyos szívgyógyszereket és antidepresszánsokat.

A mögöttes ok kezelése

Mivel a rhonchi és a rales egyes kiváltó okai különböznek egymástól, ez a szakasz néhány gyakori kiváltó ok példájára összpontosít, és röviden felvázolja számukra a különféle kezeléseket. Például, ha az ok bakteriális tüdőgyulladás, az antibiotikumok szükséges kezelés lehet.

Az atelectasis kezelése gyakran fokozott testmozgás, köhögés és mély légzés, és ha érzéstelenítést alkalmaztak, időre lehet szükség az érzéstelenítő anyagcseréjéhez (a test elhagyása).

A rhonchi és rales jelenlétéhez hozzájáruló krónikus légzőszervi megbetegedések, például cisztás fibrózis, COPD vagy szívelégtelenség kezelése sokkal bonyolultabb lehet.

Ez magában foglalhatja bizonyos gyógyszerek beadását, étrendi vagy egyéb életmódbeli változásokat, alacsony áramlású oxigénadagolást, vagy akár szív- vagy tüdősebészeti beavatkozásokat, például szívkatéterezést vagy transzplantációt.

Minden egyén körülményei és az azt követő kezelések egyediek lesznek, de a mögöttes állapot kezelésének célja ugyanaz lesz.