A nem myeloablatív őssejt-transzplantációk vagy a „mini-transzplantációk” egy viszonylag új típusú allogén perifériás őssejt-transzplantációk, amelyek nem igénylik a velő ablációját (kitörlését) a hagyományos őssejt-transzplantációk mértékéig. Csökkentett intenzitású allogén transzplantációnak is nevezik őket.
Sudoki / iStock
Hogyan működnek
A hagyományos őssejt-transzplantációkban a betegek rendkívül nagy dózisú kemoterápiát kapnak, sugárzással vagy anélkül, hogy a velőt eltöröljék, vagy „ablálja”. Ezután donor őssejtek infúzióját kapják a vérsejt-termelés és az immunitás felélesztése érdekében.
A hagyományos őssejt-transzplantációkban alkalmazott intenzív kemoterápia és sugárzás nem biztos, hogy az egyetlen felelős a rák remissziójában elért sikereikért. A nem myeloablatív őssejt-transzplantációk jóval kisebb dózisú kemoterápiát alkalmaznak a pozitív eredmény elérése érdekében.
Graft vs. malignitás
Az ilyen típusú transzplantáció potenciális sikerének alapelvét „graft-versus-malignancia” (GVM), „graft-versus-tumor” vagy „graft-versus-leukemia” hatásnak nevezzük. Miután a donor őssejteket beinjektálták a befogadóba, az „új” immunrendszer felismeri, hogy a megmaradt rákos sejtek rendellenesek, és elpusztítja őket.
Különbség a mieloablatív őssejt-transzplantációkkal szemben
A nem myeloablatív transzplantációk elsősorban abban különböznek, hogy mi történik a transzplantáció előtt. A mieloablatív transzplantációkhoz képest a mini transzplantációk sokkal alacsonyabb és kevésbé mérgező dózisú kemoterápiát és sugárzást alkalmaznak, majd ezt követik a donor őssejtek infúziója. Ez a folyamat kihasználja a graft vs malignitás hatását, miközben kevésbé mérgező a recipiensre.
A hagyományos őssejt-transzplantációkhoz hasonlóan a mini-transzplantációk is magukban hordozzák a graft vs. gazda betegség kockázatát, amelyben az átültetett sejtek idegennek tekintik a sejtjeit és támadnak.
Használ
Ez a típusú transzplantáció jó lehetőség lehet azoknak a betegeknek, akik idősebbek, vagy más olyan betegségben szenvednek, amelyek képtelenek lennének elviselni a rendszeres transzplantációk toxikus kemoterápiás hatásait.
A nem myeloablatív őssejt-transzplantációnak szerepe lehet olyan betegek kezelésében is, akik remisszióban vannak magas kockázatú rákkal, például akut mieloid leukémiával, vagy akik egy korábbi őssejt-transzplantáció után visszaestek.
A kutatók a nem myeloablatív őssejt-transzplantáció sikereit vizsgálják szilárd tumoros daganatokban szenvedő betegeknél is, mint például emlő és vese, valamint egyéb egészségügyi állapotok, például szklerózis multiplex esetén.
Mivel az adományozott sejtek érése eltart egy ideig, ezeket a transzplantációkat általában nem alkalmazzák, amikor a rák a legfejlettebb stádiumban van.
Hatékonyság
A nem myeloablatív transzplantátumokat különböző típusú vérrákok kezelésére alkalmazták, beleértve a Hodgkin- és a non-Hodgkin-limfómát, a mielómát és a leukémiát. A válaszadási arány változatos volt a vizsgálatok során.
Ez egy nagyon új eljárás, az elsőt kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt végezték el, így korlátozott hosszú távú kutatások állnak rendelkezésre az ilyen típusú transzplantációkhoz kapcsolódó előnyökről és kockázatokról. A kezdeti ígéretes eredmények azonban reményt adnak azoknak a betegeknek, akik egyébként nem tudnának őssejt-transzplantációt kapni, különösen az 50 és 75 év közöttiek.
