Az asztmát a tünetek súlyossága szerint osztályozzák a megfelelő kezelés irányítása érdekében. A rohamok gyakorisága és súlyossága, az inhalátor használatának áttekintése és a tüdőfunkciós tesztek mellett az orvos osztályozhatja a betegséget a következő kritériumok alapján:A szakértői testület jelentése 3 (EPR-3) Iránymutatások az asztma diagnosztizálásához és kezeléséhezEzután a kezelést egy vagy több gyógyszer alkalmazásával lehet lebonyolítani úgy, hogy a betegséget ne kezeljük túl, sem pedig kevésbé.
Anna Koldunova / Getty Images
Az EPR-3 irányelvek a következők voltak2007-ben adta ki az Asztma Oktatási és Megelőzési Program Országos Koordinációs Bizottsága (NAEPPCC). 2020 decemberében a NAEPPCC kiadta az EPR-4 irányelveket, amelyekben az osztályozási kritériumok változatlanok maradtak, de a 12 éves és idősebb gyermekek és felnőttek asztma kezelésének további hat aspektusát frissítették, többek között az inhalációs kortikoszteroidok leghatékonyabb alkalmazását, a legjobb módszereket a beltéri asztma kiváltó tényezőinek és az immunterápia legjobb gyakorlatainak enyhítésére.
Az EPR-3 irányelvek az Egyesült Államokban a leggyakrabban alkalmazott asztmás kezelés szakaszában. Vannak más, nemzetközileg alkalmazott irányelvek, köztük az Asztmára vonatkozó Globális Kezdeményezés (GINA) által kiadott irányelvek. Az évente frissített GINA irányelveket az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) és a Maryland-i Bethesdában található Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézettel együttműködésben hozzák létre.
Hogyan készülnek az asztmás osztályozások
Az EPR-3 irányelvek szerint az asztma súlyosságának értékelése öt specifikus értéken alapul, amelyek egy része objektív (egyértelmű diagnosztikai intézkedésekkel), mások pedig szubjektívek (az egyén tapasztalatai és észlelései alapján).
Az asztma súlyosságának osztályozásakor a következő öt jellemzőt értékelik:
- Tünetek, nevezetesen az asztmás roham naponta vagy hetente történő előfordulása
- Éjszakai ébredések, az a szám, ahányszor a tünetek naponta, hetente vagy havonta felébresztenek
- Mentő inhalátor használata, naponta vagy hetente hányszor kell rövid hatású inhalátort használni az akut asztma tüneteinek kezelésére
- Zavar a normális tevékenységbe, annak szubjektív értékelése, hogy tünetei miként befolyásolják a mindennapi feladatok elvégzésének képességét
- Tüdőfunkció, a tüdő kapacitásának és a tüdő erejének értékelő mérése tüdőfunkciós tesztekkel (PFT)
Ezek az értékek együtt megkülönböztethetik az asztma súlyosságát a négy osztályozás egyikébe: enyhe intermittáló, enyhe perzisztens, mérsékelten perzisztens vagy súlyos perzisztens. Ezek az osztályozások adják meg az alapot, amelyből a kezelési döntések születnek.
Ideális esetben az asztmát az első diagnosztizáláskor és a kezelés megkezdése előtt osztályozzák. Ezután a betegség bármely szakaszában értékelhető és átsorolható, ha a kezelés nem képes hatékonyan ellenőrizni a tüneteket.
Diagnosztikai folyamat
Az asztmát a tüdőfunkció alapján osztályozzák, amelyet spirometriának nevezett nem invazív teszttel mérnek, amely mind a tüdő kapacitását, mind a tüdő erejét értékeli.
Osztályozási szempontból két intézkedés van az értékelésben:
- Kényszerített kilégzési térfogat egy másodperc alatt (FEV1), az a levegőmennyiség, amelyet egy másodperc alatt erőteljesen ki tud vezetni a tüdőből
- FEV1 / FVC arány, az a légmennyiség, amelyet egy másodperc alatt erőteljesen ki lehet szívni, ahhoz a levegőmennyiséghez képest, amelyet akkor lehet kilélegezni, amikor a tüdő teljesen megtelt
A jósolt tartomány alatti értékek (az életkor, a nem és a magasság alapján) obstruktív tüdőbetegségre utalnak, mint például az asztma.
A többi értéket (tünetek, éjszakai ébredés, mentő inhalátor használata, testi fogyatékosság) a beteggel folytatott interjú során lehet megszerezni.
Az értékelésbe beleszámít az is, hogy orális kortikoszteroidokra (szteroidokra) volt-e szükség súlyos rohamok kezelésére. Az orális szteroidok évenkénti szükségességének száma - általában vészhelyzetben - önmagában meghatározhatja, hogy a betegség időszakos vagy tartós-e.
A kezelési reakció figyelemmel kísérése
Az értékelés felhasználható az egyén kezelésre adott reakciójának nyomon követésére is. Az asztmás osztályozás elvégzése után az értékelést két-hat hét múlva megismételjük, hogy kiderüljön, működik-e a kezelés. Ha nem sikerül az asztma kontrollja, akkor ki kell igazítani a kezelési tervet.
Tekintettel arra, hogy az EPR-3 egyes értékei szubjektívek, van hely az eredmények értelmezésére. Ha kétségei vannak a megállapításokkal kapcsolatban, kérjen szakképzett pulmonológustól egy második véleményt.
Asztma osztályozások
Az asztma besorolási rendszer célja a megfelelő kezelés irányítása, sem a betegség nem megfelelő kezelése (a kezelés sikertelenségének és a betegség idő előtti előrehaladásának előidézése), sem a túlzott kezelés (korai gyógyszer-tolerancia és a mellékhatások fokozott kockázatához vezet).
Az értékelés alapján az asztma az alábbiakba sorolható:
Enyhe, időszakos asztma
Az asztmát enyhe időszakosnak tekintik, ha az alábbiak bármelyike vagy az összes igaz:
- A tünetek hetente két vagy kevesebb napon jelentkeznek.
- Az éjszakai tünetek havonta két vagy kevesebb nap jelentkeznek.
- A mentő inhalátorokat hetente kétszer vagy kevesebbszer (vagy egyáltalán nem) használják.
- A tünetek nem korlátozzák a szokásos tevékenységeket.
- A tüdőfunkció meghaladja az életkor, nem és magasság alapján előre jelzett érték 80% -át.
Enyhe, tartós asztma
Az asztma enyhe perzisztensnek tekinthető, ha az alábbiak bármelyike vagy az összes igaz:
- A tünetek hetente több mint két napon jelentkeznek, de nem minden nap.
- Az éjszakai tünetek havonta háromszor-négyszer jelentkeznek.
- A mentő inhalátorokat hetente kétszer többször használják, de nem minden nap, és legfeljebb naponta egyszer.
- Az asztmás rohamok enyhén rontják a szokásos napi tevékenységeket (annyira, hogy az emberek észrevegyék, vagy nem.)
- A tüdőfunkció meghaladja az életkor, nem és magasság alapján előre jelzett érték 80% -át.
Mérsékelt tartós asztma
Az asztma mérsékelten tartósnak tekinthető, ha az alábbiak bármelyike vagy az összes igaz:
- A tünetek naponta jelentkeznek.
- Az éjszakai tünetek hetente többször, de nem éjszakánként.
- A mentő inhalátorokat naponta használják.
- Az asztma tünetei mérsékelten károsítják a normális tevékenységeket (elég ahhoz, hogy a körülötted lévő emberek észrevegyék).
- A tüdőfunkció kevesebb, mint az előre jelzett érték 80% -a, de több mint 60%.
Súlyos perzisztáló asztma
Az asztma súlyos perzisztensnek tekinthető, ha az alábbiak bármelyike vagy az összes igaz:
- A tünetek naponta többször jelentkeznek.
- Az éjszakai tünetek gyakoriak, gyakran éjszaka.
- A mentő inhalátorokat naponta többször használják.
- Az asztma tünetei súlyosan rontják a normális működés képességét.
- A tüdőfunkció kevesebb, mint az előre jelzett érték 60% -a.
VAGY
FEV1 több mint 80%
—
FEV1 / FVC normális
—
FEV1 / FVC normális
—
A FEV1 / FVC 5% -kal csökkent
—
A FEV1 / FVC több mint 5% -kal csökkent
Besorolás fiatalabb gyermekeknél
12 év alatti gyermekeknél az asztma besorolásának egyetlen változata a FEV1 / FVC arány. Míg az FEV1 / FVC arány gyakran normális lehet asztmás felnőtteknél, fiatalabb gyermekeknél ez kevésbé igaz.
A gyermekek asztmás besorolását részben a FEV1 / FVC arányok követik:
- Enyhe szakaszos: az FEV1 / FVC meghaladja az előre jelzett érték 85% -át.
- Enyhe perzisztens: az FEV1 / FVC meghaladja az előre jelzett érték 80% -át.
- Mérsékelt perzisztens: az FEV1 / FVC az előre jelzett érték 75-80% -a.
- Súlyos perzisztens: az FEV1 / FVC az előre jelzett érték 75% -a alatt van.
A kezelési megközelítések
Az asztma besorolásának végső célja a megfelelő kezelés irányítása. Az osztályozás alapján a kezelés hat strukturális lépés szerint rendezhető. Minden egyes lépésnél a kezelések bonyolultabbá válnak, és nagyobb a mellékhatások kockázata.
Nem mindig van világos határ között, hogy mikor kell vagy nem szabad elindítani egy lépést. Míg az enyhe, időszakos asztmát szinte mindig csak mentő inhalátorokkal kezelik, a tartós asztma gyakran megköveteli az ítélet felhívását a gyógyszerek megfelelő kombinációjának kiválasztására az asztma tüneteinek kezelésére.
Miután egy személynél közepesen tartósan asztmát diagnosztizáltak, a kezelési döntéseket inkább asztmás szakembernek, mintsem háziorvosnak kell felügyelnie.
Az asztma kontrolljának elérése esetén a szakember jobban megfelel annak eldöntésére, hogy a kezelések egyszerűsíthetők-e vagy mikor csökkenthetők az adagok.
Az időszakos vagy tartós asztma kezelésére ajánlott gyógyszerek a következők:
- Rövid hatású béta-agonisták (SABA), például albuterol, más néven mentő inhalátorok
- Inhalált kortikoszteroidok (ICS), általában naponta vagy szükség szerint a légúti gyulladás csökkentésére
- Hosszú hatású béta-agonisták (LABA), például Singulair (montelukast), amelyeket naponta alkalmaznak a légúti túlérzékenység csökkentésére.
- Hosszú hatású muszkarin antagonisták (LAMA), egy lehetséges alternatíva a LABA hozzáadásához az ICS terápiához olyan emberek számára, akik nem tolerálják vagy nem segítik őket a LABA-k
- A leukotrién receptor agonisták (LTRA), mint a Zyflo CR (zileuton), szájon át a légúti gyulladás csökkentése érdekében
- Cromolyn-nátrium vagy nedokromil, név szerint hízósejt-stabilizátorok, hasznosak allergia okozta asztma tüneteinek kezelésében
- A teofillin, egy régebbi gyógyszer, amelyet néha kombinációs terápiában alkalmaznak
- Xolair (omalizumab), monoklonális antitest, amelyet súlyos allergiás asztma kezelésére használnak
- Orális kortikoszteroidok (OCS), amelyeket általában sürgősségi esetekre vagy súlyos, tartósan asztmás betegek számára tartanak fenn
A lépések és az ajánlott kezelések életkor szerint változnak.
(előnyben részesített)
(szükség esetén a tünetek enyhítésére)
VAGY
Singulair
(szükség esetén a tünetek enyhítésére)
VAGY
Közepes dózisú ICS önmagában
(előnyben részesített)
(szükség esetén a tünetek enyhítésére)
VAGY
Szükség szerint egyidejű ICS + SABA
(egy specifikus LABA) egyetlen inhalátorban
egyetlen inhalátorban
VAGY
Nagy dózisú ICS + LAMA
-test-for-dementia.jpg)
.jpg)
