A mielóma multiplex a fehérvérsejtek egyik formája, konkrétan a plazma sejtek, a B-sejtek egy típusa. A mielóma multiplex vérrák, nem szilárd daganat.
2020-ban 32 270 új myeloma multiplexes eset fordult elő, ami az összes új rákos eset 1,8% -át teszi ki az Egyesült Államokban. Az ötéves túlélési arány 53,9%. és évente 12 830 becsült halálesetet okoznak myeloma multiplexben, ami az összes rákos halálozás 2,1% -át teszi ki.
Számos tényező befolyásolhatja a túlélési arányokat, például az életkor és az általános egészségi állapot. A myeloma multiplex túlélési aránya 1975 óta csaknem megduplázódott.
Mi az a mielóma multiplex?
A plazmasejtek immunsejtek, amelyek a csontvelőben keletkeznek. Antitesteket hoznak létre, hogy megvédjék a testet a fertőzéstől. A mielóma multiplexben néhány plazmasejt rákossá válik és szaporodik. Ennek eredményeként a csontvelő nem termel elég egészséges sejtet, és a túlzott antitesttermelés elárasztja a vért. A plazma sejtek felépülnek a csontvelőben, és daganatot képeznek a csontokban az egész testben.
UCSF / Getty Images
Túlélési árak
A túlélési arány a betegség stádiuma szerint jelentősen változik. Ha például az 1. stádiumban diagnosztizálják és kezelik, akkor jobb a túlélési aránya, mint akkor, ha a 2. vagy 3. stádiumú myeloma multiplexet diagnosztizálnák.
A myeloma multiplex túlélési arányát a Nemzeti Rákkutató Intézet SEER programja által gyűjtött epidemiológiai adatok alapján becsülik meg. A mielóma multiplexet a jelenlévő daganatok száma alapján osztályozzák, és lokalizáltnak (egy tumor) vagy távoli (sok daganat a testben) írják le.
Ezek a túlélési arányok nem veszik figyelembe a személyes kockázati tényezőket. Például, ha egy távoli mielóma multiplexben szenvedő személy minden szempontból gondoskodik az egészségéről, akkor a túlélés valószínűsége jobb lehet, mint az azonos állapotú, de nem egészséges életmódot folytató ember.
A túlélést befolyásoló tényezők
A myeloma multiplex előrejelzése arra utal, hogy az állapot hogyan fog fejlődni és változni az idő múlásával. Számos olyan tényező, amely nem jelenik meg a SEER-adatokban, befolyásolhatja az egyén prognózisát, beleértve a betegség stádiumát is.
A betegség szakasza
A mielóma multiplex stádiumát két specifikus fehérje - az albumin és a béta-2-mikroglobulin - szintje határozza meg. Az albumin az egészséges vér egyik alkotóeleme, és a béta-2-mikroglobulin emelkedett a vérrákban.
A myeloma multiplex stádiumai a Nemzetközi Állomásrendszer által meghatározottak szerint:
- 1. szakasz: Ebben a szakaszban a béta-2-mikroglobulin szintje kevesebb, mint 3,5 milligramm (mg) / liter (L). Az albumin szintje általában 3,5 g (g) / deciliter (dL) vagy több.
- 2. szakasz: A béta-2-mikroglobulin kevesebb, mint 3,5 mg / l, az albumin pedig kevesebb, mint 3,2 g / dL. Ezt a stádiumot jellemezhetik a 3,5 mg / l-nél nagyobb és 5,5-nél kisebb béta-2-mikroglobulin-szintekkel is. mg / l bármilyen albuminszint mellett.
- 3. szakasz: A béta-2-mikroglobulin szint 5,5. mg / L vagy annál nagyobb mennyiségű albumin
Kor
Az életkor a túlélésre is hatással van. Az ebben a betegségben szenvedő fiatalok esélye nagyobb a prognózisban.
Tünetek
A mielóma multiplex bizonyos hatásai, különösen a veseelégtelenség, alacsonyabb túlélési esélyekhez vezethetnek. Egy vizsgálatban a myeloma multiplexben szenvedő betegek 16% -ának volt a medián teljes túlélése 13 hónap, szemben a komplikáció nélküli betegek átlagos 41 hónapos túlélésével.
A mielóma multiplex gyakori és ritka tünetei és szövődményei
Laboratóriumi értékek
A klinikai és laboratóriumi eredmények segíthetnek meghatározni a daganat növekedési sebességét, a betegség mértékét, a tumor biológiai összetételét és a terápiára adott választ. Ezeknek a prognosztikai teszteknek a szintjének megállapítása a kezelés korai szakaszában megalapozza a betegség progresszióját és a terápiára adott válasz mérését.
Kromoszóma-rendellenességek
A myeloma multiplexhez kapcsolódó rendellenességeket azonosítottak a 14. és a 17. kromoszómában. Az ilyen rendellenességekkel rendelkező betegek általában alacsonyabb túlélési arányt tapasztalnak, mint azok, akiknek nincs.
Számos genetikai rendellenesség tükrözi a kezelésekre való reagálást, és felhasználható a kezelés specifikus formáinak irányításához.
Génkifejezés
A kutatók gén expressziós profilalkotással több myeloma betegség gént találtak, ami a myeloma multiplex génalapú osztályozási rendszerének kidolgozásához vezetett. Egy tanulmány összesen 156 gént talált, köztükFGFR3ésCCND1, magas fokozott expressziót mutatott myeloma multiplex esetekben.
A kezelés válasza és kiújulása
Az ember túlélési arányát az is befolyásolhatja, hogy mennyire reagál a kezelésre. A válaszokat a vérszérumban vagy a vizeletben található monoklonális fehérjék szintjével mérjük. Az alábbiak szerint osztályozzák őket:
- Teljes válasz: Nincs bizonyíték kóros plazma sejtekre
- Nagyon jó részleges válasz: A kóros monoklonális fehérje 90% -kal csökken
- Részleges válasz: A kóros monoklonális fehérje 50% -os csökkenése
- Minimális válasz: A kóros monoklonális fehérje csökkenése 25–49% -kal
- Stabil betegség: A kezelés folyamán nincs változás a betegségben
- Progresszív betegség: A rák tovább fejlődik a kezelés alatt vagy után
Még a sikeres kezelés után is, a myeloma multiplexnek magas a kiújulási aránya. A myeloma multiplex számos másodvonalas terápiája pozitívan befolyásolhatja ezekben az esetekben a túlélési arányt. A lenalidomid-dexametazon második vonalbeli kezelési kombinációja egy vizsgálatban 37% -kal csökkentette a halálesetet vagy a betegség további progresszióját.
Amit tehetsz
Bizonyos életmódbeli tényezők, például az étrend és a testmozgás, növelhetik az ember myeloma multiplex kockázatát, de nem világos, hogy ezeknek a kockázati tényezőknek a megváltoztatása befolyásolja-e a túlélési arányt. A pozitív életmódbeli változások azonban segíthetnek a mielóma multiplex egyes tüneteinek kezelésében, mint például a fáradtság, a csontok és a vesék egészsége.
Diéta
A magas kalciumtartalmú ételek hozzájárulhatnak a csontok egészségének megőrzéséhez, beleértve a tejtermékeket, a zöld leveles zöldségeket, a dióféléket és az ehető csontokkal rendelkező halakat.
A túl sok fehérje vagy kálium negatívan befolyásolhatja a vesét, ha a veséjét myeloma multiplex érinti.
A bőséges mennyiségű friss gyümölcs és zöldség megszerzése és a feldolgozott élelmiszerek elkerülése hozzájárulhat az egészség megőrzéséhez, megakadályozva a gyulladás terhét a testén.
Gyakorlat
Mivel a testmozgás támogatja az immunfunkciókat és segít megelőzni a fáradtságot, célszerű a mérsékelt testmozgást beépíteni az életébe. A testmozgás javítja a veseműködést is, mert javíthatja a létfontosságú anyagcsere tényezőket, például a vércukorszintet, a testsúlyt és a plazma lipideket.
A mielóma multiplexben szenvedők választhatnak alacsony intenzitású edzéseket, például gyors séta, könnyű kocogás vagy alacsony ellenállású kerékpározás.
A csontok egészségi állapotát a rendszeres testmozgás is pozitívan befolyásolhatja - de a gyakorlati program megkezdése előtt, mielőma multiplexes kezelés esetén, figyelembe kell venni a csontelváltozás lehetséges helyének intenzitását, időtartamát és szempontjait.
Csökkentse a fertőzés kockázatát
Mivel a mielóma multiplexben szenvedő betegek immunrendszere legyengült, fontos a fertőzés kockázatának csökkentése. Gyakori és gyakran végzett kézmosás segít csökkenteni a csírákat, például a vírusokat és baktériumokat.
A tömegtől való távolmaradás, kézfertőtlenítő használata akkor is segíthet, ha nem tudja megmosni a kezét, és kerülje az arc megérintését.
Az influenza vagy a tüdőgyulladás elleni oltások szintén hozzájárulhatnak a fertőzés kockázatának csökkentéséhez. Kezelése és betegsége azonban befolyásolhatja az élő oltásokra való jogosultságát.
Kerülje a zuhanást
Mivel a mielóma multiplex gyengíti a csontokat, fontos megelőzni az olyan sérüléseket, mint az esések. Kerülje el a zuhanást, ahol csak lehetséges, ismerje korlátait, szükség esetén segédeszközöket használjon, és helyezzen kapaszkodókat az otthon olyan területeire, ahol esésveszély állhat fenn.
Egy szó Verywellből
A mielóma multiplex diagnózisa elsöprőnek érezheti magát, de a kezelések új előrelépései hozzájárulhatnak az általános prognózis és a túlélés javításához. Az olyan proteaszóma-gátlók kifejlesztése, mint a Velcade (bortezomib), a Kryprolis (carfilzomib) és a Ninlaro (ixazominb), nagy ígéretet mutattak mind a túlélési arány növelésében, mind az ezen állapotban szenvedők kimenetelének javításában. Megfelelő kezeléssel és életmódbeli változásokkal minimalizálhatja a betegség hosszú életre gyakorolt hatását.