Tudjon meg többet az oxigén deszaturációs indexről (ODI) alvás közben

Ha volt egy alvási tanulmánya az obstruktív alvási apnoe értékelésére, akkor kétségtelenül van néhány kérdése a teszt eredményeit leíró jelentésben használt terminológiával kapcsolatban. Az egyik lehetséges mérés, amelyet oxigén deszaturációs indexnek (ODI) neveznek, különösen zavaró lehet. Mi az oxigén deszaturációs index?

Ismerje meg, hogy ez az intézkedés hogyan segíthet az olyan súlyosabb alvási apnoe azonosításában, amely az oxigénszint csökkenésével és más hosszú távú egészségügyi következményekkel, például szívbetegséggel és demenciával járhat.

Mi az ODI?

Az oxigén deszaturációs index az alvás óránkénti száma, ahányszor a vér oxigénszintje bizonyos mértékben csökken a kiindulási értékhez képest. Ezeket az oxigénszint csökkenéseket deszaturációknak nevezzük.

Az ODI-t általában a szokásos alvásvizsgálatok részeként mérik, például diagnosztikai poliszomnogrammal, otthoni alvási apnoe teszteléssel vagy egynapos oximetriával.

Lehet, hogy nem olyan pontos, ha az alvási szakaszokat nem mérik a teszteléssel, mivel az indexet a teljes felvételi időre lehet átlagolni, amely magában foglalhatja az ébren töltött időt is.

Az ODI-t oximéterrel mérjük, amely egy tipikusan az ujjhegyre helyezett eszköz, amely vörös fényt világít a bőrön és megbecsülheti a perifériás vér oxigénmennyiségét. Az újabb technológiák lehetővé tehetik ennek különböző módon történő mérését a bőr felszínén keresztül.

Pontozási irányelvek

A változás mértéke az alapvonaltól kétféle módon mérhető. Az index meghatározásához használt kritériumok az alkalmazott pontozási szabályoktól függően változhatnak.

Az American Academy of Sleep Medicine irányelvei szerint alvás közbeni légzési eseményeket, amelyekben a vér oxigénszintje 3% -kal csökken, a teljes értékbe számolják. Például a 95% -ról 92% -ra történő változás olyan esemény lenne, amely az index teljes összegébe beleszámít.

A Medicare és néhány más biztosítás azonban továbbra is a régebbi pontozási szabályokra támaszkodik, és 4% -os változást igényelnek ahhoz, hogy egy eseményt az indexbe beleszámítsanak.

Apnoe és Hypopnea

Amikor az alvás során a légzés megzavarodik, ami az obstruktív alvási apnoe esetén előfordulhat, a vér oxigénszintje ismételten csökkenhet. Ezek a cseppek (deszaturációk) általában a felső légutak összeomlásaival társulnak, olyan eseményekkel, amelyeket apnoának vagy hypopnoának neveznek. (A hypopnea a légutak részleges összeomlását jelenti.)

Az oxigéncseppek ritkábban fordulnak elő horkolás vagy felső légúti rezisztencia szindróma (UARS) esetén, két olyan állapotban, amelyekben a légzés zavart, mégis kisebb mértékben. Az alvás töredezettsége a kapcsolódó deszaturációk nélkül is létrejöhet.

Fontos megérteni, hogy az ODI különbözik egy másik méréstől, az úgynevezett apnoe-hypopnea indextől (AHI). Az AHI olyan eseményeket is tartalmaz, amelyek izgalmat vagy ébredést okozhatnak alvásból anélkül, hogy befolyásolnák az oxigénszintet.

Az ODI szintén nem tükrözi a vér abszolút minimális mért oxigénszintjét, amelyet a vizsgálat legkisebb oxigéntelítettségének vagy oxigén legalacsonyabb értékének nevezhetünk.

Ha az oxigénszint elég alacsony (gyakran kevesebb, mint 88% a küszöb) és öt percnél tovább tart, hipoxémiát lehet diagnosztizálni.

Mi okozza a rosszabb ODI-t?

Az ODI súlyosbodhat azoknál a betegeknél, akik tüdőbetegségben szenvednek, ideértve a krónikus obstruktív tüdőbetegséget (COPD) és a pangásos szívelégtelenséget.

Csökkent tartalék esetén a felső légutak összeomlása a vér oxigénszintjének gyorsabb csökkenését eredményezheti. Ez társulhat a megnövekedett szén-dioxid-szinttel is, például elhízás hipoventilációs szindróma esetén.

Egészségügyi következmények

Úgy gondolják, hogy az ODI emelkedése megnövekedett oxidatív stresszhez és szabad gyökökhöz vezethet a testben, ami hajlamosíthatja az embereket hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatokra, beleértve a magas vérnyomást (magas vérnyomás), szívrohamot, stroke-ot, aritmiákat, például pitvarfibrillációt és demenciával járó memóriavesztés.

A kortizol társult törései inzulinrezisztenciához vezethetnek, és ronthatják a cukorbetegség kockázatát és súlyosságát. Ezek a következmények az alváskutatás aktív területei.

Egy szó Verywellből

Szerencsére az obstruktív alvási apnoe hatékony kezelése folyamatos pozitív légúti nyomással (CPAP) normalizálhatja a légzést és csökkentheti a kezeletlen alvási apnoe hosszú távú kockázatait.

Az alvási tanulmány eredményeinek áttekintése részeként beszéljen az igazgatósága által tanúsított alvási orvosával az Ön állapotának legjobb kezeléseiről. Az alvászavaros légzés megoldása előnyös lehet mind az alvás minőségének, mind a hosszú távú egészségnek.